Növényzet.
Növényzet.
A vármegye flórája, az orográfiai viszonyokhoz alkalmazkodva, kisebb részben hegyvidéki (a Duna jobbparti hegyes vidékén), nagyobb részben síksági (az alföldi részen). Nagyjában a Duna vonja meg a határt e két terület között, de nem gátolja növényeinek helyenkénti keveredését. Nem lehet czélunk e vázlat keretén belül a vármegye dúsgazdag flóráját kimerítően ismertetni; meg kell elégednünk egyes területek általános jellemzésével.
Leggazdagabb a flóra kétségkívül a Pilishegységnek alacsonyabb mészhegyein, a hol az erdőket nemrég kiirtották. Jellemző rájok nézve a „réti vegetáció”3.
A Duna balpartján már a Rákosmezején dominál az alföldi flóra. Természetes erdők itt nincsenek3, a mi liget van, az ültetés útján keletkezett. A vármegye eme részében a talajnak geologiai, agrogeologiai minősége és domborzati viszonyai szerint négy növényformácziót különböztethetünk meg: 1. A füves területek, 2. a homokfödte területek, 3. a szíkes laposok és szíkes területek és 4. a mocsarak flóra-formáczióját.
1. A füves területek flórája agyagos-löszös-humuszos talajon díszeleg leginkább. Jelleme nem mindig egyöntetű, hanem a talaj minősége szerint többé-kevésbé változó. Gyakran felveszi a réti flóra jellegét, majd a falvak és tanyák környékén az útmenti flóra vonásait hordja magán. Egyöntetű talajon, a mely nyáron gyakran 67°-ra is felmelegszik, rendesen a mohok különböző fajai takarják, a melyek részben a csapadék (esö, harmat) felszívása, részben a párolgás meggátlása révén számos más növénynek (különösen az apró szegfűfélék) fenmaradását biztosítják.
23E területnek fa- és cserje-világba igen szegényes és, mint már jeleztük, majdnem mindenütt az ember beavatkozásának jele. Nagyritkán találunk nyír- vagy nyárfa-berkeket, gyakrabban ákáczosokat. Útmentén gyakori a meggyfa, a kökény, a galagonya és a vadrózsa.
2. A homokfödte vidék nem sík terület, mint a füves térségek; rajtuk dombok váltakoznak völgyekkel. A buczkákról lefolyó eső vagy hólé, ha el nem szivárog a mélyedésekben, kis tócsákat alkot, melyekben különböző nád- és sásfélék megtelepszenek, hogy azonban csakhamar a mindent betemető futóhomok áldozatai legyenek. A futóhomok különben legnagyobb ellensége a megtelepedett vegetácziónak s az ellene való küzdelem követeli az ember legtöbb kitartását s legnagyobb körültekintését. A futóhomok kötésére törekszenek azért mindenütt a vármegye területén is, és sikerrel. A hol még 1837-ben 10,000 hektárnyi homoksivatag terült el, most legnagyobb részt kötött már a talaj és az egymás nyomán épülő tanyák, a környékükön keletkező búza-, dohány-, tengeri-, tök-, dinnye-, répaföldek és különféle kapás növények legjobban bizonyítják a magyar kéz fáradhatatlan munkájának sikereit.
Végül még a szíkes-laposok és szíkestalajok növényformácziójáról kell megemlékeznünk. A vármegyében a szíkesföld legföljebb legelőnek jó. Ritkás, kurta füve sós ízű, a miért is, bár nagyon sovány, minden más takarmánynál jobban szeretik a legelésző állatok. Tartós eső után elég üde itt a vegetáczió, sőt olykor vizenyős rétekéhez hasonló virágtakaró fejlődik ki rajta. A nyári melegek alatt persze még az a kevés fű is, a mi e területeken nő, elfonnyad, elszárad. Miután a homokos területek a vármegye területén, de az egész Alföldön is többnyire bizonyos mértékig szíkesek, hasonlatosság van e két terület flórája között is. Képviselői egyik területről a másikba átmennek, itt is, ott is megteremnek. Igazi halofiták is fordulnak elő, a melyek csakis szíkes területen (legyen az homokos vagy agyagos, porhanyós vagy kemény, száraz vagy nedves) teremnek, mivel egyik fő életszükségletük a talajnak klórnátrium tartalma. Az eddig felsorolt növényformácziókhoz még a mocsáriflóráét kell sorolnunk; ennek képviselőit egyrészt a sósmocsarak-ban, másrészt a lápos, turfás és zsombékos rétekben találjuk.
)
Az Alföld altalaja éjszaknyugat-délkeleti irányban vetett metszet mentén.
1 = aluvium; 2 = diluvium; 3 = levantei emelet és pliocénkorú kavics; 4 = pontusi emelet; 5 = mediterrán mészkő és kavics; 6 = triász-dolomit.
A hosszúságok mértéke 1:675,000, a mélységeké l:22,500.
