Főbb birtokosok.
Főbb birtokosok.
A legnagyobb birtokosok voltak, Pilis vármegyében: A Botos és az Atyai családok. Pest vármegyében: A Berki, Botos, Sülyi Etele, Gecsei, Haraszti, Irsai, Kapi, Gyáli Kenderesi, Gutori Nagy, Nagylucsei, Péczeli, Reichel, Sáfár, Szentiványi és főkép a Rozgonyi család. Csepelen a Rozgonyi család, és a solti részeken a Fajszi Ányos, a Lévai Cseh, a Hartai, az Étyi Kornis, Labdásvarsányi, a Szántai Laczk, a Mikolai, Miskei, Sári, Szentiványi másként Szentivánházai, Szentkirályi, a Tetétleni, Bátmonostori Tőttös és a Patai Zubor (Czobor) család.
A vármegye 1877-iki közigazgatási beosztását tartva szem előtt, a vármegye területén a magán-birtokviszonyok középkori kartografiája, az eddig ösmert adatok szerint, így alakult ki: A pilisi alsó járásban a királyi uradalomhoz tartozó Tökölön a Csete család volt birtokos. 1473-ban ugyanis Mátyás király nemes Csete Lőrincznek, Ernuszt János zólyomi ispán sáfárjának adományozott egy házat és telket, a melyet minden teher alól kivett. II. Ulászló már e birtokot 1497-ben nemesi kúriának nevezte. Csépen a Garai család (1457); Szigetújfalun és a hozzá tartozó újfalusi szigeten az Ujfalussi család (1465); az unyani szigeten az Unyani család (1459) lett birtokos. Lórén a Pándiak egyik ágát, a Lórévieket találjuk (1453); Tétényben a Héderváriak (1454), a Kapronczaiak és főként a Tétényiek birtokolnak (1405–1409); Bián az 1455-ben magvaszakadt Semseiek utódjai, a Farmosi Vidfiek és a velök rokon Botosok éltek. Torbágy eredetileg rácz despoták birtoka volt. Ezek magvaszakadtával (1459) a Gúti Országhok kezébe került. Zsámbékon a Zsámbéki család kihaltával, az ugyancsak Eynard nemzetségbéli Atyai, Kükei és Vér családok örököltek (1401).
A pilisi felső járásban Szentendrén 1482-től a Barthos család, Budakeszin a Dékán (1435), Dobos (1430), Dobozy (1469), Fodor (1465), Jankó (1443), Keserű (1435), Nemes (1465), Szomori (1473) családok birtokoltak. A Péczeli Sike család ottani birtokrészét 1434-ben a velök rokon Farnosiaknak engedték át. A mai Nagykovácsi területén a Felsőkovácsi család volt a földesúr. Tőlük nyert itt zálogjogon birtokot a Dormánházi (1457), a Fodor (1465) és a Jankó család (1479). Solymárt és határát Erzsébet királyné 1442-ben elzálogosította a Korbáviai családnak. Ettől a Czudarok, majd a Rozgonyiak, a Garaiak és végre Korvin János kezébe került. 1472-ben Ernuszt János vett itt nagyobb birtokrészt, mely így utóbb a rokon Szemerék és Zuborok tulajdonába ment át. Perbálon az Eynard nemzetség volt ősbirtokos s ebből fejlődött ki az Atyai, Kükei és a Vér család. 1401-ben helyöket a Marótiak foglalták el. Pilisszántón a Dersanócziak (1465). Borosjenőn a Jenei (1430), a Szántai Laczk voltak birtokosok. Ez utóbbiak részét 1435-ben a király váltotta magához. Kalázon a Bánfi család (1482); Pomázon a Czikó (1413), Tótfalun a Vámosgyörki Pohárnok (1470), Tahiban az 1439-ben magvaszakadt Tahiak után a Pököri, vagy Pekri és 1447-től a Botos család volt birtokos. Leányfalut a Leányfalvi családtól 1477-ben Farnosi Vidfi vette át.
