Az urbarium.
Az urbarium.
Mind e névsorból, mind különösen Mária Terézia királynő 1770-iki urbariumából kitűnik, hogy a török hódoltság alól való felszabadulás után a vármegye birtokosai sorában nagy változások állottak be. Számos birtok annyira elpusztult, hogy azoknak még tulajdonosait sem lehetett egykönnyen kipuhatolni. Igy különösen vármegyénkben is működni kezdtek a királyi bizottmányok, a melyek minden birtokot, melynek tulajdonosát kétségen kívül megállapítani 305nem lehetett, a kincstár számára vettek birtokba s ily birtokok azután részint vétel, részint adomány útján jutottak új, sokszor a vármegyében eladdig talajjal nem bírt birtokosok kezébe. Igy például a váczi járásban, és bízvást mondhatjuk, az egész vármegyében, a legnagyobb birtokos gróf Grassalkovich Antal volt.
Az 1770-iki urbárium szerint volt a vármegyében összesen 7154 28/32 jobbágytelek, a melyek a vármegye négy járása között így oszlottak meg: A váczi járásban volt 2002 18/32; a pilisiben 1454 31/32; a kecskemétiben 2178 31/32 és a soltiban 1518 20/32 jobbágytelek.
A váczi járás jobbágytelkei közül gróf Gracssalkovich Antal tulajdonában volt 557 egész 16/32, vagyis az összes telkeknek több mint negyedrésze: Községei, melyek e hatalmas domíniumot alkották, voltak: Bagh, Boldog, Csíktarcsa, Csömör, Dány, Dunakeszi, Ecser, Gödöllő, Hévizgyörk, Isaszegh, Kerepes, Kisszentmiklós, Mácsa, Sződ és Zsidó. Ide tartozott még a kecskeméti járásból Soroksár 70 jobbágytelekkel. – A váczi püspökségnek önmagában volt 122 jobbágytelke; a váradi káptalannal együttesen (Szadán és Veresegyházán) 54 8/32 jobbágytelke. – A váczi káptalan 54 16/32 jobbágytelket bírt Üllőn; az egri káptalan meg 127 8/32 telket Monoron. – A világi birtokosok között 25 teleknél többet bírtak: Róth Éva, Prónay Gábor özvegye, a Fáy nemzetség, a Podmaniczkyak, báró Laffert Ignácz, a Beniczkyek, gróf Telekiek, Esterházyak, a Koháry és Sőtér nemzetség és gróf Fekete György.
A pilisi járásban nagybirtokos volt a királyi kincstár, 416 jobbágytelekkel és számos zsellérséggel, a ráczkevei uradalom, mely szintén a kincstáré volt már ekkor, 378 jobbágytelekkel. A kincstár tehát 794 telkével a járásnak éppen a felét bírta. A többi rész megoszlott az egyházi birtokosok között. Magántulajdon ebben a járásban igen kevés volt. Báró Sándor biai uradalmán kívül, melyben Farkasné asszonynak is része volt, még a Wattay nemzetség, a Bosnyák nemzetség, Esterházy Károlyné és Majthényi Károly bírtak jelentősebb részekkel.
A kecskeméti járás leginkább kisebb birtokosok között oszlott meg. A nagyabonyi közbirtokosság: Schlosberg Krisztina, Hartwig József és Rozália, Bencsik József, Pál Elek, Boros György, Balogh József, Török András, Csák Imre, Eördögh Pál, Vörös László és Sándor, Gyömörey József, Vörös Mózes árvái, Végh Péter, Csúzy Gáspár, Tallián Ferencz és Antal, Battha Bálint, Bogyay János voltak egyetemleges nagyobb komplexumok birtokában. Kívülök jelentősebb birtokosok voltak még a Szeleczkyek, Beleznayak, Irsayak, Károlyiak, Prónay Gábor özvegye stb. A váczi püspökség Alpáron és Alsónémediben 14; a káptalannal közösen Rékáson 51 telekkel volt érdekelve. Az óbudai apáczák czeglédi uradalma 373 12/32 jobbágytelekből, a jánoshídi prémontreiek birtoka 68 24/32 telekből állott.
A solti párásban a főbirtokos a, kalocsai érsek volt, 940 jobbágytelekkel. Kívüle a Beleznayak 167, a Rádayak 44, a Révayak 119, a Sőtér és Fáy nemzetség 107 jobbágytelekkel bírtak.
