Pilisszentkereszt.
Pilisszentkereszt.
Pilisszentkereszt. Kisközség a Pilishegy keleti lejtőjén. Lakosainak a száma 1120, a kik tótok s magyarok és róm. kath. vallásúak. A lakóházak száma 188. Postája helyben van, távíró-állomása Pilisszántó. Már a XIII. században gyakran említik, a pilisi cziszterczita-rendű apátság birtokaként. Az apátságot III. Béla király 1184-ben alapította s kiváltságait és birtokait a tatárjárás után, 1254-ben, IV. Béla király is megerősítette. A pálosoknak itteni monostora a XIII. század közepén keletkezett. Első ízben 1297-ben említik perjelét. A rendház a mohácsi vész után pusztult el. 1526–29-ben azonban még fennállott, mert János pilisi apát is e monostorban talált menedéket, miután az apátságot a törökök 117elpusztították. A török hódoltság megszűntével a pesti pálosok lettek a helység földesurai. 1770-ben az úrbéri rendezéskor, mikor 5 20/12 úrbértelket írtak itt össze, a pálosok pesti rendháza szerepel a helység földesuraként. A pálos-rend föloszlatása után a helységet a pilismaróti vallásalapítványi uradalomhoz csatolták. A róm. kath. templom 1766-ban épült. 1848-ig a vallásalap volt a helység földesura és jelenleg is a vallásalapítvány a legnagyobb birtokosa. A helység legrégibb pecsétje 1809-ből való, e körirattal: „Sig. Communit. Pilis-Sz.-Kereszt 1809”. A róm. kath. plebániát 1800-ban alapították. A községben 1867-ben nagy tűzvész pusztított. A határban a föntemlített kolostor csekély maradványai ma is láthatók; a kövek nagy részét a lakosság elhordta építési czélokra. Kincsre szomjas emberek gyakran szoktak itt éjjelente ásni, de pénzt nem, hanem csak török korbeli rozsdás fegyverdarabokat, kulcsokat és sarkantyúkat találnak. A helység természeti nevezetességei még az Ördögbarlang, Zsiványbarlang, Kapuszikla, Klastromforrás, Háromforrás és Szentkút.
