Budajenő.
Budajenő.
Budajenő, a biai járásban fekvő kisközség, 157 házzal és 973 r. kath. vallású, németajkú lakossal. Postája Páty, távírója Zsámbék és vasúti állomása Torbágy. Egyike a legrégibb községeknek, mely már a tatárjárás előtti korszakban fennállott és a telki apátság pusztája volt, elvétve Boros-Jenő név alatt is. 1247-ben Rév-Jenő néven említtetik és ekkor a Kartal nembeli Mochornak voltak itt részei, melyeket az esztergomi egyháznak hagyományozott. 1264-ben a Kartal nembeli Péter és Ferencz itteni birtokait V. István ifjabb király a margitszigeti apáczáknak adományozta. 1499-ben Boros-Jenő néven szerepel. 1543-ban a törökök elpusztították és ettől kezdve Puszta-Jenő a neve. Buda várának visszafoglalása után, 1700-ban midőn a telki apátság ismét helyreállott, melyet a Szent Benedek-rend bécsi skót rendháza vett birtokába, a puszta benépesítése iránt is intézkedés történt. A Benedek-rend helyreállította a régi, elpusztult egyházat, mely II. Rákóczi Ferencz szabadságharczának kitörése előtt még fennállott. A telepítés 1703-ban vette kezdetét, de közbejött a szabadságharcz, mely azt egyidőre megakasztotta. Annyi kétségtelen, hogy 1708-ban már voltak itt német telepesek. A szatmári békekötés után a német birodalmi szászok és a frankok kerületéből is számosan telepedtek le e helységben, melynek 1724-ben már 374 lakosa volt; az 1739. évi kolerajárvány alatt azonban nagyobb részük elhalt. Pótlásukra az apátság Németországból új telepeseket hozatott. 1882-ig a telki benedekrendű apátság volt a helység földesura. A róm. kath. templom 1756-ban épült. Jelenleg a helység legnagyobb birtokosa a m. kir. közalapítvány.
