Keczel.
Keczel.
Keczel, magyar nagyközség, a kiskörös-kalocsai vasútvonal mentén, 1301 házzal és 6664 róm. kath. vallásu lakossal. A postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A község pusztaként már 1412-ben fennállott. Innen vette nevét a Keczeli család, melynek egyik tagja 1412-ben királyi emberként szerepel. 1639-ben még mindig puszta. Önálló helységgé a XVIII. század első felében alakult, midőn Zajezdai gróf Patasich Gábor kalocsai érsek 1734 április 22-én kelt szabadalomlevelével, Miske községbeli jobbágyainak megtelepülésre engedélyt adott. Ezt az engedélyokiratot azonban a letelepülők félremagyarázták, mire az érsek 1745 április 9-én egy másik oklevéllel cserélte ki azt. Ezt az okiratot jelenleg a községi levéltárban őrzik. Ekkor Bánegyháza, Csöngőd és Demeter pusztákat 85is idecsatolták és átadták a lakosságnak. Az új telep részére a közönséges jobbágyi viszonynál sokkal kedvezőbb szerződéses viszonyt állapítottak meg. 1848 előtt a kalocsai főkáptalan volt a helység földesura és jelenleg Windisch József örökösei és a kalocsai főkáptalan a helység legnagyobb birtokosa. A róm. kath. plebánia 1737-ben alakult. Anyakönyvei 1741-től kezdődnek. Az első templom 1738-ban épült, ezt azonban 1802-ben újjáépítették. Az 1770. évi úrbéri rendezés alkalmával 77 1/2 egész úrbértelket és 284 házas zsellért vettek fel. A lakosok takarékpénztárt és hitelszövetkezetet tartanak fenn. A községhez tartoznak Csukástó és Tüskös telepek.
