Akasztó.
Akasztó.
Akasztó, magyar nagyközség a Kígyós-ér mentén 857 házzal és 4200 r. kath. vallású lakossal. Postája helyben van, távíró és vasúti állomása pedig Csengőd. 1291-ben Okoztou néven említik az oklevelek. 1355-ben királyi birtok volt. 1429–35-ben vámszedőhelyként szerepel. 1690-ben a törököktől elpusztított helységek közé van felvéve. A szatmári békekötés után, 1719 táján települt újra. Új lakosai tótok voltak, a kik azonban már a XVIII. század végén teljesen megmagyarosodtak. A plebánia 1735-ben alakult, de már előbb is volt itt helyi káplánság. Az anyakönyvek 1719-ben kezdődnek. 1737-ben a Bosnyák család volt a helység birtokosa. Az 1770. évi úrbéri rendezéskor 25 14/32 harmadosztályú úrbértelket vettek fel. Ekkor gróf Batthyány József volt a helység földesura. R. kath. temploma 1744-ben épült, de idővel annyira megrongálódott, hogy 1829-ben újonnan építették. A legelőelkülönzés és az úrbérszabályozás 1858-ban ment végbe. Jelenleg a kalocsai főkáptalannak, Turnovszky Gyuláné Blaskovich Ilmának, báró Kaas Ivornak, Bencze Gábornak és Dunavecse községnek van itt nagyobb birtoka. A község a gróf Batthyány családtól 1899-ben vette meg alsó- és Felsődöbrögecz nevű, mintegy 1700 kat. holdnyi pusztát. A községhez tartozik Ács, Ökördi és Pusztaszentimre; ez utóbbi pusztán régi templom romjai láthatók. Ács puszta a középkorban (1422) Álcs néven fordul elő. Idetartoznak továbbá Alsódöbrögecz és Felsődöbrögecz majorok. A pusztaszentimrei templomromról itt az a hagyomány van elterjedve, hogy azt Imre királyfi építtette és itt élt a kolostorban. ennek azonban egyebek között az is ellentmond, hogy a kolostornak, vagy alapfalainak itt semmi nyoma. A Tatárhányási dűlőnév bizonyos jelentőséggel látszik bírni. Pusztaszentimrén van Blaskovich Sándor csinos úrilaka is.
Akasztó. – A Blaskovich-féle úrilak Pusztaszentimrén.
