Társas élet.
Társas élet.
A XVI. századtól kezdve a nemesség szétválási folyamaton megy keresztül. A nagyobb vagyon kezdi jogait érvényesíteni. Megszületik a főnemesség, a mágnások rendje. Ezek sorából kerülnek ki a főispánok, a magasabb országos tisztségek viselői. Megismerkednek az udvari szokásokkal, látják a fényt, a pompát, a ragyogást s ott váraikban és kastélyaikban hasonlóra törekesznek.
Nyitravármegyében ezt az osztályt a Thurzók képviselik, kik Galgóczon és Bajmóczon tartanak fényes udvarokat. A Forgáchok, kik Ghymes várában és a komjáti várkastélyban laknak; a Majthényiak Kesselőkőn; a Korláthkeöviek, az Apponyiak, az Ujfalussyak, az Országhok Csejtén, a Czoborok Szobotiston, Holicson s a vidék egyéb várkastélyaiban, a Révayak, a Bakitsok, a Bossányiak egyik ága stb.
Arról a fényről és pompáról, melylyel főuraink lakásaikat építették és berendezték, képet nyújt a brunóczi várkastély, amelyet az omladozó Temetvény helyett építettek maguknak a Bercsényiek.
Még a brunóczi kastély pompás termeinél is fényesebbek voltak a galgóczi és bajmóczi várkastélyok termei, amelyeknek és a bennök összehalmozott 673páratlan műkincseknek, meg bútoroknak látása a mai fejlettebb izlést is bámulatra ragadja.
HERCZEG ODESCALCHI GÉZA, a főrendiház tagja.
A lakóházak fényével párhuzamosan járt a kényelem és a válogatott élés. Ámbár ez utóbbi tekintetben bizonyos konzervativizmust tapasztalunk a mind jobban hódító franczia konyha inyenczségeivel szemben. Az egyszerű ebéd rendesen hat fogást, ha vendégek voltak, 20 fogást tálaltak. Ebédre ilyenkor 15–18 fogás járta.
A konyha-edények vasból és rézből készültek.
A rengeteg ételhez képest nem sok bort fogyasztottak. Thurzóéknál például Galgóczon elég volt naponta 4–5 veder bor, de azért megtörtént, hogy 4–14 veder is elfogyott.
A ruházkodás szempontjából is nagy fényűzés divott.
Az ember elámul, ha egy-egy főnemes-leány kelengyéjének jegyzékét végigolvassa. „Tekintetes és nagyságos Károlyi Éva asszony, néhai tek. és ngos Divék-Ujfalussy András úr megmaradott özvegye, tisztességes lakadalmi solemnitást szolgáltatván Klára kisasszonynak ő ngának” 1688-ban, mikor Berényi Györgyhöz adta nőül, egész vagyont adott kezéhez. A 15 drbból álló aranymívek közül csak azt a gyémántos aranylánczot említem fel, a mely ötven boglárból állott s a melyekben 150 gyémánt volt elhelyezve. Az ezüst-mívek száma 9 drb volt. Igen szép volt ezek közül egy öreg, kívül-belül megaranyozott ezüst kupa, emberformára csinált ezüst fogantyúval, kivül ezüst virág” volt felül.
A szoknyák száma kilencz vala. Volt közöttük egy testszínű bársonyszoknya, melyen egy arasztnyi széles, három rend arany és ezüsttel egyvelített csipkével volt prémezve. Egy másik, publikán színű atlasz-selyemszoknya volt. Ezen négy rend három ujjnyi arany csipke és azonkívül egyvelített fekete selyemcsipke díszlett. Volt hozzávaló prémezett vállas is. Öt mentécskét is kapott a kisasszony. Az első világoskék, síma bársonyból készült; kerekded széles arany és ezüsttel egyvelített csipkével prémezve és híúz mállal bélelve.
Az ágynemű is hasonlóan gazdag volt. A hat paplan közül az egyik kék-arany virágú tenzenella volt s egész kerülete veres sima bársonyból készült. A lepedők között volt karmazsin szinű, aranynyal-ezüsttel átszőtt, ugyanolyan színű csipkével a körületin; volt zöld selyemmel, aranynyal varott lepedő s ehhez való olyan varrású vánkoshéjjak. Volt egy sárga szőrselyemből varrott reczés lepedő és hozzá hasonló vánkoshéj. A közönséges ágynemű reczés vászonból és gyolcsból készült.
Az „ingek és előkötők” száma 29 volt. Ezek részint patyolatból, részint fátyolféle szövetből készültek. Az abroszok és kendők – számra nézve 140 – czérnavászonból és kamukából készültek. Nagyobb részük hímes vala. Igy az egyik grifmadár-formára sárga szőrselyemmel volt kivarrva. Ehhez járult még 200 rőf házi vászon, melyből 150 mángolatlan, 50 megmángolt vala. A párnák száma 26 volt. Ezen drágaságok természetesen anyáról leányra szálltak. Legalább a Klára kisasszony hozományában lévő arany- és ezüstmívek, vagy mint rendesen mondani szokták „arany és ezüst marhák” jobbára, mind ott szerepelnek anyjának Br. Károlyi Éva asszonynak 1670-ben kapott hozományában.
