Éghajlat.
Éghajlat.
A csapadék (és vele szoros kapcsolatban a források) alapja, illetőleg kezdete lévén a hidrográfiai viszonyoknak, mielőtt ez utóbbiak részletezésébe bocsátkoznánk, még a meteorologiai, az éghajlati viszonyokról kell megemlékeznünk, mint olyan tényezőkről, a melyek a geologiai, jobban mondva domborzati viszonyok mellett valamely terület álló- vagy folyó vízhálózatának kifejlődésénél első sorban fontosak.
Nagy általánosságban a vármegye éghajlatára az áll, a mi az Alföldre: többé-kevésbé szélsőségekre hajló, hideg telekkel váltakozó forró nyarak. A vármegye éjszaki hegyes része némi eltérést mutat e tekintetben, éghajlata kedvezőbb: „a csapadék több s a hőmérsékleti szélsőségek csekélyebbek.” De lássuk először az alföldi sík részek éghajlati viszonyait. Miként nagyjában az egész Alföld, a Duna–Tisza közének klímája kontinentális jellegű, azaz: telei hidegek, nyarai forrók. Ez a körülmény magyarázza meg az Alföld és a Duna–Tisza közének közel 10 °C-nyi évi középhőmérsékletét, a mely szerint az Alfölddel együtt a vármegye is – a tengerpartot nem tekintve – legmelegebb vidéke volna egész Közép-Európának. Csakhogy míg például Londonban – melynek közepes évi hőmérséklete szintén közel 1510 °C – januáriusban + 3.5 °C a középhőmérséklet, a július közép 17.9 °C, addig például Kecskemét –2.1 °C (januárius) és 21.9 °C (június) adja ugyanazt az évi közepet. A kárpátoknak az irodalomban oly gyakran hangoztatott védőszerepének tényleg semmiféle hatása sem észlelhető* legalább is nem beszélhetünk róla mindaddig, a míg a „Kárpátokon elhelyezett magasan fekvő megfigyelő állomásainak kétségtelen adataival nem állunk szemben.”14
Hasonló földrajzi szélességek alat, mint Alföldünknek a vármegye határai közé eső része, (középső szélességi kör 47°) fekszik például Kissenev. (46°50’) és Cherson (46°38’) az orosz síkságban. Itt a januári, ill. júniusi közepek, – 3.5° és –4.6° illetőleg +22.4° és +23.4. Látnivaló tehát, hogy a vármegye, illetőleg az Alföld klímája feltétlenül kontinentális jellegü.
)
Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye meteorologiai viszonyait és az 1900–1910. évi földrengéseknek észlelési helyeit és időit feltüntető térkép.
A térkép felső bal negyedében látható görbék közül a vékony folytonos, a nyár (június), a szakadozott a tél (január), a vastag folytonos pedig az évi közép izohiétája. A görbék mellé írt számok mm-t jelentenek.
A jobb felső negyedben a nyári, téli és évi középizotermákat látjuk (a görbék jelzése, mint előbb); a görbék melletti számok hőmérsékleti fokokat jelentenek Celsius szerint.
A bal alsó negyed az izobárok menetét adja (görbék értelme, mint előbb); a görbék melletti számok barometer-állásokat jelentenek mm-ben.
A jobb alsó negyed feltűnteti a szél irányát (télen, nyáron és évi középben), a zivataros napok számát (nagy számok), és a földrengések dátumát (az észlelési helyeken).
Az Alföld telének mérgét állítólag az igen gyakran hiányzó, vagy ha van is, vékony hótakaró csökkenti, sőt, úgy látszik, nem lehetetlen, hogy területünk 16esetében a geologiai viszonyok is közreműködnek a hőmérséklet enyhítésén.11 Tény, hogy a kopár, a puszta, a homokos, a szántott, az erdős, az ingoványos föld, valóban lokálisan módosíthatja az éghajlatot,* de valószínűbb, hogy a vármegye alföldi részének „állítólagos téli enyhesége onnan származik, hogy a városokban elhelyezett hőmérők alapján a januáriusi hőmérsékletet –1°, –2° becsülték, a mi határozottan kevés. A házak között védett helyen levő hőmérők télen nagyon könnyen egy-két fokkal többet mutatnak, mint a városon kívül. „Ugyanez a hibaforrás vezetett a nyári középhőmérsékletek túlbecsülésére, de nyáron a hiba nem oly tetemes, mint télen.”14
Tudjuk, hogy a nagy felületet borító homok v. lősz igen nagy hőfokra tud felmelegedni és derült nyári napokon 15–20°-kal is melegebb lehet, mint a fölötte elterülő levegő.
