Vágbalpart.
Vágbalpart.
A vágbalparti ármentesítő és belvízszabályozó társulat területe a Vág folyó balpartján Sopornyától Komáromig terjed, keletről a Sopornya, Mocsonok, Ujvár, Naszvad, Gyalla, marczelháza–dunaradványi magaslatok által – délről pedig a Duna által van határolva. – Kiterjedése 82 ezer kataszteri hold, melyből Nyitramegyére 38300 hold esik.
A társulat árterét Érsekujvár és Puszta-Lándor közt áthasítja a Nyitra folyó alsó része, s Ó-Gyalla és Martos közt a Zsitva folyónak torkolati része. A Duna nem érinti ugyan a megye területét, de rendkivüli árvizei, mint például 1851-ben, 1876-ban feljöttek az árterületeken egészen a tardoskeddi határba eső Puszta-Jánosházáig s elboritották az érsekujvári, andódi, negyedi, farkasdi és tardoskeddi határoknak jelentékeny részét.
A nyitramegyei ártérnek déli határa Negyed, Tótmegyer, Andód és Érsekujvár községek déli határaival esik össze.
A társulat vizrendszere egyike a legnehezebbeknek; négy élő folyón kivül idegen gyülevészvizek és a terület saját csapadéka, illetőleg felületi, fakadó és szivárgó vizei zavarták, sokszor lehetetlenné tették az ártereknek kellő gazdasági kihasználását.
Az eredeti alakulás szerint, a társulat területe Sopornyától a naszvadi határig terjedt, nem volt magaslatokkal határolt természetes déli határa, s egy mesterséges csatorna, melyben a Nyitrával egyesitett Zsitvát tervezte Mojsisovics kir. főmérnök a Vágba vezetni (Nyitra-Zsitva), képezte volna ezt. A társulat mindamellett hozzáfogott a tevékenységhez.
Az uj vizjogi törvény 1885-ben meghozatván, Baross Gábor államtitkár, majd miniszter, elrendelte a déli mesterséges határon aluli komárommegyei érdekeltség bevonását és a társulat ujjászervezését. Az ujraalakulás 1892. év deczember 28-án megtörtént, a midőn is a komárommegyei érdekeltség a tervezetet megismervén, azt elfogadta és önszántából csatlakozott a régi társulathoz, melynek most alsó szakaszát képezi. – Ez alkalommal gróf Hunyady Imre elnök s a társulat megalakitása, szervezése, helyes irányba terelése és vezetése körül elévülhetetlen érdemeket szerzett Bujánovics Sándor ügyvezető-alelnök, az egész érdekeltségnek legnagyobb sajnálatára, a társulat vezetésétől megválván, elnökké Eszterházy Mihály grófot, alelnökké Ordódy Pált választotta az érdekeltség.
411A társulat eltérőleg a legtöbb tiszai és dunai társulattól az ármentesitést és belvizszabályozást egyidejüleg tette tanulmány és végrehajtás tárgyává, hogy érdekeltjeinek gazdasági viszonyain lehető legrövidebb idő alatt segitsen.
A társulat igazgató-főmérnökének, Mezey Gyulának vezetése alatt a tanulmányok kiterjedtek a Vág-, Duna- és Nyitra-folyók elleni árvédelemre, a Nyitra alsó szakaszának szabályozására, a Zsitva-torkolat rendezésére, a Vág balpartján szükséges partvédelemre, a belvizek (gyülevész- és fakadóvizek) lecsapolására, illetőleg mesterséges kiemelésére. A tényleges kivitel nagy arányokban az 1894. évben indult meg, amidőn építkezésekre 3 millió 300 ezer forint értékű kölcsönt vett fel a társulat 50 évi törlesztésre 4.82% kamat- és tőketörlesztés mellett. Az építkezés a fenforgó nagy természeti akadályok, a Dunának 94–97. években számtalanszor ismétlődött árvizei daczára is, gyorsan haladt és 1897. év végére, csekély hiányokat leszámítva, be is fejeztetett.
