Bajmócz.
Bajmócz.
Bajmócz, a Nyitra völgyben, a regényes bajmóczi hegyoldalon fekszik. Lakosai tótajkuak, számuk 1183, vallásuk r. kath. Postája van, távirója Privigye, vasúti állomása Privigye-Bajmócz. Itt van a gróf Pálffy János tulajdonát képező hires vár. A vár déli oldalán mély katlanban fakadnak a hévvizek, a melyek már IV. Béla idejében ismeretesek voltak gyógyhatásukról. IV. Béla király, a midőn a tatár hordák elől a zniói várba menekült, több ideig tartózkodott itt. Maga a fürdő négyszög alaku, még a Thurzó grófok idejéből való és legutóbb restaurált, zárdaszerü épület. A fürdőről más helyen szólunk bővebben. A bajmóczi templom és plébánia egyike a legrégiebbeknek. Alapításának ideje 1112-ig vezethető vissza. Már 1244-ben IV. Béla Korpona városának kiadott oklevelében 124említést tesz e templomról. Az 1479. évben Onofrius de Niffor bajmóczi gróf nagy jövedelemmel egybekötött oltárigazgatóságot alapított, Lazán és Kanyanka nevű községeket adományozván az egyháznak. Temploma a XII. század végén vagy a XIII. század elején épült, de a törökök és más ellenségek elleni harczokban többször leromboltatván, sok átalakuláson ment át. A jelenlegi templom felépítménye a XVI. századból való. A protestáns vallás terjedése alkalmával az akkori kegyúr, gróf Thurzó Mihály az összes községbeliekkel együtt a protestáns hitre térvén át, a templomot is lefoglalta, mig az végre 1641-ben ismét a katholikusok kezébe került. Néhány lépésnyire a templomtól délnek van a Szt. Mihály kápolna, melyet 1718-ban Zsilka prépost építtetett. A várkápolna 1662-ben épült, falai stukkó díszítésüek. Bajmócz községtől éjszaknak áll a Szt. Vendel kápolna, melyet Derer János bajmóczi polgár 1774-ben alapított. A nagy plébánia-templom kegyura idősb gróf Pálffy János. A templomban van a Thurzó grófok sírboltja. Bajmócz várának eredete a történelmi idők homályában vész el, tény azonban, hogy már a hon foglalás idején fennállott és a hagyomány szerint Bojnik rablólovag építtette. Átkutatva a régi okiratokat, Bajmócz község elnevezése különféleképen fordul elő; leggyakoribb a „Boynicz”, Bojnocz vagy pedig „Weinitz” elnevezés. A honfoglalástól kezdve egész 1300-ig ismeretlenek Bajmócz várának urai. I. Károly idejében Geletha bán (Ipolyi szerint Gelathi, vagy helyesebben Gilethi) tartózkodott itt. Nagy Lajos alatt László oppelni herczeg, Magyarország nádora volt a tulajdonosa, utána következett 1393-ban Leustachius de Ilsva nádor. 1470-ben Onoffrius de Niffor (Noffri) bajmóczi gróf birta; ezen család férfiágának kihalta után a vár Corvin Mátyás tulajdonába ment át, a ki azt fiának Corvin Jánosnak adományozta. Későbben következtek a vár birtokában a Zápolyák, ezek után Thurzó Elek gróf, II. Ferdinánd adománylevele folytán pedig 1637. évben a gróf Pálffy család. A midőn trencséni Csák Máté, I. Károly ellen hadakozott, elfoglalta Bajmócz várát is. Később pedig a husziták kezébe került, a kiktől azonban a magyar hadak rövid idő alatt visszafoglalták. Mahomed basa, belgrádi várparancsnok 1530-ban hadának egy részét ezen vidékre küldvén, a portyázó törökök Bajmócz városát felgyújtva, lerombolták, de a várat be nem vehették. 1599-ben Bocskay katonái ismét ostromolták a várat, de sikertelenül, amig a Sempte felé futó Thurzó Szaniszlótól rendelet nem jött, hogy a vár Bocskaynak megnyittassék. 