Története.
Története.
Szakolcza lakosai részint gazdálkodással foglalkoznak, részint iparosok. A németek, a kik a várost iparoshelylyé tették, valaha nagyobb számmal laktak itt, de az idők folyamán sokan eltótosodtak közülök. Mint iparűző város is erős versenytársa volt szomszédjának, Holicsnak, melyhez külső képében többé-kevésbbé hasonló. Kiváltságaival és történeti szereplésével mégis jelentősebbé tette nevét. Falai már a XIV. században épültek, a mikor a legtöbb felvidéki városé. Nagy Lajos már 1372-ben a szabad királyi városok sorába emelte s tiz évvel később czímert is kapott, valamint azt a jogot, hogy vörös pecséttel pecsételhessen. Kiváltsága tehát nem sokkal régibb keletű, mint például Kassáé, mely Róbert Károly alatt lett szabad királyi város. Szakolcza, mint ilyen, nagyobb jelentőséget nyert a püspöki székhelynél, Nyitránál is. Czímere Magyarország pajzsának bal fele, a hármas halom a kettős kereszttel. Kiváltságait külön-külön majd minden király megerősítette, a Habsburgok is. Zsigmond 1435-ben, Albert 1439-ben, Hollós Mátyás 1464-ben, II. Ulászló 1493-ban, Rudolf 1603-ban, II. Mátyás 1618-ban II. Ferdinánd 1624-ben. Szakolcza különben, mint egykor Nyitravármegye 44legjelentősebb városa, az egész vármegye történetén végig nagy szerepet játszik, amint azt a vármegye történetében lépten-nyomon látni fogjuk.
Mint átkelő pont a Kis-Kárpátok felől Morvaországba, gyakran volt színhelye azoknak a csatározásoknak, melyeket a nyugoti határon összeütköző seregek vívtak. Ki volt téve a Morva mezején legyzőzött Ottokár cseh király támadásának, később Giskra zsoldosai pusztításának; majd a kurucz háborúk rohamainak, a mikor Bocskay egyik vezére, Rhédey Ferencz 1605-ben, majd Bethlen Gábor 1621-ben bevette. Mind a két ostromot a város előtt ütközet előzte meg a kurucz vezérek és a császáriak közt. De mindkét alkalommal csak rövid ideig maradhatott a magyarok birtokában; Rhédeytől Salm foglalta el véres harcz után; Bethlen Gábor is nemsokára kénytelen volt visszavonni falai közül seregét. 1639-ben nagy tűzvész pusztította a várost, a mikor levéltára is elégett, temploma és plébániája szintén. Ekkor jutott tönkre a szép régi templom eredeti alakjában. Később a Rákóczy-szabadságharcz alatt is sokat kellett szenvednie az átvonuló seregektől; de legnagyobb csapása Ricsán császári tábornok volt, a ki miatt panaszt is tett a béke helyreálltával az 1715-iki országgyűlés előtt. Ellenséges hadat legutoljára 1866-ban látott, de ekkor megmenekült a pusztítástól, mert az erre vonuló porosz csapatok semmi kárt sem tettek benne. Mind e viszontagságok daczára sem fogyatkozott meg egészen a legujabb korig népessége, míg a mai központok felé tóduló áramlat nem csökkentette a nagy forgalmi vonalaktól távol eső városka népességét, mely, mint emlitők, az előbbi évtizedekhez képest hanyatlást tüntet föl. A Nyitravármegyét haránt szelő vasút azonban, mely most egyenes összeköttetést nyert Morvaországgal, talán ismét föllendíti hanyatlott iparát.
SZAKOLCZA. – A BERCSÉNYI ÉS GVADÁNYI-FÉLE HÁZAK.
Saját felvételünk.
