Békásmegyer.
39Békásmegyer.
Békásmegyer, nagyközség a főváros közelében, 422 házzal és 3011, nagyobbrészben németajku, róm. kath. vallásu lakossal. Postája, távírója, távbeszélő és vasúti állomása helyben van. E község eredetileg a Hunt-Pázmán nemzetség ősi birtoka volt. E nemzetség sarjai, Pázmán fia Lampert és ennek fia Kázmér, 1287-ben itteni birtokaikat az esztergomi káptalannak adták cserébe, ennek a rajeczi uradalomban való részéért. 1368-ban az óbudai apáczák birtoka. 1477-ben a pilisi apátnak voltak itt birtokai, 1481–84-ben pedig a budavári Beguina rendű apáczák voltak a birtokosai. A török hódoltság első századában még virágzó helység volt. Az 1580–81 évi török kincstári adólajstromok szerint 35 adóköteles házat írtak össze e helységben s az évi jövedelmét 3100 akcsére becsülték. A XVII. század második felében teljesen elpusztult. Az 1690–1695. évi összeírásokban nem fordul elő. 1727-ben még puszta és a gróf Zichy család birtoka volt. Plebániája 1769-ben keletkezett és hihetőleg ez időtájt alakult önálló községgé. 1770-ben, az úrbéri rendezés alkalmával. 7 16/32 úrbértelket írtak itt össze. 1848-ig az óbudai koronauradalomhoz tartozott. 1792-ben nagy tűzvész pusztított, mely alkalommal a helység összes régi iratai elégtek. 1891-ben ismét nagy tűz volt a helységben és ekkor 54 ház égett le. Hozzátartoznak a következő lakott helyek: Csillaghegy, Árpádfürdő és a Péterhegyi téglagyár. A község határában, a Duna mellett, egy régi templomnak csekély rommaradványa látható. A lakosok kaszinót és önsegélyző szövetkezetet tartanak fenn. Itt van a budaújlaki mészégető részvénytársaság hatalmas téglagyári telepe, mely egész kis község.