Legszembetünőbbek és egyúttal legszemléltetőbbek az éghajlati viszonyok*, ha azokat úgynevezett izotermák, izobárok és izohiéták, azaz oly görbe vonalak segélyével tüntetjük föl, a melyek az egyenlő évi (vagy havi) középhőmérsékletet, az egyenlő légnyomást s az egyenlő csapadék-mennyiséget jelző pontokat összekapcsolják. Az izotermális térkép adatai szerint (évi közép) Alföldünk három klimaterületre oszlik.11 Az első a 9.5°-os görbe fölött „az éjszakkeleti medencze,” a második az Alföld közepe, ide tartozik a vármegye egész területe (9.5°–11° között), a harmadik a 11°-os görbén túl délre, az Alföld déli része. A 10.5°-os izotermális vonal szigmoid vonalban kanyarodik át a vármegyén Szolnoktól, Szeged, majd Kiskúnfélegyháza megkerülésével Zombor felé (míg a 10.0 °C-os zárt görbét alkot Szeged körül). E vonalak menete azt jelenti, hogy a vármegye éjszaki részében mindama pontokon, a melyek az ezzel a számadattal jelzett görbe mentén feküsznek, 9.5 °C között mozog,* még pedig éjszakról délfelé melegedve. A téli (januári) 2.0 °C középhőmérsékletet jelző görbe kettős hullámban követi a Dunát, két helyen, – Szentendre és Csepel alatt – átlépve azon. Adatai szerint a vármegye januáriusi középhőmérséklete nyugatról kelet felé csökken és a két határoló izotermát véve alapul –2.0 és –3.0 között mozog. A nyári (júliusi) izoterma viszont azt mutatja, hogy a vármegye területének éjszaki részén a hőmérséklet közel 20.5°, a mely délfelé fokozatosan emelkedve, 22.5 °C-ot elér.
Itt közöljük az 1906-ban a vármegye területén működött meteorologiai megfigyelő állomások lajstromát, mellékelve az egyes állomások (összesen 10) földrajzi hosszuságát (Greenwichtől keletre), szélességét és tengerfölötti magasságát.
Az állomás neve
|
Földrajzi hosszuság
|
Földrajzi szélesség
|
Magassága a tenger szine felett
|
Békásmegyer
|
19° 02’
|
47° 36’
|
115 m
|
Budapest (Gellérthegy)
|
19° 02’
|
47° 29’
|
235 m
|
Budapest (Krisztinaváros)
|
19° 01’
|
47° 30’
|
156 m
|
Budapest (Fő-utcza 6.)
|
19° 01’
|
47° 30’
|
112.5 m
|
Budapest (Városliget)
|
19° 03’
|
47° 31’
|
112.0 m
|
Kalocsa
|
18° 59’
|
47° 32’
|
108.7 m
|
Kecskemét
|
19° 41’
|
47° 54’
|
112.0 m
|
Kiskartal
|
19° 33’
|
47° 42’
|
166.7 m
|
Rákosszentmihály
|
19° 13’
|
47° 32’
|
113.0 m
|
Újpest
|
19° 05’
|
47° 33’
|
107.0 m
|
Térképünkön csak a 9.5 és 10.5°-os évi közép izoterma van feltüntetve.
A légnyomás eloszlását feltüntető térképünk azt mutatja, hogy az egyenlő barométer-adatokkal biró pontok összekötésével nyert görbék (izobárok) másképen helyeződnek el nyáron és máskép télen, vagyis a lég nyomása az időszak változásával együtt módosul. Lássuk miképen és miért történik ez. Alacsony légnyomásról akkor beszélünk, ha felfelé szálló légtömegekkel (ciklon) van dolgunk; ilyenkor a barométer esik, skáláján alacsony állást fogunk leolvashatni. A barométer-adatoknak ilyetén módon való csökkenése bizonyos középpont felé tart, a mely középpontot barometrikus minimumnak nevezünk. A minimum helyén a barométer állása a legalacsonyabb. Ha megtekintjük a légnyomási viszonyokat feltüntető térképünkön (III. 3.) a vármegye területére eső januárius havi izobár-vonalak elhelyeződését, azt látjuk, hogy Kalocsánál kanyarodik be délnyugatról s fordul vissza délnyugatnak a 766.0 mm-es izobár vonal, jelezvén 17vonulása helyén a legalacsonyabb légnyomást, a melyhez tartozó minimum délkeletebbre, talán éppen a földközi tengeren fekszik. A légnyomás éjszakkelet és éjszaknyugat felé emelkedik. Térképünkön csak az első irányt kísérhetjük figyelemmel. Körülbelül Eszetrgom tájékán látjuk a 766.4 milliméteres izobár-görbének egy részét. Ez tényleg zárt görbe, a melyen belül nem mutat a barométer magasabb állást. Itt egy barometrikus maximummal (anticiklon) van dolgunk; olyan terület ez, a melyen a légtömegek lefelé mozognak, a barométer tehát magasabbra szökik, mint a Kalocsa felé eső vidéken. Térképünk adatai szerint a januáriusi légnyomás a vármegye déli részén 766.0 mm. éjszaki részén 766.4 mm, középen pedig 766.2 mm. A most megismert barometrikus minimumok és maximumok helyzete nem állandó, elhelyezkedésük illetőleg vonulásuk – mely az időjárás változásának szinte legfontosabb tényezője – más télen és más nyáron.
