Visegrád.
Visegrád.
Visegrád, dunamenti nagyközség, 305 házzal és kb. 2000 németajkú és magyar, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. A postája, távírója- és hajóállomása 162helyben van, vasútja pedig: Nagymaros. Visegrád már a rómaiak uralma alatt nagyobb lakott hely és később, mint neve mutatja, szláv telep volt. A beköltözködő magyarok az itt talált erődítvényt birtokukba vették, és az a nemzeti királyság megalapításával a korona birtokába került. Visegrád már a nemzeti királyság első századában jelentékeny szerepet játszott. I. Endre király 1056 táján a Vazul rendü görög szerzetesek részére itt monostort alapított. Szent László király 1082-ben itt tartotta fogva Salamont. Kőből rendszeresen emelt, erős falakkal s tornyokkal ellátott vára azonban csak a XII. században épülhetett, mert előbb ily várakat még nem építettek. A tatárok 1242-ben feldúlták és elpusztították. A tatárjárás után IV. Béla király a visegrádi várhegyet, mely akkor elhagyatottan állott, Mária királynőnek adományozta. E hegyen épült fel a fellegvár, mely 1255-ben már fennállott; a tatárpusztítás után visszaköltözködtek a szerzetesek is, a kik 1221 óta bírták az eredetileg a Vazul-rendű görög szerzetesek részére alapított monostort. IV. Béla király 1257-ben adománylevelet állított ki a monostor, illetőleg a Szent Endre tiszteletére alapított itteni apátság számára, melyet később Erzsébet királynő 1281-ben, III. Endre király pedig 1293-ban megerősített. A fellegvár a XIV. században emelkedett valódi jelentőségre, midőn 1310-ben a Székesfehérvárról ide átvitt szentkorona őrzőhelyéül szolgált. Ez időtől kezdve, egészen a mohácsi vészig, leszámítva az 1440–1463 közötti éveket, mely idő alatt a korona Frigyes birtokában volt, – itt őrizték a koronázási jelvényeket. Sőt később, Nagy Lajos király uralkodása alatt, itt őrizték egy ideig a lengyel koronát is; Zsigmond alatt pedig ide került a német birodalom koronája is. A fellegvár, a hegy aljában elterülő királyi palotával, az alsóváron át, közvetetlen összeköttetésben állott; a koronatermen kívül, lakosztályai is voltak, melyek, miként Kottaner Ilona naplójából értesülünk, Erzsébet királyné ottlétekor (1438–1440) az udvarhölgyek lakásául szolgáltak. A XIV–XV. századok folyamán azonban a szobákban számos előkelő foglyot őriztek, így a szicziliai herczegeket is, a kiket I. Lajos király, 1348-ban Averzában történt elfogatásuk után ideküldött. 1386-ban ide szállították II. Kis Károly királyt, a ki a febr. 7-én Budán történt megtámadása alkalmával kapott sebébe február 24–27-én belehalt. Idehozták 1401-ben Zsigmond királyt, midőn az országnagyok Budán elfogták és néhány hónapig itt őrizték, míg azután Siklóson helyezték őrizet alá. Mátyás király uralkodása alatt a fellegvárban őrizték Podiebrad Viktorint és 1472-ben Vitéz János esztergomi érseket is. Visegrádot a Róbert Károly király által a fellegvár aljában épített királyi palota virágoztatta fel. Ez időtől kezdve Visegrád lett a királyi székhely. Róbert Károly király palotájáról csak nagyon töredékes emlékeink vannak. Az e korabeli építkezés emléke az ú. n. Salamon tornya; de magáról a palotáról csak anynyit tudunk, hogy a fellegvárral közvetetlen összeköttetésben állott, s hogy valószínűleg gót stílben épült. Róbert Károly király uralkodása alatt a királyi udvartartás teljes fényét fejtették ki. Itt vendégelte meg Európa több előkelő uralkodóját; itt tartották a fényes lovagjátékokat és tornákat. 