Árpád a Csepel-szigeten. A honfoglalók útja.
Árpád a Csepel-szigeten.
A honfoglalók útja.
A honfoglalók útja.
Itt találkozott a két had, itt ütközött össze s itt aratták a honfoglaló magyarok első nagyobb diadalukat. „Azután…Titulig jövének s az egész Tisza és Duna közén lakó népet igájok alá hajtják.” (Cap. XLI.) A Lelu, Tosu fia és Bulsun, Bogat fia vezetése alatt kiküldött hadak a bulgárokon fényes győzelmet ülvén „Árpád vezér…azon tájról, hogy most Budrug vára vagyon, a Duna mellett vonult a nagy szigetig és táborba szálla a sziget mellett. És Árpád vezér és nemesei bémenvén a szigetbe s azon hely termékenységét s bújaságát s a Duna vizeinek erősségét látván, a helyet kimondhatatlanul megszerették és elhatározták, hogy az fejedelmi sziget legyen, s hogy ott minden nemes személynek tulajdon udvara és tanyája legyen. S Árpád vezér mindjárt mestereket hozatván, derék fejedelmi lakokat csináltata és a hosszú útban megfáradt valamennyi lovát ide bevitetvén, itt parancsolá legeltetni s lovászainak mesterül rendele egy Sepel (Csepel) nevezetű igen értelmes kun embert, azért is Sepel lovászmesternek ott tartózkodása miatt nevezték azon szigetet Sepel nevéről mind mai napig. Árpád vezér és nemesei pedig ott maradának férfi és nő cselédeikkel együtt békében és hatalmasan április havától november haváig. S ott hagyván nejeiket és a szigetből közakarattal kiindulván, elhatározták, hogy túl a Dunára menjenek és Pannonia földjét hódítsák meg és a karauthánok ellen hadat indítsanak (Cap. XLIV.)… 202Megindulván a szigetből, tábort ütének Surkusáron (Soroksár) túl a Rákos folyóig. És midőn látták, hogy mindenfelől bátorságban vannak és senki sem bír ellenök állani, átkelének a Dunán s a révet, hol az átkelést tették, Moger révnek nevezék, mivel, hogy a hét fejedelmi személy, kiket hetumogereknek neveztek, ott hajózott át a Dunán. Átkelvén a Dunán, tábort ütének a Duna mellett Felhévvizekig.” (Cap. XLVI.)
Kétségtelen, hogy Anonymus Szalánjának, kit egyesek Szvatoplukkal azonosítanak, a Duna és Tisza közéhez, még ha egyébként történelmileg létező személy leendett is, szava nem volt. Láttuk, hogy itt igen laza szervezetű szláv népek tanyáztak, a melyek ellenében honfoglaló őseinknek kemény harczokat vívniok nem kellett. Ám a komoly alapokon induló történelmi kritika igazolja azt is, hogy a honfoglalók, az Erdélyre és a Vág mellékére tett kirándulásokat nem tekintve, másként nem is nyomulhattak előre, s katonailag véve, a honfoglalás lefolyásának ilyennek kellett lennie.* Nagyjában és egészében tehát Anonymus felcziczomázott elbeszélése, a vármegye területén lefolyt honfoglaló ténykedésnek eléggé elfogadható képét adja.
V. ö. Rónai Horváth Jenő: Magyar hadikrónika 12. 1. Pauler: A magyar nemzet története Szent Istvánig. Budapest. 1900. 35. 1. és 154–155. 1. 65–66. j.
Salamon Ferencz kiemelte Budapest történelméről írt művében, hogy a magyarok átkelése a Dunán fontos esemény s nagyon érdekli az ország s abban közvetetlenül Buda és Pest történelmét.* Hozzá tehetjük: első sorban pedig Pest vármegye történelmét. És Salamon, mert feltette a kérdést, igyekszik is arra megfelelni. Sajnos, nem olyan kritikai éllel és készültséggel, mint a hogy azt az ő nagy eszétől méltán várhattuk volna. A kényelmesebb és talán a felületesebb olvasónak tetszetősebb módszert, a gúnyoros elbánást választotta s nagy buzgalommal igyekszik a jó Anonymus elbeszélését nevetségessé tenni.