Térképünkön ezt a juliusi izobárvonal menete mutatja legjobban. E hónapban nem (nagyjában) délről éjszak felé emelkedik a légnyomás, mint januárius hónapban, a mikor a vármegyében Kalocsa körül van a legkisebb légnyomás, hanem éppen megfordítva, éjszakról délfelé.* E hónapban ugyanis Kecskemétnek vonúl (délkeletnek) az az izobár-vonal, a melynek mentén 760.4 mm a levegő nyomása, és fordul a vármegye határán túl nyugat-délnyugat felé. Vele párhuzamosan halad a vármegye éjszaki felén át (Kalocsa fölött) délnyugatnak a 760.2 miliméteres, majd Budapestnél a 760.0 milliméteres izobárvonal (éjszakkeletről délnyugatra). E számadatok értelme az, hogy július hóban kelet-éjszakkeleten lehet a minimum és nyugaton a maximum; úgy hogy a vármegye területén térképünk adatai értelmében július hóban a légnyomás 760.2 mm (Szentes körül) és 761.0 mm (Esztergom felett) között mozog, keletről nyugat felé emelkedve. Évi átlagban a vármegye éjszak-éjszaknyugati harmadában a légnyomás 762.6 és 762.2 mm között mozog, míg dél-délkeleti harmadában 762.2 mm a légnyomás.
Jobban mondva éjszak-keletről dél-nyugat felé.
A barometrikus maximumok és minimumok helyzete és annak változása szorosan összefügg a légáramlatok irányával és annak változásával, a mennyiben a levegő mindig a magasnyomású helyekről az alacsony nyomásúak felé áramlik. Az áram nem halad a legrövidebb úton, hanem földünk tengelyforgása következtében az éjszaki félgömbön jobbra, a déli féltekén pedig balra tér el. Minél nagyobb a maximum és minimum közötti nyomáskülönbség, annál nagyobb a levegő áramlása, a szél ereje. A vármegye területén is ilyen alapon magyarázható meg a szélnek télen (januárius) és nyáron (július) követett iránya. A mint térképünk (III. 4.) mutatja, Budapest környékén a téli szél iránya: nyugat-kelet, Győrnél még éjszaknyugat-délkelet, megfelelően a téli légnyomási maximum nyugat-éjszak-nyugati helyzetének, a honnan a levegő – bizonyos eltérítés után – az alacsonyabb nyomású helyekre áramlik. Kalocsánál a télen uralkodó szél iránya, megfelelően a fönt említett törvénynek, éjszak-nyugat-délkeleti. A vármegye délkeleti részében a szél iránya télen az előbbinek éppen ellenkezője, mivel kelet-délkeleten is van egy barometrikus maximum, a melyekről a levegő a vármegyénk területén fekvő kisebb nyomású helyek felé áramlik. Nyáron itt a szél iránya megfordul, azért az uralkodó szél iránya mégis a délkelet-éjszaknyugati marad. Ez a szél hozzájárul a Duna–Tisza közének Pest vármegyéhez tartozó részen a homokbuczkák és szélbarázdák szabályos sorokban való elrendeződéséhez; ugyanolyan hatással van – különösen a vármegye éjszaki részein – az éjszaknyugat-délkeleti szél.
