Az 1494 és 1495. évi adólajstromok.
Az 1494 és 1495. évi adólajstromok.
Nevezetesek az 1494. és 1495. évekből fenmaradt adólajstromok, a melyek Zsigmond pécsi püspök, királyi kincstárnok felügyelete alatt készültek s a melyeket a bécsi udvari könyvtár 487. számú kódexéből első ízben Engel J. Keresztély tett közzé.
A vármegye területén ez években összesen hat dicator, vagyis adórovó működött. És pedig a pilisi részekben Miklós deák és László dicator; a pestiekben Péter diák és Gáspár dicator, a solti részekben meg Polyák Gergely és Konta István adórovók írták össze az adózókat és szedték be a pénzeket. Munkájukban az alispánok és szolgabírák, meg a választott nemesek támogatták őket.
Az 1494-iki összeírás szerint Pest vármegyében volt összesen 4097 1/2 porta, a melyek, után – portánként egy forint lévén az adó – befolyt 2513 1/2 forint. 1495-ben pedig 4500 porta után 3000 frt.
294Pilis vármegyében volt 1494-ben 1956 porta; 1495-ben 1746 porta; ezek után befolyt az első esztendőben 363 forint, a másodikban 359 1/2 forint.
Solt vármegyében volt 1494-ben 2739 porta; 1495-ben 2755 porta, a melyek után befolyt az első évben 1135 forint; a másodikban 1468 forint. Az egyesült vármegye egész teherviselési képessége tehát 1494-ben volt 8792 1/2 porta; 1495-ben 8991 porta. Ámbár a kimutatás szerint 1494-ben csak 3911 1/2 frt; 1495-ben meg 4831 frt folyt be, ebből a vármegye teljesítő készségének mértékére nézve következtetést nem vonhatunk, mert a Restant inexacti rovatban nem csupán a be nem hajtható, hanem a behajtott, de a főurakat közvetetlenül illető tételek is bennfoglaltatnak. Sőt a kimutatás határozottan kedvező a megye adófizető készségére nézve. Az adólajstrom szerint:
1494-ben
|
1495-ben
|
1494-ben
|
1495-ben
|
1494-ben
|
1495-ben
| |
kir. engedéllyel elengedve
|
szegénység miatt felmentve
|
egy sessiós nemesek
| ||||
Pest vármegyében
|
70
|
155
|
–
|
60
|
135
|
100
|
Pilis vármegyében
|
56
|
19
|
116
|
–
|
178
|
40
|
Solt vármegyében
|
46
|
90
|
234
|
166
|
121
|
?
|
Behajthatlanság czímén tehát 1494-ben a hármas megyében 8792 1/2 frt után 350 frt; 1495-ben 8991 forint után meg csupán 326 forint volt, a mi kétségtelenül igen kedvező s a gazdasági viszonyokra szép fényt vető százalék.
Érdekes a két adólajstromnak a be nem hajtott adók czímű rovata is, mert a portáknak az egyes nagybirtokosok között való megoszlását körvonalozza.
Pest vármegyében az 1494-ik évben felvett 4097 1/2 porta közül esett Korvin János uradalmaira 160, az egri káptalan birtokaira 68, a fejérvári prépostéra 36, a pécsi püspök családi birtokára 52, Kornis Dávid birtokaira 52, Móré Györgyére 15, Bálint váradi püspökre 142 1/2, András budai várnagyra 70, Borswai Benedekre 16, Haraszty Ferenczre 183, Ada mester kir. főjegyzőre 8, Wersegdy Lászlóra 2, a király birtokaira 227, a királyné birtokaira 220 porta. Az 1495-iki lajstrom adatai szerint pedig ezenfelül: Báthory András birtokaira 68, Szapolyai Istvánra 63, a budai beguinákra 16, az egri püspökre 194, Bornemisza Jánosra 44, a margitszigeti apáczákra 27, vagyis a 4097 1/2 illetőleg 4500 porta közül a nagybirtokosoké volt kb. 1230 porta, a mi kb. 30 százalék.
Pilis vármegyében a porták így oszlottak meg: Királyi birtokra esett 786 porta 1494-ben és 1071 1/2 1495-ben, a királyné birtokaira 210 porta, Korvin Jánosra 81, Somi Józsa temesi bán birtokaira 25, a szentendrei barátok birtokára 20, a zágrábi püspökre 50 és az 1495-iki lajstrom szerint még az egri püspökre 80, a margitszigeti apáczákra 12 porta.
Solt vármegyében a porták megoszlásáról névszerint a következő adatokkal szolgálnak a lajstromok: Királyi birtokra esett 56, illetőleg 433 porta; ez utóbbi számban a kunok portái is bennfoglaltatnak. A kalocsai érsek uradalmára 411 1/2, a kalocsai káptalanéra 429, Korvin Jánosra 114, a kunok kapitányára 41, Wégles birtokára 4, és az 1495-iki összeírás szerint még a szekszárdi apátság uradalmára 367, és a dömösi kápolna birtokára 73 porta.
Az 1494-iki összeírásban foglalt 8792 1/2 porta közül tehát névleg ismeretes 3562 porta tulajdonosa; az 1495-ikinek 8991 portája közül pedig 3112.
Az összeírás adatai különben azt is mutatják, hogy a vármegye teherviselő alanyának körülbelül egyharmada kötött, vagyis változásnak kevésbé alávetett jellegű birtok volt. A megye 8991 portája közül egyházi kézen – ha a váradi, pécsi és zágrábi főpapok családi birtokait is ide számítjuk – 1895 1/2 porta volt, vagyis a rovás alá eső ingatlannak mintegy hetedrésze.