II. k. 79. 1.
Jót mulat azon Salamen, hogy Anonymus Árpádot Titeltől a Duna és Tisza közén vonultatja fel, hogy azután Pest fölött keljen át a Dunán és induljon Pannonia meghódítására, ámbár a magyar sereg egy részét már előbb a Duna jobb partján szerepelteti s hódításaikat egész Zágrábig terjeszti ki. Nem feladatunk e részben Salamon szavaival vitába szállani s azért csak annak felemlítésére szorítkozunk, hogy Árpád és a fősereg, Anonymus szerint, mindig Bodrog várában maradt s a zágrábi hódítók csak portyázók voltak, a kiknek minden hadtörténelmi konjektura szerint, a felderítő szolgálaton kívül az is feladatuk lehetett, hogy a felső pannoniai részek lakosságának figyelmét a pestmegyei Duna-vonal védelmétől eltérítsék. Mert mint láttuk, Anonymus elbeszélése szerint, Árpád abban a hitben élt, hogy a budai hegyek aljában erősen szervezett népek hatalmas seregével kell majd megküzdenie. Abban tehát, hogy Árpád a Duna-Tisza közén vonult fel éjszakra, ámbár voltak már vitézei túl a Dunán is, nem lehet oly mozzanatot felfedezni, a mely Anonymus elbeszélésének történelmi magvát valószínűtlenné tenné.
Anonymus elbeszélését a Nagysziget megszállásáról hasonló élczes hangos írván le Salamon – miután a maga jóvoltából hozzáteszi, hogy Árpád és népe „a mai soroksári ágon” kelt át – így folytatja: „Azután elbeszéli Névtelenünk, mikép indul ki a fejedelem a szigetből, miután benne áprilistól októberig tanyázott (melyik évben? azt maga sem tudja) Pannonia megszállására. Azt várná az ember, hogy a Dunának promontori ágán fog átkelni a hadsereg, a még meg nem hódított ellenséges jobb partra. Pedig ellenkezőleg, a már meghódított balpart felé indulnak a soroksári ágon keresztül. S mindjárt Soroksártól a Rákos folyóig ütnek tábort. Bizonyára a kőbányai dombsoron. Mikor látták, hogy ellentállásról tartani nem lehet, fölkerültek Megyerhez.” És ismét: „Az eddig elbeszéltekből látjuk, hogy Árpád a mai Budán felül kél át a Dunán. Csakhogy a Névtelen világos okát nem adja annak, miért kellett egy Dunaág helyett egy másikat és aztán még egy egész Dunát áthajókázni, holott a szárazi út is kétségkívül rosszabb volt a mai pesti, mintsem a budai oldalon. Úgy látszik a szerző nyelvészkedő szenvedélye ellentállhatatlanul vontatta az ő hetumogerjeit a mogeri névhez.”* Nem az vontatta. Ez bizonyos. Hiszen ép oly könnyű szerrel nevezhetett volna más helyet is a magyarok nevéről, ha az később mindjárt 203szobi vagy pesti révnek neveztetett is. Viszont az is valószínű, hogy a Duna két partján csaknem egymásnak szemben álló két megyeri révnek valamelyes köze volt a magyarok átkeléséhez. Egyébként már itt kiemeljük, hogy Anonymus nem is az egész sereg áthajózását helyezi a megyeri révhez, hanem csak a főemberekét, a kik a középhadnak az élén lovagolhattak.
II. k. 80–81. 1.
Nem találok semmi feltünőt abban sem, hogy a balparton vonultatja fel Anonymus a honfoglalókat „holott a szárazi út kétségkívül rosszabb volt a mai pesti, mintsem a budai oldalon” Sőt ellenkezőleg. Ebben is a krónikás igazát látom. Árpád népe lovas nép volt. Hadi műveleteinek, felvonulásának, kivált oly helyeken, a melyek kellőleg kikémlelve nem voltak, a melyeken folyton tartani lehetett a meglepetésektől, a nyilt vidék jobban kedvezett, mint a hegyektől övezett táj. Az, hogy a mai pesti oldalon az útak rosszabbak lehettek, vagyis helyesebben, hogy a terület homokos, sokhelyütt ingoványos is volt, a tudvalévőleg apró patáju magyar lovak útját legkevésbé sem nehezítette meg.