A főnemeseket rangban a birtokos-nemesek, a ma földesuraknak nevezett osztály követte. Ezek teljesen a társaság tagjai voltak. Minden főúri lakomára és ünnepélyre meghívattak s a főasztalnál foglaltak helyet. Udvarházuk tájéka és élelmezésök, kiebb méretekben, ugyanaz volt, mint a mágnásoké.
Az uraság lakása az udvar felül széles, fedett tornáczban végződött; ebből nyíllott az előház, azután a lakószoba és végre a nappali szoba. A cselédházban egy szoba és közvetlen mellette egy istálló volt. Ez is tornáczczal volt ellátva. Az udvar egy része ketté volt átalakítva. A ház alatt 674tágas pincze volt, mely előtérből, felső- és alsó-pinczéből állott. Ha ehhez egy földesúri lakban még az ebédlő palotát, az aszony és a gyermekek szobáját, meg a rendesen külön épületben elhelyezett vendégszobákat hozzáképzeljük, előttünk áll egy XVII–XVIII. századbeli kisebb úriház képe.
A lakószobában, melyet latinosan hypocaustumnak mondtak, rendesen két ágy, egy-két kisebb és egy nagyobb diványszerű szék, egy nagyobb és egy kísebb asztal, egy imazsámoly állott. A falakat rendesen egy-két festett kárpít, a padlót egy-két szőnyeg fedte. Kivált a török időben igen használatos volt a keleti szőnyeg, sőt a párnázott szék is. A falak mellett állottak a szekrények, almáriomok. Sok helyütt ezek, mint az régibb házakban ma is látható, a faluba voltak beékelve. A nappali szobában nehány széken és egy-két kisebb asztalon kivül, a nagyobb és kisebb ládák serege állott. Ezekben volt elhelyezve az arany és ezüst „marha”, a nagyobb gondot igénylő ruházatok és a fehérnemű. Az ebédlőpalota egyik falánál a pohárszék állott. A másik és hosszabb fal mentében pad vonult, a mely előtt az ebédlő-asztal volt elhelyeze, mert őseink, ha csak lehetséges volt, háttal a szoba fala felé, arczczal a bejárat felé fordulva szerettek étkezni. A bútorok ez időtájban még igen drágák lehettek s azért nagy becsben tartattak. Ez magyarázza meg, hogy miért volt oly kevés bútor egy-egy úri házban. Lariss Szaniszló kanonok 1649-iki végrendeletében panaszosan említi, hogy az a csúf szokás uralkodik, miszerint az asztalokat és székeket a haldokló szobájából el szokták lopni. Ő két asztalára és 6 székére nézve úgy intézkedik, hogy azok utódjának adasanak át. A tornáczban, rendesen a falakon, sokszor állványokon, a katonai felszerelések, a finomabb lószerszámok és a vadász-eszközök állottak. Csaknem minden úriháznál volt még egy külön helyiség, a fürdőház, melyben a rendszerint ónból készült mosdó-tálak és korsók, valamint egy-két fürdőkád volt. A kertben virágokat, de kivált gyümölcsfákat tenyésztettek.
Az evőeszközök még a XVII. században is ritkaság számba mentek.
A főnemeseknél ebben is nagy fényűzés nyilvánult. Az edényeknél a kupa és a födeles pohár játszotta a főszerepet. Thurzó Györgynek 1612-ben volt 56 ezüst kupája, melyek összesen 310 girát és 9 latot nyomtak. A 82 födeles pohár 290 gira 2 lat volt. 40 drb harangalakú pohár 156 gira 05 latot nyomott stb. Ezüst-kannája volt 10, mosdó-medenczéje 17, csészéje 33, melyek közül egy „öreg porczellana”. Az ezüst palaczkok száma 5, a sótartóké 11, a gyertyatartóké 20. E roppant gazdagság mellett is csak 113 kanál, 75 villa volt a háznál.
Rendkivül érdekes képet nyujt a nyitravármegyei társadalmi életről Tollius dinsburgi főiskolai tanár. 1687-ben utazott Magyarországban és megfordult Nyitravármegyében is. Utileirása az amsterdami Witsen Miklóshoz intézett levelek alakjában látott napvilágot. Sok hibás és felületes adat mellett, elég élénk megfigyelési képességről tesz tanúságot. S ámbár példáúl az érsekujvári erődről irt soraihoz sok szó fér is, egészben véve mégis nagy hálára kötelezte le a megye közönségét.
Komárom felől érkezett Érsekujvárba, úgy május végével. A vár és az alatta elterülő városka, a kiállott ostrom után csaknem teljesen romokban hevert.