A felső váczi járás birtokosai közül ösmerjük:Kishatvanban a Hatvani (1492); Csőváron a Csővári, 1482-ben a Ráskai; Acsán az Acsai (1487), a Hassás (1487); Mácsán a Rozgonyi; Zsidón a Kenderesi (1489), 287a Nésai (1482) és Rozgonyi (1430); Szadán az Országh (1460); Reichel (1430), Reier (1430 előtt) és Rozgonyi (1465) családokat. Veresegyházán Szántai Laczk (1435), Országh (1460), és 1465-től Reier Szebald után a Razgonyiak nevével találkozunk. Kisszentmiklós a Kornis csálédé volt (1493) Bottyán a Nésaiaké (1482) és a Kenderessi családé Váczhartyánban Országh 1457-ben vette át a Némai Kolosok ősi birtokát. Rátóton a Nésai (1482), a Pásztói (1454), a Tari (1465); az Országh és a Kompolti családok birtak részeket. Sződ és Göd a Szécsiek (1317) kezében volt Dunakeszivel egyetemben, míg Alagon az Alagiak (1455), az Albertiek (1390) és a Bekények (1455) birtokoltak. Sikátor az Alberti és Szilasi (1459);. Rákospalota a Heranth és Szilasi (1459), Káposztásmegyeri a Haraszti (1486) és Széchenyi (1460) családok között oszlott meg.
A váczi alsó járásban Kerepesen és Kistarcsán a Péczeli család (1407); Nagytarcsán a Csikics. (1452); Czinkotán a Czinkotai cs. (1411); Csömörön a Péczeli (1434) és a Farnosi család volt a birtokos. Péczel megoszlott a Péczeliek (1408), a Hartyániak (1408) és a Bojtorjánok (1449) között. Irsaszeghen, Nyiregyházán, Tápiószentgyörgyön a Rozgonyiak a Széplaki Botkákkal, Gödöllőn a Reichel családdal, Ikladon a Szántai Laczk-okkal (1435), a Sági (1461) és az Ikladi (1487) családokkal, Hévizen és Turán a Hévizi Nagy családdal; Zsámbokon a Tárnok családdal birtokoltak egyes részeket. Bagh, Monostor, Valkó (1422) Szentlászló, Liget, egészen a Rozgonyiaké volt. Máriabesnyő a Hatvani családé (1492); Nagykartal a Bornemisza (1490), Etele (1472), a Vámosgyörki Pohárnok (1470) családé volt. Egerszegen a Radványiak (1406); Dányon a Perényiek (1459) és Simonfiak (1490) és Boldogon a Pleskóczi Nagyok voltak birtokosok.
A kecskeméti felső járásban a Kátaiak elágazó családja volt mindenfelé, leginkább azonban a névadó kilencz Kátán birtokos. Kivülök birtak még egyes birtokrészeket a Szunyoghok Nagykátán; a Darabosok (1426), a Kókaiak (1473), Tétényiek és Turócziak (1453) Kókán; a Perényiek (1454) Tápiószecsőn; az Elyvediek (1467), Harasztiak (1407), Szilasiak, Kerekegyháziak, Poltharasztiak és Békések (1459) Pándon; a Bikcseiek (1310) és Rozgonyiak (1467) Tápióbicskén; a Farnosiak Szelefarmoson és a Pányiak (1495) Tápiószentmtártonban.
A kecskeméti közép-járásban Tápiószelén a Garaiak (1476.); az alsó járásban Pótharasztján a Mikebudai Békések (1441); Apáthiban a Bessenyiek (1449).
A kiskun járásban Szentlászlón a Kornis cs. (1407); Kerekegyházán a Dávidházi és Kerekegyházi családok s ez utóbbiak magvaszakadtával a Brezai Horváth és a Kisvárdai Várdai családok (1484); Bábonyon a Bábonyi (1487) és Szúnyogh (1487); Laczházán a Szántai Laczkok; Jakabházán a Jakabháziak (1429) és a Gutori Nagyok (1507), Móriczgátján a Mórháziak (1464).
