Abony. | Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai

Abony.

Abony, a czegléd–szolnoki vasúvonal mentén fekvő nagyközség, járási székhely, 13,529 magyar és nagyobbára r. kath. vallású lakossal. Határának területén egykor három község állott: Aban, Mikelaka és Vadaegyháza. Abant már a XIII. századi tizedlajstromok említik. Földesurairól a legrégibb adatok egész a XV. századik nyúlnak vissza. A XV. században egész 1450-ig Tisza-Vezsenyi Vezsenyi László volt a több helységből álló abonyi uradalom földesura. Utána 1474–1520-ig Magyar Balázs, majd annak leánya Magyar Benigna és férjei Kinizsi Pál és Horváth Márk bírták. 1515-ben Szapolyai János e helységet, mely Kinizsi Pálné halála után rászállott volna, Werbőczy Istvánnak adta. II. Lajos király 1522-ben ezt az adományt megerősítve, a korona jogairól Werbőczy javára lemondott. 1527-ben Angyal Máté birtokában találjuk. 1560–1648-ig a Vásonkeői Horváth család volt a helység földesura, ezt követte a Fajszi Ányos, majd a Galánthai Balogh család. A XVII. században a reformátusoknak jelentékeny anyaegyházuk volt itt. A török hódoltság végszakában a helység elpusztult. Az 1690. évi összeírásban az elhagyott helységek között szerepel; ekkor Abonyi István volt itt birtokos. Az 1695. évi összeírásban nincs a portával terhelt községek között felsorolva. 1700 táján települt újra. 1713-ban telepedett a helységbe az első katholikus család és később a katholikusok annyira elszaporodtak, hogy 1740-ben a reformátusoknak már át kellett nekik engedniök templomukat. Ez az ősi csúcsíves templom azonban leégett és a mai 1757-ben épült. A reformátusok 1740-ben fatemplomot építettek, a mely azonban elpusztult. A mai ref. templom 1786-ban épült. A régi templomból áthozott karzat magyar stílű festett díszítései érdekes műemlékek. 1727-ben Galánthai Balogh István özvegye Ányos Terézia volt a helység földesura. A XVIII. század második felében jelentékenyen benépesült, és ez időtájt számos birtokos nemes család telepedett le itt. Az 1770. évi úrbéri rendezés alkalmával 207 9/32 úrbértelket s nagyszámú közbirtokosságot találtak benne. Vásárszabadalmait 1748-ban nyerte Mária Terézia királynőtől. Az 1754. évi vármegyei nemesi összeírás szerint Balogh János, István és Magdolna, Hartwig Józsefné, továbbá Bencsik József és Nagy János voltak a helység földesurai és ezeken kívül Kocsy László nevű nemesember lakott a helységben. 1770-ben az úrbéri rendezés alkalmával Schlossberg Krisztina, özvegy Baloghné, Hartwig József, Hartwig Rozália, Bencsik József, Gaál Elek, Török András, Balogh József, Baross György, Csúzy Gáspár, Battha Bálint, Végh Péter, Vörös Antal, Bogyay János, Tallián Ferencz és Antal, Csák Imre, Eördögh Pál, Gyömörey József, Vörös Mózes árvái László és Sándor voltak a helység birtokosai. A XIX. század elején egész az 1836-iki jobbágytelki állományról szóló törvények életbeléptéig, Ürményi Ferencz, gróf Szápáry Ferencz, Baranyay Borbála örökösei, Gaál Antal, Balogh József, Bencsik György, Török Andrásné, Balogh Antal, gróf Festetich, a Beőthy örökösök. Kazinczy Miklósné és Beőthy Sándor, Balogh Gáspár, Paraicz Antal. 28Tallián Ádám, Tallián István, a Vörös örökösök és Baranyay Borbála örökösei voltak a helység földesurai. Az 1837–1846 évek között pedig: Andrássy István, Balogh Antal és Damiani de Vergada örökösök, Batternay Imre, Boronkay Lajos, Beőthy Sándor, Csernyus örökösök, a Szily család, Danielisz János, Gaál Tádé és János, Jeszenszky János, Kostyán Imre és János, Luka Sándorné, Márton Lajos, Neppel Antal, Paraicz Antal, Paraicz Borbála, Paraicz Francziska, Ruttkay József, Simonfy Györgyné, Sivó János, gróf Szápári Ferencz és István, Szily Istvánné, báró Pongrácz Johanna, Tallián Ádám örökösei és a Vörös család örökösei: Vida János, Vigyázó Antal, gróf Wratiszláv Lajos, Zohár Ferencz. Hozzátartoznak Sashalom és Mikelaka puszták. Ez utóbbihoz az a hagyomány fűződik, hogy helyén hajdan község állott. Az izraeliták zsinagógája egyike a legrégibbeknek, 1825-ben építették. A községben még fennáll a XVIII. század második felében épült Tallián-féle kastély, mely most a község tulajdona és előbb kaszárnya volt, most pedig lótelepül szolgál. Impozáns