Bogyiszló.
Bogyiszló.
Bogyiszló, a Dunától és a holt Dunától alkotott, ú. n. bogyiszlói szigeten fekvő magyar nagyközség, 675 házzal és 2663, nagyobbára református vallásu lakossal. Postája helyben van, távírója Tolnán, vasúti állomása Tolnamőzs és hajóállomása Tolnadombori. E község a török hódoltság alatt nem pusztult el. 1691-ben 5/16 és 1695-ben 1 3/4 portával volt megróva. A XVII. században az egész község a református hit követője lett. A reformátusok anyaegyháza a XVII. század elejétől kezdve, a mai napig szakadatlanul fennáll. Az anyakönyvek 1750-ben veszik kezdetüket. A ref. egyház szent edényei között egy aranyozott ezüst kehely található 1718-ból, mely némelyek állítása szerint a szomszéd Tolna községből került ide. Az 1770. évi úrbéri rendezés alkalmával 58 4/32 egész úrbértelket írtak itt össze. 1799-ben a helység legnagyobb része a lángok martaléka lett. A református templom alapkövét 1780-ban tették le s az építkezést 1811-ben fejezték be. 1848-ig a kalocsai érsek volt a helység földesura és most is az érsek a legnagyobb birtokosa. 1847-ben és 1868-ben nagy tűzvész pusztított a helységben. 1893-ig a község határa állandóan ki volt téve a Duna árjának. 1875-ben a költséges védgátak ellenére, a Duna árja a község határából 6000 holdnál nagyobb területet öntött el, az 1876. évi árvíz pedig behatolt a község belterültére is, mely alkalommal 206 házat rongált meg és közülök 66-ot egészen elsodort. Legutóbb 1893-ban ismét nagy árvíz volt. Hozzátartozik Külbogyiszló puszta, továbbá Gémes, Karasz, Ösztövér, Beldoromlás, Küldoromlás, Doromlás, Kőgyes, Hátfő, Góga, Taplós, Gyümölcsény, Istvánka, Ujfok, Csákánygyűr és Galambka tanyák.