A Solti alsó járás községei közül Izsák a Tetétleni cs. (1405); Ács a Nyavalás cs. (1487); Kiskőrös a Miklai vagy Mikolai (1434) és előttük a Derecskei cs.; Páhi és Szűcsi a Szőcs cs. (1450); Tabdi a Bolyári (1426) és Kornis (1407) családok. Czebe a Mikolaiak; Hajós a Hajósi és Hajós (1465) és Nagykai (1488); Nádudvar a Nádudvari (1437); Szántó a Laczkfi; Koppányban a Kákonyi (1488); a ma Szentgyörgy néven Hajóshoz csatolt puszta, mely a középkorban Orbágyszentgyörgy néven volt ismeretes, a vármegye levéltárában levő 1488 évi metális levél szerint a következő családok között oszlott meg: Szentmiklósy, Hajósy, Derden, Goda, Kákonyi, Keserű, Hajós.
A solti középjárásban a Gutori Nagy család bírta Berke és Halom pusztákat (1440); a Gombolyagi család Gombolyagot és a Keserő család (1433) Keserűtelket és a Tényiek (1487) Kistényt. Öregcsertő a Sári cs. (1449); Homokmégy a Szakálos cs. (1424), Mégyszállás a Mégyiek (1505); Örjeg a Csornai család (1431) birtokában volt. Bátya a Gutori Nagy családé volt (1476), míg Dusnokon az Istvánfi (1498) és Pocsa (1408); Miskén a Miskei (1444), Porkoláb és Szalánkeméni cs.
A solti felső járásban Ordas az Ordasháziak; Dunapataj a Patayak (1498) és Zuborok (1426); Vejte a Hartaiak (1469); Kisharta a Hartaiak (1464), a Bodorok (1427); Szüle a Hartaiak (1409); Dunatetétlen a Tetétlen (1400); Mikla a Mikolaiak (1439), a Törökök (1425) és Laczkfiak (1420); Szentimre a Hartaiak (1409); Nagyharta a Mód (1409) és a Szél család (1458) birtokában volt. Solton a Soltiak (1431); Mindszenten és Mariházán a Tetétleniek (1465); Kálon a Miskeiek (1449); Dunavecsén a Tetétleniek (1405); Szentmártonban a Gyárfás (1464), a Töttös és Várdai (1406) családok; Szalkon, Homokszentlőrinczen és Csabányon a Töttösök és Várdaiak. Tasson a Tasiak (1314); az Egecseiek (1437), a Bucsu (1487) és Fekete (1502) családok; Halászteleken a Jarabói Pan család (1447); Dabon a Dabiak (1453) és Szúnyoghon előbb a Szunyoghok; utóbb (1479) a Tekeli Nagyok voltak birtokosok.
A pesti alsó járásban Peregben ősi birtokos a Laczkfi (1420) és a Cseh család (1447) volt. A dömsödi, peregi és szunyogi határok közé eső Szentiványon a Füstösök 288(1439) Irsaiak, Szentiványiak és Sáfárok (1395); a Kis (1464), Káldi (1464) és Kövér (1504) családok birtak részeket. Bánkháza a Pándiak és Sáfárok között oszlott meg (1453), 1461.). Ugyane családok birták Majosházát is (1395), a hol kivülök még a Porkoláb (1498), Szeredi (1470), Póka (1446) és Cselei (1504) családok is birtokoltak. Bugyin a Bugyiakon kivül (1504-ig) birtokosok voltak még az Irsaiak, Szentiványiak és Sáfárok (1395); a Borsos (1446), Császár (1507), Fodor (1507), Gerleth (1507), Györgyfi (1507), Lanczok (1507), Sándor (1446) és Nyitrai családok. Délegyháza és Ványa a Szentiványiaké (1459, 1463); Ráda a Kerekegyháziaké és a Nagylucsei vagy Péczeli Farnosoké, meg a Szántai Laczkoké volt. (1435). Ürbőn az Ecseri család volt az úr. (1498) Ordasháza az Ordas családé (1461), Dunavarsány a Labdás Varsányi családé (1416) volt, míg Dunaharaszti birtokán többen osztoztak, és pedig a Haraszti családon kívül (1478), mely az Imreghiek magvaszakadtával kapta e birtokot, a Gecsei (1453), a Gutori Nagy (1440), a Farkas (1440) és Szerdahelyi (1440) család. Soroksáron