1704-ben 125Rákóczy katonái 10 hónapig ostromolták, mig végre Bercsényinek megadta magát, a ki azt az összes jobbágyokkal együtt 1708-ig megszállva tartotta. Bajmócz község birtokában lévő és 1703-ból keletkezett eredeti feljegyzés szerint, Károlyi vezérlete alatt sok gyalogos és huszár jelent meg Bajmócz vára előtt és a Nyitra folyótól egészen a fürdőig és a malmoktól egészen a tengerszemig tábort ütött, az egész várost felperzselte és a lakosokat megsarczolta, annyiban, hogy minden lakója köteles volt 3 frt értékü vörös denárt és 1 frt 12 1/2 fehér denárt fizetni. Ez időben a vár parancsnoka Marsinszky András volt, a ki a várat nem akarta feladni, – de egy éjjelen sikerült Károlyi katonáinak az összes tavakat, a melyek az ivó vizet szolgáltatták, leereszteni, s akkor a várparancsnok a fegyvereket lerakva, drágaságait kocsikra téve, Német-Próna felé menekült, ott azonban a huszárok megtámadták s mindenéből kifosztották. A vár termei és helyiségei a megbecsülhetetlen műkincsek gazdag tárházát tartalmazzák. A családi képtáron kivül a különböző régi iskolák híres mestereinek eredeti festményei díszítik a falakat. A családi és magyar történelmi képtáron kívül hollandi, spanyol és olasz mesterek művei: Van Dyck, Juan-Juannes, Borgognone, Orcagna stb. Ami műtörténeti, iparművészeti és képzőművészeti ritkaságot a kitünő műízléssel és ritka szakértelemmel bíró gróf gyakori külföldi utazásaiban, költséget nem kimélve, össze tudott gyűjteni, annak csak egy kis része az, ami itt látható. Roppant gazdag gyűjteményének egyéb tárgyai többi kastélyaiban vannak elhelyezve. Vannak itt régi spanyol és XIV–XVI. századbeli berakott mívü szekrények, remek kandallók, Augusztus életnagyságu bronzszobra, XIV. Lajosnak és egy lantos ifjúnak életnagyságu vert 126ezüst szobra a híres Barbedienne párisi művésztől; a nagyteremben gyöngyházzal és teknőcz héjával kirakott székek a velenczei doge-palotából, Pompadour-asszony tükre, Kapisztrán János zászlója, Bethlen Gábor ezüst dísznyerge, gazdag és érdekes fegyvergyűjtemény, régi kinai és japáni cloisonet- és réz-tárgyak, egy ritka becsü, XIV. századbeli damaszkuszi gyertyatartó, melyen történelmi eredete ezüsttel kivert művészi kivitelü arab feliratban látható, remek szőnyegek, függönyök; továbbá a XV. századból származó nagybecsü ablak- és ajtófüggönyök, az egyik szoba falán régi olasz XV. és XVI. századbeli „Urbino” majolika-tálak gazdag gyüjteménye. Majdnem az összes szobák és termek butorzata régi; a XVI. és XVII. századból származik. A város levéltárában őriztetik III. Ferdinánd király 1647. évi márcz. 5-én kelt instrumentum regulativuma, a mely a község és a bajmóczi uradalom között felmerült magánjogi kérdéseket szabályozza és az uradalom és a község közötti jogviszonyt feltünteti. 1713. szeptember 14-én kelt VI. Károly kiváltságlevele, mely a község vásártartási jogait megerősíti. A város birtokában két XIV. századbeli buzogány van. A templomban őriznek egy tömör ezüstből vert, aranyozott gótstilű, 3 láb és 6 hüvelyk magas, XIV. századbeli szentségtartót, továbbá ugyanazon korból 2 dúsan aranyozott, szintén csúcsives stilü ezüst kehelyt. Bajmócz községét 1 méter 20 cm. vastagságu kőfal veszi körül s alatta számos, már részben bedűlt alagút vezet, a melyek a vár nagy kútjával vannak összekötve. A Bajmócz vidékén különösen Koós tájékán felfedezett őskori leletek, urnák, bronz-korszakbeli tárgyak arra mutatnak, hogy a vidék már az őskorban is lakott volt. Bottka Tivadar szerint első lakói quadok és markomannok voltak. Említést érdemel a vár kapuja előtt álló hársfa, a mely körülbelül 500–600 éves lehet, – de 1897. május havában egy nagy vihar majdnem megsemmisítette. A várat jelenlegi birtokosa, id. gróf Pálffy János nagy költséggel és fénynyel, a maga rajza és részletes utasításai alapján helyreállíttatja, a XV. század első felében divatos francia késő csucsives stilben. A restaurálás technikai részét Hubert József budapesti műépítész kiváló szakértelemmel vezeti. Fellegvára már készen áll és ha az egész mű elkészül, ez lesz az ország egyik legmonumentálisabb épülete.
BAJMÓCZ VÁRA.
Saját felvételünk.
BAJMÓCZ. – A KÖZSÉG RÉGI VÁRKAPUJA.
Heyer Artur rajza.