1320-ban itt töltötte mézesheteit Károly király, harmadik nejével, Erzsébet lengyel herczegnővel, II. Ulászló lengyel király leányával. Károly király visegrádi udvartartásának fénypontja volt az 1335. évi fejedelmi gyűlés, melyen Kázmér lengyel király, Ulászló lengyel herczeg, Chartresi Galhard pápai követ, János cseh király, Károly morva őrgróf, veje Henrik, alsó-bajor herczeg, Rudolf szász herczeg, Vitigo meiszeni, János olmützi püspökök vettek részt. A fejedelmi vendégeket Károly király fényesen fogadta. Október második felétől kezdve egész november végéig egymást váltották fel az ünnepségek és a fontos tanácskozások. Ekkor kötötték meg az egyezséget János cseh király és Kázmér lengyel király. Ekkor egyenlítették ki a cseh király és Róbert Károly, mint felkért békebírák, Lengyelország és a német lovagrend között támadt s idővel fölötte elmérgesedett viszályt. Ugyanekkor szabályozták a kereskedelmi összeköttetést Kelet és Nyugat felől, mely czélból Boroszló város is elküldötté képviselőit Visegrádra. De számos szomorú esemény is emlékezetessé teszi az Anjou uralkodóház itteni időzését. 1330 ápril 17-én Záh Feliczián itt támadt az ebédnél ülő királyi családra, mely alkalommal a király karját megsebezte, a királyné négy újját levágta, majd a királyi herczegek ellen fordult, de a további vérengzést az udvartartás tagjai megakadályozták és a merénylőt összekaszabolták. Itt halt meg 1342 julius 16-án Róbert Károly király, itt vette Lajos király 1345 őszén testvérének Endrének 163megöletése hírét. 1348-ban ide küldte a kisded Martel Károlyt, Endre útószülött fiát, a ki azonban 1348 junius 18-ári meghalt. Midőn Nagy Lajos 1350-ben Budára tette át székhelyét, a város hanyatlásnak indult. Róbert Károly alatt az országnagyoknak, és a főpapoknak is voltak itt házaik, mint Druget Vilmos nádornak, Ákos Mihály szlavon bánnak, László kalocsai érseknek és kanczellárnak, Igali (Wgal) Ivánka comes fiának Pálnak, Tőttösnek, a királyi ajtónállók főmesterének és barsi főispánnak, Kanizsai Lőrincznek stb. A város szabadalmai azonosak lehettek a vele átellenben fekvő Nagymaroséival, mely szintén Róbert Károlytól 1324-ben nyert kiváltságlevelet. Visegrád még a XIV. század végén is az ország legkiválóbb városai között foglalt helyet s 1378 óta egyedül él a piros pecsét használatának jogával, a középkori előkelőség e jelvényével. Az Anjouk alatt telepedtek le a pálosok is Visegrádon. Szent László tiszteletére emelt monostoruk, melyről egy 1381. évi oklevél emlékezik meg, a Kékös hegyen emelkedett. A város a XIV. században magyar és német városrészekre oszlott, melyek közül az utóbbi közvetetlen összeköttetésben állott a királyi palotával, és kőfallal és kapukkal volt ellátva. Itt emelkedett a Szent László egyháza (1355). A magyar városrész, a mai Lepencz-völgy felé terjeszkedett. Itt volt a Ferenczrendűeknek (1492.) Szent György kolostora. 1381-ben Visegrád biztosító-levelet adott ki a Nagy Lajos leánya Hedvig és Vilmos osztrák berezeg között kötendő házasságra. Zsigmond király is gyakran időzött falai között. 1388-ban itt erősítette meg Nagymaros szabadalomleveleit. 