Kunszentmiklós.
Kunszentmiklós.
Kunszentmiklós, járási székhely, kúnsági magyar nagyközség, 1631 házzal és 7782, nagyobbára ref. vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A helység régi neve Tatár-Szent-Miklós volt. E néven szerepel a jász-kunok részére adott kiváltságlevelekben is. 1548-ban a kunoktól lakott helyként 3 forintot fizetett az egri vár fenntartására. 1571-ben 804 frt. 25 denárt fizetett. A XVI. század közepén körülsánczolt és földvárral megerősített hely volt. 1595-ben a törökök bevették, sánczait szétrombolták s a helységet felégették, de Miksa főherczeg csakhamar visszafoglalta és megerősítette. 1631-ben Liptói Keczel András jelentést tett II. Ferdinánd királynak, hogy Eger várának elfoglalásakor, a tatárszentmiklósi kunok szabadalomleveleiket, melyeket az egri káptalannál őriztek, elveszítették; erre a király e szabadalomleveleket megerősítette. 1685-ben Merc császári tábornok a törököket innen kiűzvén, ismét régi lakosai szállották meg. 1690-ben a lakott kun községek között van összeírva. 1794 julius 10-én a helység országos vásárok tartására nyert szabadalmat. Ref. egyháza már 1626-ban fennállott. A templom 1704-ben épült. A róm. kath. templomot 1787-ben emelték, de helyére 1907-ben új templomot építettek. A plebánia 1780-ban alakult. A község azelőtt sokat szenvedett a Duna áradásaitól. A reformátusok itt hatosztályú gimnáziumot tartanak fenn. Van itt több olvasó-egylet, ipartestület és több pénzintézet. A község határában több ízben találtak különféle régiségeket, melyek az ottani gimnáziumban vannak elhelyezve. A községhez tartozik Bösztör, Pusztakerekegyháza, Márkút, Szedria, Kisbábony puszta, mely utóbbi hajdan Solt vármegyéhez tartozó helység volt, a mint azt Mátyás királynak egy kelet nélküli okleveléből tudjuk; akkortájt Szunyoghi Albertnek voltak itt részjószágai. 1638-ban Farkas Pál kért a nádortól adományt e pusztára mint őseitől öröklött jószágra. 1641-ben Bábony pusztát Hartyáni Borbála utódaitól Kúnszentmiklós község vette zálogba.