A szél irányát lokális viszonyok módosíthatják olyannyira, hogy nem minden tekintetben felel meg a fönt említett szabálynak. Hőmérséklet és légnyomás együtthatásából adódnak a csapadék-viszonyok. Az összefüggés a klimának e három tényezője között azonban nem olyan egyszerű hogy e helyen behatóbb magyarázatába bocsátkozhatnánk. Elég ha tudjuk, hogy a minimumok helyén, a fölszálló levegő kiterjed, lehül, míg elérte a harmatpontot, s a vízgőz megsűrüsödik, felhők keletkeznek; kellő hőcsökkenés pedig esőt idézhet elő. Az ellenkező folyamat áll elő a maximumok helyén, a hol a leszálló levegő felmelegszik, tehát mindig több párát tud magában tartani (kellő temperatura mellett). A csapadék beállta tehát mindig függ a légnyomási és hőmérsékleti 18viszonyok minőségétől. Nem kicsiny szerepet – mert befolyása tetemes – játszik ilyenkor a vidéknek geologiai alkata, a területnek kopársága, vagy dús növénytakarója, sík- vagy hegyes volta. A vármegye javarésze sík és jóformán homokos terület, melyen nagyobb terjedelmű erdőségek nincsenek, a mely tehát nagyon alkalmas arra, hogy a nap sugaraitól lokálisan felmelegítve, befolyásolja a légnyomási viszonyoknak kifejlődését; növénytakarója is csekély* 13,187.4 km2 területének csak 10.9%-át fedi erdő. Igaz ugyan, hogy az utóbbinak jelenléte nem volna lényeges befolyással a vármegye klimatikus, különösen csapadékviszonyainak alakulására – még ha annak egész területét egyenletesen is borítaná*, de viszont igaz az is, hogy erdő hiján a vármegye nagy része száraz és felmelegedése nyáron tetemes fokot érhet el. Száraz, felmelegedett terület fölött pedig kevésbé könnyű a csapadék keletkezése, mint nedves és hűvös helyen. Miután tapasztalat szerint a csapadék mennyisége a tengerparttól a szárazföld belseje felé csökken, érthető, hogy az Alföld, s így Pest vármegye is (különösen miután még tetemes magasságú hegykoszorú is körülveszi az Alföldet, aránylag csekély mennyiségű csapadékot kap.
Szántóföld 49.3%, szőlő 2.3%, kert 0.8%, rét 10.7%, legelő 17.4%, nádas 1.7%, terméketlen 6.9%.
„Senkisem állíthatja azt – mondja Supan – hogy az izoterma-rendszer egészen megváltoznék, ha Európát oczeántól-oczeánig erdő borítaná.”
A vármegye csapadékviszonyait feltüntető térképen az egyenlő csapadékmennyiséggel bíró pontokat jelző vonal (izohiéta) téli menete merőben különbözik annak nyári helyzetétől. Észrevehetjük azt, hogy nagyjából a talaj alakulásához símul, mintegy utánozva a térszín rétegvonalait14. Nyáron a vármegye keleti nagyobb fele csak 175 mm csapadékot kap. Az izohiéta-vonal követi eliptikus hajlásban éjszak-keletről délkelet felé a Duna–Tisza közötti hátság vonalát. E vonaltól nyugatra, illetőleg éjszak-nyugatra fekvő részen 200 és 175 mm között ingadozik a csapadék mennyisége. Télen a 125 mméteres izohiéta a Tisza völgyét követi, a vármegye délkeleti csücskét a tisza-balparti síksághoz kapcsolva, a hol messze keletre elnyúló zárt görbét alkot. A 125 miliméteres csapadékvonal Budapest éjszaki környékén szintén zárt görbe, a mely főleg a hegyes vidékre szorítkozik. A vármegye átlagos évi csapadéka 600 miliméter*, a mi az Alföldnek igen előnyös helyzetéről és csapadékviszonyairól tesz bizonyságot, különösen ha meggondoljuk, hogy Európa más síkjain (pl. Orosz- vagy Poroszországban) csak 400 milliméter az évi csapadék. A csapadékos napok száma közel 100, illetve 80–90, esztendőnként (az egész Alföldön 180)14. Legtöbb a csapadékos nap májusban és júniusban, legkevesebb februárban és szeptemberben. Havazás tekintetében a vármegye hegyes és sík részei nem mutatnak lényeges eltérést. Tartós hótakaró csak zord télen borítja a talajt huzamosabban, de gazdáink többször panaszkodnak hó hiánya, mint annak fölöslege miatt.28 A zivataros napok száma a vármegye alföldi részén több (20–23), mint Budapesten (19) és több mint az éjszak-éjszaknyugati hegyvidéken (Dobogókő 12.* (ez adatokat, valamint az uralkodó szél irányát – télen-nyáron és évi középben – a IV. 4. térkép mutatja).
Sík területe tehát – mint az Alföld is – szavannának, nem steppének minősítendő, a mint ezt a külföldi irodalomban gyakran találjuk.
A szél járása a Dobogókőn igen erős; 1095 szélmegfigyelési esetből Budapesten 333 a szélcsend, ellenben a Dobogókőn csak 29.34.2
Vármegyénk klimája a fönnebb vázolt viszonyok tanúsága szerint mindenképen előnyösnek, állattenyésztésre és földmívelésre egyaránt alkalmasnak mondható. A főváros környéke mérsékelt éghajlatú. Míg forró nyarát a közeli hegységek enyhítik; addig a balparti részében az alföldi klima, minden végleteivel együtt uralkodik.
