Szalkszentmárton.
133Szalkszentmárton.
Szalkszentmárton. Nagyközség a Duna folyam és a kunszentmiklós–dunapataji h. é. vasút mellett. 3800 lakosa magyar és református. Házainak száma 839. Posta, távíró és vasúti állomása helyben van. E község már az 1332–33. évi pápai tizedjegyzékben előfordul. Legrégibb pecsétnyomója 1624-böl való, e körirattal: „Loni Szent-Márton pecsét.” 1647-ben Amadé Ádám volt a helység földesura. 1691-ben még csak egy nyolczad, 1695-ben már másfél portával rótták meg. 1715-ben 40, 1720-ban 59 adóköteles magyar háztartást vettek föl e helységben. Ekkor a gróf Balassa és a báró Amade család volt a helység földesura. 1750-ben gróf Balassa Pál birtokában találjuk. 1770-ben az úrbéri szabályozás alkalmával csak 23 15/32 úrbértelket találtak benne, de később a nép szaporodása következtében Csabány pusztát is egyesítették határával, mi által telkeinek száma 100-ra emelkedett. Az elkülönzés és szabályozás 1857-ben, egyezség útján történt. Jelenleg gróf Vigyázó Sándornak, Dombovits Dávidnak és Ignácznak van itt nagyobb birtoka. A reform. egyház az 1626–29. években már fennállott. A templom 1767-ben épült. Az egyház szentedényei közül említést érdemel egy úrasztali tányér 1638-ból, egy aranyozott ezüst-pohár, melynek kora ismeretlen; renoválták 1744-ben; továbbá egy úrasztali kehely 1741-ből s egy másik 1793-ból. A községben van hitelszövetkezet, temetkezési társulat, két 48-as kör, kereskedők és iparosok egyesülete. A helység határának ú. n. szalki részében egy elpusztult templom alapkövei láthatók. 1906-ban a Dunaszabályozás alkalmával római rézpénzeket találtak itt, a Feketehalom-pusztán pedig kőkori eszközöket, római és árpádkori lópatkókat és sarkantyúkat. A dűlőnevek közül történeti eredetre vall a Táborállás. A községhez tartozik Homokszentlőrinczpuszta, mely a XIX. század első felében gróf Festetich László birtoka volt. Továbbá Csabony, Kisvadas, Nagyvadas és Szalkpuszta.
