Lajosmizse.
Lajosmizse.
Lajosmizse, a Budapest-lajosmizsei vasútvonal mentén fekvő magyar nagyközség, 1748 házzal és 10.018, nagyrészben r. kath. vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. E helység Lajos-Mizse puszták és Bene puszta felerészének az egyesüléséből keletkezett. Nevét Kun László király utolsó nádorától a vad Mizsétől (1299) veszi. Hajdan nevezetes kun székhely volt, melyhez Kunszentmiklós is tartozott; 1469-ben a kunok oly számmal laktak itt, hogy évenként 53 arany forintott fizettek királyi adóba. Mizse helységet megtaláljuk a budai liva 1559. évi fejadólajstromában is, 36 adóköteles házzal. Mindkét pusztát 1715–20-ban Nagykőrös bírta. Kun-Lajos helység fennállásáról csak a XV. század végétől kezdve vannak adataink. 1492-ben szintén kunok lakták és a kecskeméti székhez tartozott. 1548-ban még fennállott. Később pusztaként szerepel. A régi Lajospuszta mellett fekszik a nevezetes füldeáki csárda, mely azelőtt postaállomás volt. E csárda helyén egykor község állott, mely a török világban elpusztult. A füldeáki csárdához közel, az egykori helység templomának nyomai láthatók. A török hódoltság alatt mindkét puszta Jászberény birtokába került. E két pusztát Jászberény városa kezdte telepíteni az 1860-as években. A róm. kath. templom 1896-ban, a reformátusoké pedig 1903-bar épült. Most Geréby Gyulának, Székely Lajosnak, Mizsey Péternek, a Bartal és a Tarnay családnak van itt nagyobb birtoka. A lakosok ipartestületet, jótékony nőegyletet, katholikus kört és temetkezési egyletet tartanak fenn. Azelőtt Ladánybene puszta is hozzátartozott, mely azonban az újabb időben szintén önálló kőzséggé alakult.