Elkészültek a Vágbalpart töltései 67 1/2 kilométer hosszban, melyből Nyitravármegye területére 36 km. esik; a hosszúfalusi, szimői és kamocsai partvédezetek; a dunai védvonal Komáromtól Zsitvafőig 13 km. hosszban; a Nyitra-folyó alsó szakaszának 14 átmetszése 11 km. hosszban; a Zsitvatorkolat kiigazitása 1.4 km. hosszban; a Nyitra-folyó mindkét oldali töltései a zsitvamenti bekötésekkel együtt, mintegy 60 km. hoszban; az 1-ső és 2-ik számú magas parti gyüjtőcsatornák, az első 7 1/2, a másik 34 1/2 kilométer hosszban, valamint az utóbbinak tornóczi, tardoskeddi és alsó-jattói mellékárkai s mindkettőnek összes állandó hídjai (27); az 1., 2. és 3. belvízcsatornák 5 1/2, 28, 8 1/2 km. hosszban és a 4. számúak torkolati része, 16 őrház és 3 felügyelői lak, számos csőzsilip és betonáteresz, három czentrifugál szivattyú-telep 240, 110 és 210 indikált lóerőre és 300, 250 és 250 cm emelési magasságra tervezve, a hozzájuk tartozó gép- és kazánházakkal, gépész és gépápolók lakásaival, szertárakkal és mellékhelyiségekkel 470 ezer frt összköltséggel. A 2-ik számú belvízcsatornához tartozó szivattyútelep már komárommegyei területen épült, de a nyitramegyei Pa.-Jánosháza, Tardoskedd, Pa.-Keresztur, Tótmegyer és Érsekujvár határainak lapályait és Negyed község balparti részét mentesíti a belvizektől akkor is, ha a Nyitra folyó magas vízállása miatt a csatorna torkolati zsilipje le van zárva, mert ez esetben a körfutószivattyú jön működésbe; ez a telep 3240 liter vizet képes szállítani másodperczenként, vagyis 280 ezer köbmétert 24 óránként: más szóval 280 ezer négyszögméter nagyságú területet képes naponként 1 méter mély vízrétegtől megszabadítani. A belvíz 170 cm. átmérőjű földalatti beton-csövön jut a vízgyűjtő-medenczébe, melyből az állandó Compaund-gépek által hajtott két körfutószivattyú a Nyitra folyó jobbparti töltése alá helyezett nyomócsőveken át nyomja azt be a folyóba; a Nyitra alacsony vízállásánál a tápláló- és nyomócső-vezeték egyszerű csőzsilipet képez, melyen a belvíz szabadon ömlik a Nyitrába.
Tájékozásul fölemlítjük, hogy az elősorolt munkák mintegy hét millió köbméter földmozdítással jártak, közel háromezer kataszteri hold kisajátítását tették szükségessé s a társulati érdekeltség létesítésük érdekében kiadott 1897. év végéig 3 millió 800 ezer forintot. A társulat kölcsöneinek összege 4 millió 550 ezer frt, melyből 55 ezer forint 50 kr. szabályozási tőke esik egy holdra, s így átlag 2 frt 77 kr. évjáradék. A társulat minden tekintetben alapos munkára törekedett. Gátjai minőségre, szilárdságra nézve kiválóan jók és sűrű gyepet képező fűmagkeverékkel lettek bevetve. Az anyagvételi helyek úgy a Vágnál, valamint a Nyitránál is vízlevezető árokhálózattal vannak a folyóval összekötve a mentesek fakadó és szivárgó vizeinek csökkentése, a feliszapoltatás siettetése, a haltenyésztés és a védő-füzesek érdekében. Védő-füzesek létesítése czéljából millió számra menő füzet, égerfát kőris-csemetét és dugványt ültettek el; árvízborításnak kevésbbé kitett helyeken meghonosították a nemes-füzet, a gyüjtő-csatornák mellett akáczot, az őrházak körül gyümölcsfákat ültettek.
Nagy gond fordíttatott a közlekedés biztosítására is. A társulat csatornahídjai erősen alapozott, terméskövekből épült ellenfalakkal biró vasgerendahídak különböző teherbiró-képességgel 4 tonnától 24 tonnáig; ez utóbbiakon alátámasztás nélkül a gőzeke is közlekedhetik.
412A védelem és kezelés könnyitésére szolgál a társulat 150 kilométerre terjedő telefon-hálózata.
A társulat művei közgazdaságilag is igen értékesek.
A Vágnak az utolsó évtizedben két nagy árvize volt, az 1888. és 1894. évi, az első 30 ezer, az utóbbi 32 ezer kat. holdat borított el a Vág jobb partján. A Vág balpartja akkor már jobban kiépített töltései szervezett védelme folytán megmenekült a katasztrófától.
Az 1888-ik évi tavaszi árvíz tönkretette a Vág jobbpartján az őszi vetéseket, elpusztította az azokba befektetett összes munkát, kat. holdanként legkisebb számítással 25 frt kárt okozott, a Vág-balparti társulat ez évben mintegy 900 ezer forint kártól szabadult meg. Az 1894. évi árvíz junius második felében mért a jobbparti gazdákra érzékeny csapást, a learatásra való összes terményt megsemmisítette; ha ennek értékét a gazdaságilag mintaszerűen kezelt balparton kat. holdanként csak 50 frtra teszszük, a társulat a sikeres védelem folytán az esetben 1 millió 600 ezer forint; a két esetben együtt több, mint 2 1/2 millió frt kártól menekült meg. Ehhez jönnek a rombadőlt házak helyreállítási költsége, kisebb vizek által jóformán évről-évre ismétlődő károk, a lefolyással nem biró lapályos területeknek évek során át elmocsarasodása, a közlekedés megrontása, közegészségügyi hátrányok, a takarmányhiány miatt az állatállományban beállott veszteségek, az iszapos széna és legelő káros hatása az állategészségügyre stb. stb.
A társulat állandó személyzetét képezik: egy igazgató, egy főmérnök, (a két állás ez idő szerint egyesítve van), két szakaszmérnök, egy pénztárnok, egy nyilvántartó, (ellenőr), 5 felügyelő és vízmester; 22 gát-őr és csatorna-őr.
A társulat autonom működése zavartalan; választmányában az érdekeltségnek minden rétege kellően képviselve van. Ez idő szerinti elnöke Károlyi Lajos gróf, az ügyek vezetője Ordódy Pál alelnök.