1412-ben Ulászló lengyel király látogatta meg Zsigmondot Visegrádon, mely alkalommal Zsigmond a Nagy Lajos uralkodása óta itt őrzött lengyel koronát átadta Ulászlónak. Itt tartották meg Albert osztrák herczeg és Zsigmond király leánya: Erzsébet eljegyzését. Mátyás király nagyszerű építkezésekkel emelte Visegrád fényét. Palotája a hegy tövében, renaissance-stílben épült; terjedelmes kertek vették körül, melyeknek szépségét az egykorú írók, mint Galeotus Martius és Oláh Miklós, különösen kiemelik. A kastélyban 350 szoba volt; függőkertek, halastavak, szobrokkal díszített szökőkútak és üvegházak vették körül. Ez időtájt Európának egyik legfényesebb palotája volt. Midőn Castelli püspök pápai követ itt időzött, IV. Sixtus pápához írt levelét a következőkép keltezi. Ex Visegrado paradyso terrestri die 25. Octobris 1483. Mátyás király uralkodásának végszakában a várat Corvin Jánosnak adta. Mátyás halálával azok a főurak, a kik Corvin János jelöltségét ellenezték, elsősorban Visegrádot igyekeztek hatalmukba keríteni. II. Ulászló uralkodása alatt Visegrádra nézve is bekövetkezett a teljes hanyatlás. A koronát ugyan továbbra is Visegrádon őrizték, de az 1498. évi országgyűlés a várost összes kiváltságaitól megfosztotta. Ettől kezdve Visegrád a koronajavak egyik középpontjaként szerepel; vára azonban megtartotta jelentőségét s a mohácsi vész utáni korszakban, a török világban, szinte szakadatlan küzdelmek színhelye lett. 1526-ban a várőrség a várat hűtlenül elhagyván, a mária-nostrai pálosok költöztek bele s ezek védték meg a várat Szulejmán csapatai ellen. 1529-ben a törökök elfoglalták; de Roggendorf tábornok 1530-ban visszafoglalta. 1544-ben ismét a törökök birtokába került. Az 1544–45-iki zsoldlajstrom szerint 342–350 főből állott az őrség, az 1568–69-iki szerint pedig a felső- és alsóvisegrádi várőrség száma csak 125 volt. 1595-ben Pálffy Miklós és Mátyás főherczeg visszafoglalták a törököktől, de 1605-ben ismét török kézre került. 1628–29-ben csak 19 azábból állott a várőrség; ekkor már elveszítette jelentőségét, mert az 1628–29. évi zsoldlajstrom csak mint párkányról emlékezik meg róla. Az 1633–34. évi török kincstári defterek szerint ez időben nahije (járás) székhelye volt, melyhez 14 község tartozott. 1661 nyarán Des Souches tábornok és gróf Batthyány német és magyar csapatokkal visszafoglalták. 1683-ban ismét török kézbe került és csak 1684 július 18-án foglalta vissza végleg Károly lotharingiai herczeg. A várat 1702-ben rombolták le I. Lipót parancsára, s csak a felső vár, a Salamon tornya és az összekötő bástyák egyes részei maradtak meg. A községben 1715-ben 27, 1720-ban 8 magyar, 26 német és 6 tót háztartást írtak össze. A róm. kath. plébánia 1712 óta áll fenn. A mostani templom 1750-ben épült. 1737-ben gróf Stahremberg volt a helység földesura. Tőle a kir. koronára ment át, mely jelenleg is bírja. 1770-ben 5 3/32 negyedosztályu úrbértelke volt. A szőlődézsmaváltság 1857-ben történt. Újabb időben számos nyaraló épült itt, melyek közül különösen a gróf Pálffynéé, és Gőrgey Arturé érdemel említést. A községben van a Riegler-féle papírgyár, az áll. kőbányakezelőség és erdészeti hivatal, társas-kör, 164stb. Ide tartozik a Gizellatelep gyógyfürdő is. A Lepencz-dűlő: a labanczok, a Sibrik-dűlő Sibrik kurucz vezér táborozásának emlékét tartja fenn. A községhez tartoznak még Szentgyörgy és Lepenczpatak puszták.
Visegrád. Részlet a Gizella-telepről.
Visegrád. 1. A Pálffy-féle kastély.
Visegrád. 2. Részletek a várromokból.
Visegrád. 3. Salamon-tornya.
