Szerzetesnők.
Szerzetesnők.
A szerzetesség intézményébe a XIII. században két hatalmas női szerzet ékelődött be. Mindkettő a szegénység fogadalmán épült kolduló szerzetek fajából sarjadzott. Assisi Szent Ferencz egyházi és szocziális nagy alkotásának a ferenczes rendnek mintájára, az alapító egyik tanítványa, Szt. Klára, a ferenczes acpáczák, vagyis a klarisszák rendjét alapította, míg Szt. Domonkos egyenesen szoczialisztikus ízű szervezéséből a domonkos apáczák rendje nőtt ki. Mindkét rendnek hazánkban több kolostora volt, de legelőkelőbb és legnépszerűbb kolostoruk a pilisi részeken emelkedett. És pedig a domonkos-apáczáké, a királyok védelme alatt, a Nyulakszigetén, mely éppen e kolostor védőszentjéről, utóbb Máriaszigetnek, majd pedig egyik legelőkelőbb lakójáról, IV. Béla Margit nevű szentéletű 265leányáról Margitszigetnek neveztetett el; a Klarissza-apáczák kolostora viszont a királynék védőszárnyai alatt Óbudán, a királynői vár közelében.
IY. Béla a tatárok elől menekülve, fogadalmat tett, hogy születendő gyermekét, ha az ország a csapást szerencsésen kiheveri, istennek fogja szentelni. Ez a gyermek a Clisla várában született Margit herczegnő volt. Elmulván a tatárvész, a király a kis leányt a domonkos szerzetelnök veszprémi házában helyezte el, a hol Olympias testvér nevelő keze alá került. Hogy azonban szerzetesnőnek szánt leánya közelében lehessen, a Nyulakszigetén nagyszabású kolostort kezdett építeni, mely 1250-ben készült el. A kolostort és annak templomát Szűz Mária, az ország védőasszonya pártfogása alá helyezte és abba nagy ünnepélyességgel vezettette be Margit herczegnőt és a domonkos apáczákat. Az 1269-ből keltezett alapítólevelében azután királyilag gondoskodott az apáczákról, számos birtokot, előjogot és kiváltságot engedvén nékik. E birtokok számát azután fia V. István, IV. László, III. Endre királyok és számos főúr és úrnő gyarapította.
A kolostor és templom, melynek romjai még ma is láthatók s mely a sziget közepe táján a pesti Duna-ág közelében feküdt, sok nevezetes eseménynek színhelye és az ország főrangú hölgyeinek nevelőintézete lett. Tagjainak sorából több írónő is emelkedett ki. Ilyen volt maga boldog Margit, ilyen volt nyelvemlékeink egy jó részének másolója Ráskai Lea. Itt esett meg az Ottokárral való találkozás, ki Margit kezét jött megkérni, itt szőtték a béke fonalát IV. Béla és fia István között, itt senyvedett Kun László szerencsétlen neje Erzsébet, kit férje a kolostor börtönébe záratott. A kolostorban élte le ifjú, szent életét Margit herczegnő s itt indultak meg a szentté avatására vonatkozó tárgyalások. A híres visegrádi vár is a domonkos szerzetelnöknek köszöni fennállását, a mennyiben Mária királynőt a vár építésében az a gondolat vezérelte, hogy az apáczáknak egy újabb tatárveszedelem elől legyen hová menekülniök.
A domonkos-apáczák háborítatlanul éltek e kolostorban egész a mohácsi vészig. 1529-ben azonban, félve a török veszedelemtől, elhagyták a szigetet és Nagyváradra mentek, a hol a klarisszák szentjánosi kolostorában találtak menedéket. Igaz női szokás szerint tehát egyenesen a veszély torkába rohantak. Azonban még jókor észrevették, hogy Várad nem nyujthat biztos védelmet. 1567-ben újra felkerekedtek és Nagyszombatba mentek, hol a domonkosok elhagyott kolostorában húzódtak meg. Azonban itt sem volt maradásuk. 1615-ben V. Pál pápa felhatalmazta, az érseket, hogy a nagyszombati kolostort, mely 40 év alatt kétszer égett el s melynek temploma 21 év óta tető és boltozat nélkül áll, szüntesse be. A kolostorban ekkor még 7 apácza volt életben. Ezeket azután elhelyezték a klarisszák pozsonyi kolostorában. II. Mátyás ekkor a nyulszigeti kolostor összes javait és előjogait a pozsonyi klarisszáknak adományozta azzal a kikötéssel, hogy ha a török az országból kiűzetik és a nyulszigeti kolostor ismét helyreáll, azok ipso facto visszaszálljanak régi tulajdonosaikra. A szigeti kolostort azonban Budavár visszafoglalása után sem állították helyre s a domonkos-apáczák rendje a pozsonyi menekülőkkel végleg kihalt.*
V. ö.: Ferrari. De rebis Hung. Prov. Ord. Praed. 225–544. 1. Rupp i. m. 62–8l. 1.
Magyarország legművésziesebben épült kolostora a klarissza-apáczáknak a Boldogságos Szűztől nevezett óbudai háza volt. I. Lajos király anyja, a vallásos lelkű Erzsébet királyné költségén épült 1334-ben. Ranzanus „bámulatos mívű épületnek”, Zsigmond király egyik 1391-iki oklevele „csodálatos művészettel ékítettnek” nevezi. Az épületeket 1346-ban fejezték be teljesen s ekkor vonultak be a klarissza-apáczák. Erzsébet királynő rendkívül gazdagon dotálta kedves kolostorát, melynek anyagi javát Mária királyné, I. Lajos leánya, Borbálya királyné és sok magános jótévő adománya gyarapította. A kolostor a török időkben teljesen elpusztult, a klarisszák pedig Pozsonyba menekültek.*
Rupp i,. h. 21–32. 1.
Volt a klarisszáknak még két más kolostoruk is és pedig a budai várban Sz. Margit tiszteletének szentelve és Pesten a Szent Anna-kolostor.
A budavári klarissza-kolostor, a ferenczesek ősi kolostorának tövében, már 1448-ban fennállott. Alapítója és az alapítás éve ösmeretlen. A kolostor a török időkben elpusztult ugyan, de 1714-ben némileg helyreállíttatott, úgy hogy 266abban a Pozsonyba menekült óbudai apáczák jogutódai közül néhányan ellakhattak.*
U. o. 112–116. 1.
A pesti ház az 1714-ben ujjászervezett budavári kolostor fiókja volt s a mai régi zálogház helyén állott. 1782-ig állott fenn.*
U. o. 255–256. 1.
Az angol kisasszonyok rendjét Mária Terézia királynő a budai várban telepítette meg 1770-ben s megbízta őket leánynevelő-intézet és iskola vezetésével. Azonban itt csak rövid ideig maradhattak, mert a nagyszombati egyetemnek Budára történt áthelyezése miatt helyüket el kellett hagyniok s Váczott telepítették meg őket. Itt a későbbi siketnéma-intézetben laktak. Mikor pedig II. József a pesti domonkos-kolostort bezáratta, azt és a templomot a váczi angolkisasszonyoknak adta át, kik azt 1787-ben foglalták el.*
U. o. 261–262.
A Buda-vizivárosban 1740-ben újjáalakított ferenczes-kolostor lakóit II. József az ágostonos kolostorba helyezte át s a házat a Szent Ferencz harmadik rendjét követő Erzsébet-apáczák kórházának engedte át.*
U. o. 187. 1. 1.
A pilisi részek egyházközigazgatásilag ma jobbára a székesfejérvári egyházmegyéhez, egyes részeikben az esztergomi érseki megyéhez tartoznak.