épület a polgári iskola, melyet 1901-ben és a községháza, melyet 1904-ben emeltek. Itt őrzik az irattárban II. Rákóczi Ferencznek 1703-ban kelt oltalomlevelét, Galánthai Balogh István földesúr települési engedélyét 1711-ből, Mária Terézia szabadalomlevelét, melyben Abonyt mezővárossá emeli és három vásárt engedélyez, Galánthai Balogh János urbariális szerződését 1756-ból, Károly császár oltalomlevelét 1714-ből stb. A ref. egyházban értékes és érdekes régi ötvösművet őriznek. Ez egy ezüstbe foglalt és belül aranynyal béllelt kókuszdióserleg, mely Kemény János erdélyi fejedelem úrasztali pohara volt s annak családjától került Antos János és neje, báró Radák Kata birtokába és ezek révén a ref. egyházhoz. A község társadalmi és közgazdasági életének élénksége akárhány városéval versenyezhet. Van itt Kaszinó, Polgári Olvasókör, Társalgási Egylet, Ipartestület, Népkör, Függetlenségi 48-as kör, Iparos-Ifjak Önképző köre, Róm. Kath. Olvasóegylet, Róm. Kath. Munkásegylet, Általános Munkásképzőegylet, Épitőiparosok szakegylete, Izr. szentegylet, Róm. Kath. Temetkezési egylet, Általános Temetkezési egylet, Iparos-dalárda, Ref. egyházi dalárda, Tüzoltó-testület, Gerje és Perje vízszabályozó társaság. Takarékpénztár r.-t., a Czeglédi népbank fiókja, Önsegélyző-egylet. A hivatalos és hatósági testületek pedig: a főszolgabírói hivatal, és csendőrparancsnokság. A község mostani nagyobb birtokosai a következők: Gróf Vigyázó Ferencz, gróf Szápáry Frigyes, báró Harkányi Frigyes, Navratil Imre, Milch Gyula, Sívó Jenő, Sívó Miklós, Polgár Béláné, Beliczey Tiborné, Szende József, Lavatka Béla, Hay Mihály, Neppel Ferencz, Szánthó Elek és Márton Lajos. Ezeknek és másoknak itt csinos kastélyaik, kuriáik és úrilakaik vannak. Gróf Szápáry Frigyesét 1820 körül Ferencz építtette. – Beliczey Tiborné házát 1750 körül Bencsik Miklós. Ettől megvette özvegy báró Radák Istvánné, szül. gróf Rhédey Klára, a jelenlegi tulajdonos nagyanyja. – Gaál Gyula házát G. Tádé 1770 körül építtette. Az úrilakban több történeti emléket őriznek. Ezek között van egy lobogó, mely az 1848–49-iki szabadságharczban Gyulai Gaál Miklós tábornok lakását jelezte, mikor Arad várát ostromolta; továbbá egy bilincs, a következő felírattal: „Gyulai Gaál Miklós tábornok és mérnökkari főnök elitéltetett halálra és megkegyelmeztetett 20 évi fogságra vasban 1850.” Gulner Gyula házát még Olgyay Lajos, – Sívó Jenőét 1842-ben S. János, – A Lavatka-féle házat Tallián Ádám építtette 1800 elején. Utána Hunyady Arturé és Oszkáré volt. – Kostyán József házát 1841–42-ben K. János, – Gróf Keglevich István úrilakát 1820 körül Tallián Károly, – Sívó Miklós házát 1852-ben Andrássy Ignácz, – A gróf Vigyázó-féle úrilakot V. Antal 1830-ban, – Teszáry László úrilakát 1820-ban Jeszenszky Mihályné Bogyay Anna építtette. Utána urai voltak: Steinbach Józsefné, báró Béhmer Emilia és Wigner Fülöp. – Lipthay György házát 1840-ben Damiani de Vergada építtette. Utána következtek Kuffler és Milch, Bartucz Mihály, Deutsch Gyula és végre Litphay. – A báró Harkányi-féle kastélyt Ürményi Ferencz építtette 1750 körül. – Ajtay-Kovács Sándor úrilakát 1840 táján Ruttkay Mihály és József építtették. Azután Serák Istváné lett, majd Antos Istváné és végre Ajtay Sándoré, a ki azt újjáépíttette. – A Milch Gyula háza új és csak 1901-ben épült. – Fábián István háza 1786-ból való. Előbb a Beőthyeké volt, majd Kunig József híres pesti dohánygyárosé, azután a Müller családé, utána Hay Amáliáé. – A Neppel Ferencz házát Gaál János építtette. – A mostani takarékpénztár 31háza a Török családé volt. 1819-ben épült. A csendőrségi laktanya a Batternay, majd a Gajzágó családé volt, ma ez is a takarékpénztáré. – Báró Weigelsperg Ede háza Csák-féle kuria volt, azután a Pongráczoké és Szilyeké lett. A község egyik terét Abonyi Lajosnak (Márton Ferencz) a híres írónak jól sikerült mellszobra díszíti, melyet a község közönsége kiváló szülöttjének kegyeletből emelt. A község határában, Neppel Ferencz szőlejében és az Ubely-féle földön népvándorlás-korabeli sírokra bukkantak, melyeknek gazdag leletei a Nemzeti Múzeumba kerültek. A községnek van vasútja, postája, távírója és távbeszélője és villamos világítása.