A kalocsai érsekek.
A kalocsai érsekek.
A kalocsai érsekek sorozatát, mint láttuk, Szent István király bizalmasa, Asztrik nyitja meg, ki időközben az esztergomi érsekséget is vezette. Utódjáról, I. György, 1050-ből van említés, a mikor Toulban járt, mint a magyar király követe. Utána okleveleinek a következő érsekeket említik: 1075–1093. Dezső; 1094-ben Fábián; 1103-ban Ugolin; 1111-ben I. Pál és még ugyanaz évben Fulbert; 1124-ben I. Gergely; 1131–1134, Fancica; 1135-ben Simon; 1142-ben Muchia; 1149–1165. Mikó; 1167-ben Sayna; 1169-ben Kozma; 1176–1186. 242I. András; 1187-ben I. István; 1188-ban II. Pál; 1190-ben Chitilén fia (I.) Péter. 1192–1202. Győr nb. Saul; 1202–1205. I. János; 1206–1218. Meráni Bertold; 1219–1241. Chák nb. Ugrin; 1241–1254. Benedek; 1255–1256. Buzád nb; (I.) Tamás; 1257–1266. Zsámboki Smaragd; 1266–1277. Bancha (II.) István; 1278–1301. Hunt-Pázmán nb. (II.) Gimesi János; 1302–1304. (III.) István; 1305–1312. Vincze; 1317–1337. Janki (I.) László; 1342–1345. Koboli (II.) László; 1345–1348. Harkácsi (IV.) István; 1349-ben Vásári (I.) Miklós; 1349–1355. Herman nb. Lack fia Dénes; 1356–1358. II. Miklós; 1358–1367. Csanád nb. Thelegdi (II.) Tamás; 1367–1382. V. István, ki 1370-től egyúttal jeruzsálemi patriárka is volt. 1383–1391. Helfenstein (I.) Lajos; 1391–1399. Pelsőczi Bebek (III.) Miklós; 1401–1403. Szepesi (III.) János; 1404–1408. Chrysogonus; 1409–1410. IV. Miklós; 1413–1431. Gualdo (II.) András; 1424–1447. Buondelmonte (IV.) János; 1450–1456. Zekcsői Herczeg Ráfael; 1457–1471. Várday (VI.) István bíboros; 1471–1478. Matuchina (I.) Gábor; 1479–1480. Hando (II.) György; 1481–1501. Váradi (II.) Péter; 1501–1502. Wingarti Geréb (III) László; 1503–1520. Frangepan (II.) Gergely; 1523–1526, Tomory (III.) Pál; 1530–1543. Frangepán (I) Ferencz; 1565– Gregorinacz (IV.) Pál; 1572–1587. Draskovics (III.) György, bíboros; 1596–1598. Kutassy (V.) János; 1600–1607. Pethe (I.) Márton; 1607-ben Szuhay (VII.) István; 1608–1619. Napragyi Demeter; 1619–1623. Lépes Bálint; 1623–1647. Telegdy (VI.) János; 1649–1657. Püski (III.) János; 1657–1666. Szelepcsényi (IV.) György; 1667-ben Petretich Péter; 1668–1685. Széchenyi (V.) György; 1685–1686. Gubassóczy (VIII.) János; 1687-ben Boskovich (II.) Márton; 1691–1695. gróf Kollonich Lipót; 1696–1710. Széchenyi (V.) Pál; 1710–1732. gróf Csáky Imre, bíboros; 1733–1745. gróf Patasich (IlI.) Gábor, az egyházmegye egyik legnagyobb főpásztora; 1747–1751. gróf Csáky Miklós, utóbb esztergomi érsek; 1745–1760. Zetényi Klobusiczky (II.) Ferencz; 1760–1776. gróf Batthyány (I.) József bíboros, utóbb esztergomi érsek; 1776–1784. báró Zajezdai Patachich Ádám; 1787–1817. gróf Kolonits (IV.) László; 1822–1843. Klobusiczky (IV.) Péter; 1845–1851. gróf Nádasdy (III.) Ferencz; 1852–1866. Kunszt (II.) József; 1866–1867. Lonovics (III.) József; 1867–1891. Haynald (II.) Lajos bíboros; 1891–1904. Császka (VI.) György; 1905-ben Városy Gyula kalocsa-egyházmegyei áldozópap, utóbb kanonok, majd székesfejérvári püspök, a tudós történetíró neveztetett ki érsekké s mint ilyen a 83-ik a kalocsai főpásztorok sorában.*
Az érsekek névsorát az egyházmegye 1909. évi névtárának adatai szerint közöljük.
