Bugyi.
Bugyi.
Bugyi, az alsódabasi járásban fekvő magyar nagyközség 519 házzal és 3343, felerészben ref. és felerészben r. kath. vallású lakossal. Postája helyben van, távírója Kiskunlaczháza és a legközelebbi vasúti megállóhelye Kisvarsány. E községről első ízben 1390-ben találunk említést. 1446-ban Bud néven szerepel és ekkor Fejér vármegye solti járásához tartozott. 1507-ben Bwgh alakban merül fel és ekkor már Pest vármegyéhez számították. 1395-ben az Irsai, az Istvánházai Szentiváni és a Szentiváni Sáfár családok birtokában találjuk. A török hódoltság alatt elpusztult. Az 1690. évi összeírásban is az elpusztult helységek között szerepel. A szatmári békekötés utáni korszakban 46akkori földesura, Beleznay János telepítette be újra. 1728-ban a helység már betelepült, a mit igazol legrégibb pecsétje, mely „Sig. Bugyiense 1728” körírattal van ellátva. Beleznay János 1730-ban állította fel az itteni reformátusok anyagyülekezetét. E gyülekezet azonban nem sokáig élhetett a szabad vallásgyakorlattal. 1761-ben a reformátusoktól a templomot elvették s a katholikusoknak adták át. A kath. plebánia 1761-ben alakult. Anyakönyvei is ez évben veszik kezdetüket. A reformátusok csak 1782-ben kezdték ismét nyilvánosan gyakorolni isteni tiszteletüket. Anyakönyveik 1783-tól vannak meg. Az 1770. évi úrbéri rendezés alkalmával 59 16/32 úrbértelket írtak össze. A határszabályozás és elkülönzés 1847-ben ment végbe. 1754-ben Kovács Antal a solti járás szolgabírája, továbbá Beleznay János tábornok, Rodl György és Emődy Mátyás voltak itt birtokosok. 1773 szept. hó 12-ére gróf Beleznay Miklós a helységbe református egyházi gyűlést hívott egybe, mely a dunamelléki református egyházkerületben a konventi gyűlések tartását elhatározta és szervezte. A XVIII. században gróf Beleznay Miklós volt a helység földesura, őt követték a báró Bánffyak, báró Vay Miklós és gróf Vay Ábrahám. A helység jelenlegi nagyobb birtokosai: Baruch Jenő, Belicska Sándor, Benedikty Károlyné, gróf Berchtold Miklós, Déghy Mátyás, Feit Mór, Forster Kálmán, gróf Korniss Károly, Székely József, Szűcs Ferencz, ifj. Szűcs Ferencz dr., Baghy Imre és Ráczkeve község, mint erkölcsi testület. Borzashegypusztán, mely most Székely József tulajdona, a kastély tornyában van egy régi harang a következő fölirattal: „Isten ditző. tsin. L. B. L. Bánfi Mihály G. M. G. M. Kemény Terézia A. o. 1761.” 1885-ben nagy tűzvész pusztított e helységben, mely alkalommal a község nagyobb része leégett. Hozzátartoznak a következő puszták: Alsódélegyháza, Alsóráda, Alsóvány, Felsővány, Nemesráda és Ürbőpuszta. E puszták közül a XIX. század első felében Alsórádát a Fáy család és Halász Miklós, Alsóványt és Felsőványt gróf Teleki Sámuel, Úrbőt Kecskemét városa s részben a Bugyi község közbirtokosság bírta. E helységhez tartoznak még a következő tanyák és kisebb puszták: Áporkai Ürbőtanya, Csalipuszta, -Borzashegymajor, Kisvány, Örököspeszérpuszta, Telekmajor, Halásztanya, Sándorhalmatanya és Szalaytanya. A községhez tartozik gróf Korniss Károly csinos vadászlaka is, melyet még Beleznay Miklós építtetett. Nemesráda pusztán az ú. n. Pusztatemplom-dűlőn egy régi templom csekély romjai láthatók. A „Régi város” nevű dűlő helyén hajdan község állott, mely azonban elpusztult. A lakosok olvasókört, községi hitelszövetkezetet és temetkezési egyesületet tartanak fenn. Van itt egy mezőgazdasági szeszgyár is, mely Baruch Jenő tulajdona.
Bugyi: Forster Kálmán úrilaka.
