II. Ulászló.
II. Ulászló.
1490 május havában a nemzet ismét királyválasztó gyűlésre jött össze a Rákoson. Vagy 9–10.000 köznemes táborozott ott. Nagy volt a zaj, nagy az elevenség, de nyoma sem volt többé annak a nemzeties felbuzdulásnak, mely Mátyás választása alkalmából töltötte el a kedélyeket. Négy jelölt és négy párt volt. Miksa római király, a Habsburg-ház feje; Ulászló cseh király és testvére János Albert s végre Korvin János, Mátyás természetes fia. Leglármásabb volt János Albert lengyel herczeg pártja. Ez politikai pucscsot is megkísérelt. Míg az urak az előterjesztésekre nézve tanácskoztak, az Albert-párti nemesség királylyá kiáltotta ki a lengyel herczeget. Hosszas tárgyalások után végre is – az urak megszegvén Mátyásnak tett igéretüket – II. Ulászlót választották meg. János Albert, hogy képzelt jogainak érvényt szerezzen, fegyveres erővel tört be és egész Pest közeléig nyomult és ott tábort ütött, egy nappal előbb (augusztus 8.) hogy bátyja Ulászló király Budára érkezett.
II. Ulászló gyönge bábnak bizonyult. Nem tudott határozott lenni s azzal akart hódítani, hogy sűrűn országgyűléseket tartott. Ezek az országgyűlések (1492 február 2., 1493, 1495, 1496 nyara, 1497 november 11., 1498, 1499, 1500) a magyar nemzet történelmében korszakot alkotók ugyan, de nem azért, mintha valami érdemleges dolgot értek volna el az ország közállapotának helyreállításában, hanem azért, mert ezeken az országgyűléseken fejlődött ki a Verbőczy vezetése alatt állott párt, a köznemesség, az urakkal teljesen egyenrangú, sőt fontosságban azokat máris felülmúló törvényhozási faktorrá. Eddig az országgyűléseken a királyok tettek előterjesztéseket az uraknak; ezek értesítették azután tárgyalásuk eredményéről a köznemeseket, a kik rámondták a kész törvényczikkekre az igent. Most megváltozott a helyzet. II. Ulászló követségek útján alkudozni volt kénytelen a nemességgel és nem lehetett abból többé még törvényjavaslat sem, a mihez a köznemesek előzőleg hozzá nem járúltak. A súlypont tehát a köznemesek gyülekezetére billent át. Mivel a politikai forrongás az ország fővárosában alakult ki, csak természetes, hogy abban vármegyénk nemessége, mint mindig jelenvaló és mint küzdelem legközvetettlenebb szemlélője, fokozottabb mértékben volt érdekelve s a vezetők között foglalt helyet.
Már Hunyadi János kormányzóvá választása alkalmával kimondották, hogy az alakulandó országos tanácsban a köznemességet hely illeti és annak a nyolczad törvényszékek idején a felerészét, egyébkor háromnegyed részét, alkotják. II. Lajos trónraléptekor az 1516 április 25-ére hirdetett országgyűlés pedig a kiskorú király mellé állandó királyi tanácsot szervezett, a melyben hat főpap, hat országnagy és 16 köznemes foglalt helyet. A köznemesség befolyása az ország sorsának irányítására ilyformán folyton növekedett s ha mégis kellőleg érvényesülni nem tudott, azt az udvari emberek cselvetései okozták.
