Szent István megyéi.
Szent István megyéi.
A vármegye-rendszer, az úgynevezett királyi vármegye tehát kezdetben szorosan véve uradalmi intézőség jellegével bírt. Szent István felosztotta az országot 45 királyi uradalomra s mindegyiknek középpontul egy fönmaradt földvárat vagy más megerősített helyet rendelt. Az ilyen uradalmak határát kezdetben mesgyének = megyének nevezgették s ezt a nevet a középpontnak, vagy az uradalom élére állított ispánnak a nevével hozták kapcsolatba. Így lett például Visegrádmegye, utóbb Pilismegye, Visegrád váráról és a pilisi hegyről Pestmegye a Pesti várról; Solt megye a Soltok utódjaitól.
Minden uradalom vagy megye legfőbb ura a király volt, ki a maga képviseletében egy ispánt nevezett ki a vármegye élére. Ez teljhatalommal kormányozta az uradalmat s szolgálatai fejében a jövedelemnek egyharmad részét élvezte, kétharmadát azonban köteles volt beszolgáltatni a királynak. Felügyelt az uradalom összes gazdasági teendőire, a királyi parancsokat végrehajtatta, a gondjaira bízott uradalmi lakosság fölött bíráskodott és ha kellett, annak fegyverforgató részét hadba vezette.
A lakosságnak különféle rangja, foglalkozása és kötelessége volt. Az előkelőbbek, a várjobbágyok az ispán körül segédkeztek. Közülők nevezte ki az ispán a maga helyettesét, az udvarbírót. A várnagy, a hadnagy, a századosok tizedesek, az ispán végrehajtó közegei voltak. Az első a várban, a hadnagy a seregben, a századosok, tizedesek a környéken képviselték az ispán személyét. A századosokból alakultak valószinüleg később a szolgabírák, a tizedesekből a falubírák. A nép maga a különféle szolgálati ágak szerint különféle neveket viselt.
Ebből a szervezetből, a királyi megyéből alakult ki utóbb a nemesi vármegye, az alkotmányos önkormányzat legerősebb bástyája.
Szent István, megyénk mai területén, Pauler kimutatása szerint*, két vármegyét, a pilisit és a pestit alakította, míg a mai Pestmegyének Taksonytól délre fekvő dunamelléki részét Fejérmegyéhez csatolta s csak a tiszamelléki helyeket hagyta meg Pest vármegyében. Utóbb, mikor a megyék száma 72-re emelkedett, beszélnek külön Csepelmegyéről, sőt külön Kecskemétmegyéről is.*
A magyar nemzet története az árpádházi királyok alatt. Budapest 1909. 2. kiad. I. k. 53–57. és 403–405. 11. 117. jegyz.
V. ö. Pesty Frigyes: Az eltűnt régi vármegyék. Budapest. 1880. I. k. 75. és köv. 1. – Hornyik: Kecskemét város tört. Kecskemét. 1860. I. k. 111. 1.
A Szent István-féle felosztás teljesen megfelel annak a földrajzi alakulásnak a melyet fennebb feltártunk. E szerint volt a vármegye mai területén:
1. Visegrád vagy Pilis vármegye, mely az egykori Buda, Ó-Buda területét a mai pomázi és biai járást foglalta magában és kiterjedt Fejérmegye egykori bicskei járásának néhány éjszakon fekvő és Esztergommegye esztergomi járásának egynémely déli fekvésű helységére is.
2072. Pest vármegye, mely kiterjedt a mai váczi járásra, olyképen azonban, hogy maga Vácz és a tőle éjszakra eső rész már Nógrádhoz tartozott; továbbá a gödöllői járásra, mely Hatvanon is túl terjedt; a monori és a nagykátai járásra az alsódabasi járásnak a tőlünk megrajzolt Ó-Dunaágtól keletre fekvő részére; a kiskunfélegyházai járásra; Czegléd, Kecskemét, Nagykőrös területére. A kunszentmiklósi, kiskőrösi járás keleties részei, meg Kunhalas, Keczel vidéke, ez a kezdetben néptelen terület, nem volt ugyan szorosan beosztva, de természetszerűleg Pestmegye legdélibb nyujtványát alkota.
3. Fejér vármegye területe átnyult a Dunán és magába foglalta a mai Csepelszigetet, az alsó-dabasi járásnak az Ó-Dunaágtól nyugatra eső részeit, az egész ráczkevei, dunavecsei és kalocsai járásokat, vagyis az úgynevezett Solti széket.
Utóbb a vármegye területén még más corpus seperatumok, önálló területrészek is alakultak. Ilyenek voltak:
1, a csepeli ispánság;
2, a kalocsai érsekség hontokai (sárközi) nemesi széke;
3, a szekszárdi apátság fajszi széke;
4, Kecskemegye, és végre
5, a kiskun területek.
Lássuk már most e sokszorosan tagolt területek ősi berendezkedését, az egyes tagolatok egymáshoz való viszonyát és végre Pest-Pilis, majd Pest-Pilis-Solt s végül a mai Pest-Pilis-Solt-Kiskunmegye kialakulását.
