Készültség.
617Készültség.
Az 1573. szeptember 2-án tartott megyegyűlés elrendelte, hogy a semptei, galgóczi, temetvényi váruradalmak 50 gyalogost; a csejtei uradalom 25-öt; a jókői 25-öt; a beczkói 16-ot; a bajmóczi 25-öt; a tapolcsányi 25-öt; a holicsi és sassini (sasvári) 50-et; Nyitra városa 50-et és az esztergomi érsek uradalmai 100 gyalogost állítsanak ki. Azonkívül kimondotta, hogy amennyiben a megye területén levő végek közül valamelyik megtámadtatnék, a nemesség az 1553-iki országgyűlés határozatai értelmében személyesen felkelni s az ostromlott vár segélyére sietni tartozik. Ezen kívül köteles volt a nemesség minden tizedik porta után egy gyalogost és minden öt teljes sessio után szintén egyet kiállítani. Ez a katonaság decz. 6-án tartozott Nyitrán egybegyülni. A végvárak élelmezéséhez minden négy porta egy-egy nyitrai mérő hámozott zabbal és rozszsal, 32 denár értékben, tartozott hozzájárulni, a szállítás azokat illette, kik Surányba, Komjátra és Ujvárba fa-szállítással voltak megbízva. Ugyanekkor a megyei lovasok kapitányává Balogh Lukácsot választották meg s részére 16 frt havi fizetést és 8 lóra való költséget, egy lovat 4 frtjával számítva, szavaztak meg. (Prot. 1572–1667. Nr. 1. p. 2.)
1575-ben ismét a végvárak erősítése foglalkoztatja a megyét. Ekkor minden huszadik porta után egy gyalogost, tiz teljes nemesi kuria után szintén egyet ajánlottak meg. Kikötötték azonban, hogy ezeket a gyalogosokat a főkapitány csak Surányban, Komjáton és Nyitrán helyezheti el és egy hónapnál tovább szolglni nem kötelesek. Ellenkező esetben – mondja a határozat – soha sem fognak többé gyalogosokat adni. (U. o. p. 33.) 1580-ban pedig, Ujvár élelmezésére, minden hat portától egy szapu zabot, minden egyes portától egy kenyeret, egy kappant vagy tyúkot és minden hat porta után két libát ajánlottak meg. Néhány hónappal utóbb megtoldották ezen ajánlatukat minden húsz porta után egy pixidariussal, akik két hónapig voltak kötelesek szolgálni. Ugyanakkor Ungnad a maga részéről, mint megyei birtokos, 50 gyalogost ajánlott meg. (U. o. 126. és 135. ll.)
