Magyar községi és hatóságélet a hódoltságban.
Magyar községi és hatóságélet a hódoltságban.
A hódoltsági területen, a falvakban és a városokban tovább működött a magyar bíró, a magisztratus. Eleibe járult a nép peres ügyeivel, viszalykodásaival, sőt büntetőjogi panaszaival is. És a magyar bíró, még oly helyeken is, a hol a török bennlakott, ítélt és itéletét végrehajtatta. Csak halálos ítéleteknél kellett, az ezekkel egybekötött vérdíjaktól való szabadulás miatt, a török hatóságok előzetes engedélyét kikérni. Ama helységekben ugyanis, a hol török nem lakott, ők maguk mondták ki, hogy a gyaurok fölött nem akarják gyakorolni a bírói és végrehajtói hatalmat, hanem elnézik, hogy azt a lakosok a maguk „bolond szokásuk” szerint gyakorolhassák.
A török egyébként kénytelen volt erre az engedékenységre. Képtelen volt ugyanis a várakba helyezett zsoldos hadával, melyeket az ellenséges csapatok folyton készenlétre kényszerítettek, a távolabb fekvő helyeken lakó alattvalók testi és vagyoni épségét megvédelmezni. Nagy csapás volt a vidékre ekkor a kóbor hajdúk nagy tömege. Hol itt, hol ott jelentek meg ez éhező, lerongyollott, de felfegyverezett hordák, fölverték a községet, tüzet vetettek a házakra s elraboltak mindent, a mi kezük ügyébe került. A népet nem védte fegyveres erő és ő maga nem védekezhetett, mert csak a két tollu fejsze (balta) és a kapa maradt kezében, a fegyverviseléstől eltiltotta a török. A hol sok volt az ily becsapás, mint pld. Kecskemét, Kőrös és Czegléd határában, ott a magyar elüljáróság sürgetve kérte a török főhatóságokat, hogy önvédelmükre és az igaz hiten (értsd persze a törököt) nem lévő rablók ellen fegyvert foghassanak. És a török erre is reákényszeredett. 1629-ben a budai beglerbég elrendeli, hogy a három város a tolvajokat elfoghassa s ha törökök, a bégeknek, ha keresztények a nádornak vagy a várak kapitányának adják át. Ha szépszerivel kézre nem keríthetik, fegyveres erővel is nekik mehetnek, megölhetik és vérdíjat fizetni nem tartoznak.
Ha meglepődéssel olvassuk e rendeletben azt, hogy a budai pasalik feje a keresztény foglyokat a nádornak, a királyi várak kapitányainak rendeli kiadatni, 301még inkább csodálattal olvassuk Pest vármegye 1660-iki jegyzőkönyvének azt az adatát, hogy a vármegye kéri a nádort, eszközölje ki, hogy a hódolt helységekben a néptől elvett fegyvereket adja a török vissza. Ez adatok világosan mutatják, hogy Magyarország ősi szervezetének eltörlését a töröknek csak elvben sikerült keresztülvinnie, a gyakorlatban megvolt az a hódoltságban is s nem sikerült elvágnia azokat a hatalmas gyökérszálakat, a melyek a hódoltságban lévő helységeket a megye-rendszer, a magyar alkotmány e védőbástyájához századok óta hozzáfűzte. A vármegye élt a hódolt részeken is és hatalmát igyekezett nemcsak elvileg fenntartani, de tényleg és gyakorlatilag érvényesíteni.
