Gyömrő
Gyömrő
Gyömrő, a budapest-új szászi vasútvonal mentén fekvő magyar nagyközség, 560 házzal és 3700, túlnyomó számban ref. vallású lakossal. Postája, távírója, távbeszélője és vasúti állomása helyben van. A községet 1437-ben a Maróthi család birtokában találjuk. 1440-ben Erzsébet királyné a Tahi Botos családnak adományozta. A XV. század közepén a Gyömrei Vinczló család birtokában találjuk. 1454- ben e család itteni birtokait a Györgyi Bodó család nyeri adományul. E családon kívül Harapkói Botos György is birtokos volt itt, kinek jószágait magtalan halála után, 1458-ban, a Rozgonyiak nyerték adományul Mátyás királytól. 1476-ban az Inárcsi család is földesura volt. Az 1633–34. évi török kincstári adólajstromokban a pesti nahije községei között találjuk hét adóköteles házzal. A református egyház már 1626–29. években fennállott. Később a község elpusztult és 1690-ben a lakatlan helységek között szerepel. Még 1695-ben sem volt benépesülve, de azután a református vallású lakosság lassanként visszatért, mert az egyház 1698-ban már ismét fennállott. 1702-ben 60 jobbágylakosa volt. A helység pecsétnyomója 1714-ből való. 1699-ben Kajaly András volt a helység földesura. 1727-ben gróf Stahremberg, Ráday Pál és mások voltak itt birtokosok. 1737-ben a Rádayak és a bujáki vár tulajdonosai voltak a helység földesurai. 1720-ban már népes helység volt és ekkor 51 adóköteles háztartást vettek fel az összeírásba. Lakosai ekkor is mind magyarok voltak. Az 1754. évi vármegyei nemesi összeírás szerint Rostyán Imre, Dedinszky József, gróf Teleki László és Pintér Fülöp voltak a helység földesurai, de kívülök Pongrácz Balázsnak is volt itt birtoka. A XIX. század első felében a Puky, Ráday, Szilasy, Teleki, Máriássy és Kóczán családokat találjuk itt. Jelenleg gróf Teleki Tibornak, Kóczán Lászlónak, Gyömrőy Aurél dr.-nak, Schulhoff Lajosnak, Tauber Ottónak és Ofner Tivadar dr.-nak van itt nagyobb birtoka. A r. kath. templom 1770–1780 között, a reformátusoké 1808-ban épült, de ez már a 3-ik templomuk. E templom falába van beillesztve a híres Canova egyik szép fehér márvány-reliefje, melyet gróf Wartensleben Eszter emeltetett, férje: gróf Wartensleben Vilmos és leánya, Teleki Klára emlékének. A relief a szomorkodó nemtőt ábrázolja. Ugyancsak a ref. egyházban több értékes és érdekes ötvösművet őriznek. Ezek: egy aranynyal béllelt, aranytalpas, aranyszegélyű és türkizekkel kirakott kókuszserleg, mely Teleki Mihálytól származik, egy aranyozott ezüst-tányér, melyet Árva Vér Judith, Teleki Mihály özvegye ajándékozott 1700-ban az egyháznak, egy másik ilyen tányér pedig 1750-ből való és gróf Teleki László és neje adománya, egy Rákóczi-korbeli aranyozott ezüst-kehely, egy vert ezüstből készült régi fedeles kancsó és egy nagyon régi, nagybecsű, remek himzésű úrasztali terítő. A gróf Teleki-kastély, mely jelenleg gróf Teleki Tibor tulajdona, 1840-ben épült. Gróf Teleki Sámuel építtette Pollákkal, a Nemzeti Múzeum híres építőjével. A kastélyban körülbelül 4000 kötetes könyvtár van, továbbá régi családi ereklyék, Teleki Mihály kanczellár nyerge, egy kaszetta, melyet Teleki Mihály XIV. Lajostól kapott, továbbá egy Rákóczi-lobogó, régi lószerszámok, fegyverek stb. Itt lakik, a kastélyt körülvevő nagy park bejáratánál gróf Teleki László és özv. gróf Teleki Sándorné is, csinos, kényelmes úrilakban. Gyömrőy Aurél dr. úrilaka mely részben újraépült, a gróf Rádayak és a gróf Wartensleben család tulajdona volt. 1740-ben az egész falu leégett. Van a községben egy gőztéglagyár és a lakosok kaszinót tartanak fenn.
Gyömrő: Gróf Teleki Tibor kastélya.
Özv. gróf Teleki Sándorné úrilaka.
