Izgalmas megyegyülések.
Izgalmas megyegyülések.
A megyegyűlések ezen korszakáról rendkivül érdekesek azok a tudósítások, 653amelyeket azok lefolyásáról az esztergomi érsekek parancsára, az uradalmi ügyészek készítettek. A herczegprímási levéltárban nem egy ily értesítést őriznek, némelyiken magának Rudnay prímásnak sajátkezű jegyzetei olvashatók. A 40-es évek megyegyűléseiről Lucskovich Gábor ügyvéd írta a jelentéseket, sok mérséklettel, nagy körültekintéssel és tiszteletreméltó pártatlansággal.
VICSÁPI MALONYAY JÁNOS, FŐISPÁN.
Eredetije a vármegye székházában.
1840. augusztus 18-áról jelenti Lucskovich, hogy az augusztus 17-iki gyűlés „inkább egy dühös korcsami verekedéshez, mint vármegye gyűléséhez hasonlított.” Az elnök attól félt, hogy a nagy számmal becsődített és kinszorult köznemesség a dorongokkal elzárt ajtót reá fogja törni a megyegyűlésre. Az izgatottságot ekkor a főispán levele okozta, a melyben a nemesi összeírást rendeli el. Ezenkívül már csak az országgyűlési követek jelentését és az új törvények rubrumait olvashatták fel. A zaj és lárma, a verekedés és erőszakodás oly mérveket öltött ugyanis, hogy az alispán jónak látta a gyűlést berekeszteni.
1841-ben a legérdekesebb gyűlés a deczember havi volt, melyen az ujonnan szervezett törvényszéki bírói állásokat kellett a rendeknek betölteniök. Már maga a személyes érdek is végsőig fokozta a szenvedélyességet. A korteskedés minden vonalon megindult. Növelte azonban az ingerültséget a helytartó-tanács leirata, amely kimondotta, hogy bíróvá csak az választható, – egyéb kvalifikácziót követelni úgy sem lehetett, – ki már a táblabírói czímet viselte. A megye már előbb felírt a helytartó-tanácshoz, hogy a törvényszéki tárgyalások nyilvánosak legyenek, de tagadó választ kapott. E miatt a helytartó-tanács rendeletének felolvasásakor óriási lárma tört ki. Végre úgy határoztak, hogy mind a polgári, mind a fenyítő-perek első olvasása nyilvános legyen, maga a bírói tanakodás azonban zárt jellegű. Deczember 15-én foghattak a bírák megválasztásához. A szvazás czédulákkal ment végbe. Megválasztattak pedig a következők: Babothy László 368, Thuróczy Tádé 365, Majláth Imre 356, Bartakovics Ágoston 318, Bossányi Ferencz 301, Ocskay Ágoston 291, Dezső Sándor 276, Dezasz Antal 275, Bartakovics János 267, Jánoky György 262, Greguska János 258, Thuróczy Ferencz 252, Kámánházy Sándor 248, Szentkereszty 248, Ócskay Lajos 231, Motesiczky István 228, Borsitzky István 204, Beznák Ignácz 213, Uzovics Sándor 201, Bacskády Ignácz 183, Nyáry Rudolf 182, Majthényi Flóris 182, Juhász Pál 172, Keller Antal 164 szavazattal.
Ugyanezen gyűlésben mutatták be Borsodvármegye átiratát, mely az egyházi javak elvilágiasítását sürgette. A megyei rendek azonban az átiratot minden megjegyzés nélkül az országgyűlési utasítást kidolgozó bizottsághoz utasították.
Heves vitákra adott alkalmat a nyitrai megyeteremben a hires 12 szatmári pont.