a Soroksári (1390) és Haraszti (1478) családokon kívül az Adonyiak (1429) birtokoltak. Szentdienesen a hasonnevű családon kívül (1447) a Harasztiak, Szilasiak, Kerekegyháziak, Békések, Poltharasztiak (1459) és a Gutori Nagyok birtak részeket. A gubacsi puszta a Rozgonyiaké volt (1467), míg a szomszédos Péteri a Kenderessieké. Gyálon a Haniki (1455), a Gyáli Kakas (1407) és a Kenderessi család (1483) birtokoltak. Ócsa a hatalmas és gazdag Botosok kezében volt (1440), Pákony és Kakucs pedig a Kapiakéban (1465); Inárcson ismét az Irsai, Szentiványi és Sáfár családok, egy nemzetség tagjai birtak részeket (1395), Pótharaszton Poltharasztiakon kívül (1459) a Haraszti, Szilasi, Kerekegyházi, Békés és a Pákonyi Türgye család tagjaival találkozunk (1447); Sári a Sáriak (1400), Tolvajok és Magok (1449) kezében volt. Felsődabason a Szőke (1464) és Isti (1482) család, Alsódabason a Dabasi (1455) és Bolgár (1464) család birtokolt. Gyón is ez utóbbiaké volt, míg Esső birtokában a Haniki (1455) és Kakas (1407), Adacson a Kenderessi (1489) családot találjuk. Örkény a Haraszti családé volt; míg Vass és Vátya (1415) a Némai Kolosoké. Vátyon ősi birtokosok előbb (1388) a Vátyaiak voltak.
A pesti felső járásban Irsa, Mikebuda és Alberti jó részét az Irsaiak birták, a kiknek hűtlensége miatt Irsa a Kozmai családra (1457), Mikebuda a hasonnevű, a Békés és a Budafi családokra (1482, 1491), Alberti pedig a Kozmai és Kenderessi családokra (1457) szállott át. Pilis birtokában a Harasztiak, Szilasiak, Kerekegyháziak, Poltharasztiak, Békések osztoztak (1459). Birt itt még az Ampolth család is. (1455). Nyáregyháza a Csévi Farkasoké, Vasad a Botosoké volt. (1440) A mai csévi pusztán a Parlagiak, a Szentmihályi Czoborok és a Batthyányak (1464); Monoron az Atyaiak, a Kükei és Vér családok és a Marótiak (1437) voltak a földesurak. A monori határba eső Újfalun a Csetnekiek (1386) és a Marótiak (1437 birtokoltak. Káva a Szajoli (1476) és a Szentiványi (1463) családok között oszlott meg: Gombán a Nemze, Maróti (1437), Vinczló (1454), Bodó családokkal találkozunk. A Botosok itteni birtokát a család magvaszakadtával a Rozgonyiak kapták. (1458) Tete a Kerekegyháziak, a Nagylucseiek és Téteiek kezén volt (1489). Ők birtokoltak Tápisósülyben is, a hol kivülök még a Borsvaiak is birtak részeket. (1487) Uri földesurai a Betleniek (1488), a Csetnekiek (1386) és a Pócsok, (1436) voltak. Tápiósáp az Etele családé (1461.), Oszlár a Rozgonyiaké (1425.); Szentistván a Billyei családé (1426); Péteri a Botosoké (1440) volt. Gyömrőn a fő birtokos a Botos család volt. Az ő magvaszakadásuk után helyökbe a Rozgonyiak léptek. (1445) A Gyömrei család birtokait, mely család 1453-ban kihalt, többen kapták. Birtokosok voltak még Gyömrőn a Nemze, Maróti, Vinczló, Bodó és Inárcsi családok. Maglód a Péczeli és Hartyáni családok között oszlott meg. (1408) Ecseren az Ecseri család volt birtokos (1426). Vecsés a Botosok, Dezsők, Péczeli Farnosok és Borsfiak (1440–1487); Halomegyháza a Botosok és a Blaskók (1486), Pestszentlőrincz a Rozgonyiak (1470) kezében volt. A Nagylucsei család 1484-ben kapta Mátyás királytól a Kerekegyházi család birtokait: Kerekegyházát, Poltharasztyát, Adácsot, Rádát, Gyömrőt, Gombát, Sápot, Sülyt és Tétet.