A kalocsai érseknek ama közjogi személyes kiváltságán kívül, hogy a királyi koronázásnál a prímás mellett bizonyos segédkező funkcziókat végez, a prímási szék üressége idején pedig ő koronázza meg a királyt, maga a kalocsai érseki szék és metropolitai tartomány, melyhez a csanádi, erdélyi, nagyváradi és tinini püspökségek tartoznak, amaz egyházi kiváltsággal bír, hogy kánonszerűleg független a prímási joghatóságtól. E függetlensége és önállósága abban áll, hogy a kalocsai érsek és suffragan püspökei nem kötelesek magukat a prímástól felszenteltetni; nem kötelesek a prímástól egybehívott zsinaton megjelenni; a prímási szék számukra nem fölebbezési fórum, hanem a kalocsai érsek ítéletétől közvetetlenül a római Kúriához felebbeznek; a prímás a kalocsai provincziában nem bír felügyeleti joggal és főpapi kiváltságokkal. A prímásnak az országos törvényekkel biztosított politikai elsőbbségét és kiváltságait azonban ez az exemptio nem érinti.
A kalocsai metropolitának e kánoni jogai részint azon a paritáson alapszanak, melyen mint érsek és metropolita már kezdettől, vagyis 1001-től fogva, az esztergomi érsekkel, mint ilyennel szemben áll, és a melynél fogva mint érsek suffragan püspökeivel más érseknek nem lehet alávetve, részint azon a körülményen, hogy sem országos törvényeink a prímásnak kánoni joghatóságát, a kalocsai érsek és provincziája fölött nem ismerik, sem az egyházi zsinatok határozatai a prímásnak a kalocsai érsek fölött ily kánoni joghatóságot nem tulajdonítanak. Az esztergomi érseknek prímási méltósága tulajdonképen csak a XIV-ik század végén öltött állandó alakot, de a kalocsai érseki tartományra kiterjedő joghatósága soha sem ismertetett el.
243A kalocsai érsekek minden ily irányú kísérlettel szemben századokon át nagy kitartással és erélylyel harczoltak érseki székök és tartományuk függetlenségeért, jogaik és kiváltságaik biztosításáért. A hosszú harcz a Rudnay prímás által 1822-ben egybehívott pozsonyi nemzeti zsinaton nyert kielégítő békés befejezést. Az egyébként köztudomásúlag szelídlelkű, békés hajlamú Klobusitzky Péter kalocsai érsek ugyanis, támogatva suffragan püspökeitől, a zsinat megkezdése előtt oly súlyos érvekkel szállott síkra érseki székének és provincziájának függetlensége mellett, hogy a prímás az előkészítő ülésen kijelentette és jegyzőkönyvbe vétette, hogy a kalocsai érseknek és suffraganeusainak a zsinaton való megjelenése semmikép sem jelenti azt, mintha az érseki széknek és provincziájának előjogai és függetlensége bárminő csorbát szenvedtek volna.
Így simultak el a százados versengés utólsó hullámai is és azóta az ország két első főpapi széke legbékésebb egyetértésben, karöltve teljesíti magasztos hivatását és legfeljebb ama tisztán akadémikus jelentőségű és kizárólag tudományos fegyverekkel vitatott kérdés fölött folytat ártatlan eszmeharczot, hogy melyiköket illeti meg a koronahozó Asztrik első székhelyének dicsősége.
