Apostag.
Apostag.
Apostag, magyar nagyközség a Duna mellett, 502 házzal és 2220 lakossal, kik között az evangélikusok vannak legtöbben. Van postája, távírója, távbeszélője és vasúti állomása. Volt hajóállomása is, de ez néhány év előtt megszünt. A község a XIII. században már fönnállott. 1318-ban az itteni egyházba hívta egybe a kalocsai érsek az érseki tartomány püspökeit és Benedek erdélyi püspök útján az erdélyi klérust, hogy a Róbert Károly király által Szent Iván hó nyolczadára, Rákos mezejére egybehívott országgyűlésen tárgyalás alá kerülő ügyeket előzőleg megbeszéljék. Ez a templom 1629-ben a reformátusok birtokába került, majd 1805-ben lebontották és régi falai meghagyásával újra építették. A hajdani kath. templom omladékai között görög fölíratú régi követ találtak. A török hódoltság alatt a helység nagyon elszegényedett. Az 1690. évi összeírás szerint csak 4 lakosa volt. 1691-ben nem rótták meg adóval. 1695-ben csak egynyolczad portával rótták meg. A XVIII. század elején tótokat telepítettek ide, a kik nagyrészt az evangélikus hitet követték. 1730-ban már fennállott az egyházuk, hova a kískőrösiek is eljártak úrvacsorára, miután vallásgyakorlatuktól eltiltották őket. A katholikus egyház a török hódoltság alatt megszünt; az itteni katholikus híveket Pereghez csatolták leányegyházképen. A plebániát 1766-ban újból szervezték és ez időtől kezdve az anyakönyvek is megvannak. A református egyház egész 1629-ig tudja itteni lelkészeinek a névsorát felvinni. Ez az egyház a török hódoltság után sem szünt meg s a mostani lakosok közül a reformátusok tekinthetők a helység egykori lakosai ivadékainak. A XVIII. század elején a Paksy család révén a Tahyak örökölték. Az 1754. évi nemesi összeírás szerint Zlinszky István volt itt birtokos. a XVIII. század elején lutheránusok települtek a helységbe. Templomuk 1715-ben épült, a római katholikus templom pedig 1776-ban. Az izraeliták imaházukat 1768-ban emelték. A XVIII. században és a XIX. század első felében sok csapás érte a helységet. 1768-ban és az 1836, 1853, 1862-ik években nagy árvizek pusztítottak itt. 1825 április 27-én a helység háromnegyed része a lángok martaléka lett. A XIX. század első felében Szilassy László, Csepreghy Károly, továbbá a Szepessy,Daróczy, Erdős és Fáy családok, majd a Csepreghyek után báró Dillon Karolin, Milesz József, a Lovákyak, Patayak, Volarichok, Szilassy Francziska és Szeless Lajos voltak a földesurai és legutóbbi nagyobb birtokosai. Idővel ezeket a birtokokat mind eladták s jelenleg csak a Volarichoknak és a Hetényieknek van itt nagyobb birtokuk. A község határában azelőtt egy gyűrű-alakú rom volt látható, melyet a nép Várhátnak nevezett. Mikor 1892-ben a védtöltést ásták, ezt is széthordták. A határban őskori leleteket is találtak, melyeknek egy része a Nemzeti Múzeumba került. Van itt hajójavító gyár, takarékpénztár, községi hitelszövetkezet, két temetkezési egylet, nőegylet, kaszinó és polgári olvasókör.
