Csepel.
Csepel.
Csepel, nagyközség a Csepelszigeten, 583 házzal. A legutolsó népszámlálás alkalmával a lakosság száma 4568 volt, ma azonban már meghaladja a 7000-et is. Lakosai németajkúak és nagyobbára r. kath. vallásúak. Csepel egyike a vezérek korában már megült helységeknek. Midőn Árpád a honfoglaló magyarokkal a Duna könyökénél foglalt állást, a honnan egyaránt szemmel tarthatta Pannoniát 49és a morva birodalmat, a Duna két hatalmas ágától védett Csepel-szigetet szemelte ki letelepedési helyül, a hol a nők és a gyermekek, valamint a lábas jószág – míg a sereg távol járt – biztos menedékhelyet találtak. Béla király névtelen jegyzője is megemlékezik a sziget csúcsán épült fejedelmi lakról, mely tehát a mai Csepel helység helyén állott fenn, s kétségkívül a XII. században még megvolt; de a nemzeti királyság megalapításával az ország székhelye Esztergom, majd Visegrád és Buda lett. A csepeli királyi lak, mely alkalmasint vadászkastélyul szolgált, az egész középkoron át fennállott; Oláh Miklós történetíró II. Lajos király uralkodása idejében (1516–26) – tehát még a mohácsi vész előtti korszakban – Csepelt városnak nevezi, a hol királyi kastély is volt. A török hódoltság alatt elpusztult. 1690-ben elhagyott, teljesen lakatlan helyként írták össze. 1690 után ráczok telepedtek itt le. 1715-ben még nem fordul elő az összeírásokban, de 1720-ban már 19 jobbágyháztartást vettek itt fel és ebből 2 magyar, 8 német és 9 szerb nemzetiségű volt. 1848-ig a helység az uralkodóház ráczkevei uradalmához tartozott és jelenleg is az a legnagyobb birtokosa. Az 1838-iki nagy árvíz az egész községet elpusztította. Ekkor költözött át a község a jelenlegi helyére. Ma Pest vármegye egyik legrendezettebb községe, 14 öl széles utczákkal. A régi község területén csupán a róm. kath. templom 1862-ben épült. Van egy ref. imaháza is. Van itt egy hitelintézet és a Weisz Manfréd-féle nagyszabású lőszergyár.