Kalauzom, úgymond, aki az ostromban maga is részt vett, beszélte, hogy kevéssel előbb 400 török könyvet, a melyeket a morabodusnak, török papnak könyvtárában talált, társaival a tűzbe dobot. Ezen reám kellemetlenül ható tettre én azzal válaszoltam, hogy minden egyes könyvért legkevesebb egy tallért adtam volna. Igy büntettem meg ennek az embernek katonai gonoszságát és elvetemedettségét; igen fájt neki ugyanis, hogy ily nagy nyereséget, melyre oly könnyen szert tehetett volna, elszalasztott. Miután tehát megvételre való török könyv itt sem volt többé, a két romban heverő templomot kutatta át s az egyiknek homlokzatára, a másiknak karzatjára arany betűkkel írt felíratokat másolta le. Az egyik templom egészen romokban hevert, a másik azonban még helyreállítható vala. Ez utóbbi négyszögű volt, oldalt nagy gömbölyű ablakokkal. Belül oszlopsorokkal három hajóra volt osztva. A kelet felé néző oldalhoz gömbölyű karzat támaszkodott, a torony a déli oldalon elhelyezett bejárat fölött emelkedett. Maga a város kicsiny és csupán két kapuval bir. Különben éppenséggel nem olyan nagyon erősített hely, mint a milyennek a hír mondja. Hat bástyája van csupán és ezeken kívül semmi sincs, a mi védené. A Nyitra folyó ugyanis – inkább patak, mint folyó – semmi erősséget sem nyújt s némileg a várárkoktól el is van távolítva. Csodálkoztam, hogy az ostromlók sánczai, árkai és faltörő ágyúi még mindig a vár körül voltak; oly állapotban van, hogy, ha a török, a mit Isten távoztasson el, visszajönne, három napig sem tarthatná magát. És e mellett oly megvetést észleltem a császári katonákban a török iránt, hogy cseppet sem látszanak tőlük félni ... Ujvárhoz, a hegyek felé menve, legközelebb Nyitra városa fekszik. Püspöki székhely, melyet az előbbi török háborúban hódítottak vissza. A lázadók itt is kegyetlenkedtek s csaknem az egész várost felgyújtották: bizony alig-alig heveri ki e bajt. Keresztül folyik a városon a Nyitra vize, melytől nevét is kapta. Innen hat, Ujvártól egy mértföldnyire e folyó a Vággal egyesül. A vár meredek és magas sziklára van helyezve, mely a városra néz. Lassan emelkedő út vezet hozzá s innen mesterségesen, a tulsó oldalról a természet által van védve: csak a közel fekvő hegy látszik a várnak ártani. Az utakat, a melyek a rablók miatt veszélyesek 675voltak, a vármegye biztosakká tette. Innen az út, mintegy hatodfél mérföldre, rendkívül szép és termékeny völgyben vezet, szántóföldek és dombok között. Minden ezer lépésre egy-egy falu tünik fel ... A talaj ott olyan termékeny, hogy minden trágyázás nélkül vetik el a kaszás és egyéb növényeket. Csak búza alá kell trágyázni a földet.
Nagy-Tapolcsányban, melyet kisded városkának nevez, a katonaság kezébe került Tolliusunk s mivel az altisztek kémnek nézték, várnia kellett, míg a főtiszt meg nem érkezett.
Bossányban – ugymond – oly látványosság tanúja voltam, aminőnek még soha s amely igen kellemesen lepett meg. Este kilencz óra tájban a Nyitra vizébe mentem, hogy az úti port lemossam magamról. Alig léptem ki a vízből, jönnek velem szembe ingbe és alsószoknyába öltözött leányok és fiatal menyecskék. Mintha ott sem lettem volna, oly fesztelenül vetették magukat a vízbe és igen kitartóan úszkáltak benne. Azt hiszem, ha valamelyik a ruhája őrizetét reám bízta volna, mint az a bizonyos nő, ki Aristaenetus első epistolájában szerepel, azt az egész görög költeményt, az utolsó betűig, elszavalhattam volna: mert nem kevésbbé voltam elbámészkodott. Voltak köztük oly szépek, hogy Priamust és Nestort megindíthatták volna; mennyivel inkább engem, aki a férfikor delén vagyok.”
Sajnos, hogy az akkori zavaros idők s a falvakban szanaszét elhelyezett katonaság miatt a jeles utazó megváltoztatta eredeti tervét s a helyett, hogy a megyén keresztül Trencsénbe, innen a Vágvölgyön át Pozsonyba ment volna, Nova-Vesztől egyenesen a bányavárosok felé indult s így útleírásaiban Nyitravármegye nem szerepel többet.
A köznemesség nem tartozott a társaságbéliek közé. Ha valamely kiválóbb alkalom ötletéből a főúr birtokaival szomszédos kis nemesek hivatalosak is voltak, külön asztalnál, az udvarbíró előlűlése mellett étkeztek. Háztartásuk, melyre nézve részletes adatunk nincs, kétségtelenül alig különbözött egy mai jobb módu paraszt háztartástól.
IFJ. BÁRÓ WODIÁNER ALBERT, a főrendiház tagja.
