A nemesi adózás.
A nemesi adózás.
Annak, hogy az ország közvéleménye a haladást és a hangoztatott szabadelvű reformokat igazán kívánja, próbaköve a nemesi adózás kérdése volt. A közös teherviselésnek, közös adózásnak…vármegyei s országgyűléseken annyiszor, annyi hévvel és szenvedélylyel megvitatott kérdését, – írja Horváth Mihály – nemcsak az adózó nép iránti igazságérzetből, hanem még inkább azért kívánta megoldani a reformpárt, mert ez leendett a leghatalmasabb eszköz a nemzet külön osztályainak érdekben egybeforrasztására, a jogok és terhek egyenlősítésére, szóval, a demokráczia elveinek életbe léptetésére.
Gróf Széchenyi István, e mozgalomnak leglelkesebb agitátora, minden követ megmozgatott, hogy a nemesi adózás tényleg életbe lépjen. 1844 augusztus végén, mikor az országgyűlés már vége felé közeledett, lement a pest-vármegyei közgyűlésre s ott indítványozta, hogy a vármegye határozzon meg egy minimumot, mely az adózás kérdésében a végső határt jelölné s ezt adja követeinek utasításba. A vármegye elfogadta az indítványt s a minimumot 3 millió forintban állapította meg. Pest vármegyének ez az állásfoglalása, melyet más vármegyék is követtek, okozta, hogy az 1843–44-iki országgyűlésen a nemesi adózás kérdését, legalább elvben, kimondták.
A kérdést aktuális alakban ismét a társadalmi akczió oldotta meg. Pestvármegyének 1845 januáriusi közgyűlésen ugyanis Rosty Albert nagybirtokos, báró Eötvös József és Trefort Ágost ipja, nyilatkozatot adott be, a melyben a többi között mondja: a tekintetes nemes vármegye előtt tisztelettel kinyilatkoztatom, hogy e vármegye kebelében fekvő ingatlan birtokaim és javaimra nézve, lemondva adómentességi kiváltságomról, melylyel mint nemes, törvény szerint birok, magamat mind a házi, mind a hadi adónak alávetem.
Az első önkéntes pestmegyei nemes adózót csakhamar követte a második és pedig nem kisebb ember, mint maga Kossuth Lajos. A vármegye egyik 1845-iki jegyzőkönyve örökíti meg ezt az eseményt. És a példaadás hatott. Mind Pest vármegyében, mind az ország többi részében folyton szaporodott az önkéntesen adózó nemesek száma. Igy történt, hogy még mielőtt a törvény az általános adózást dekretálta volna, a nemesség, mely az országgyűlési költségek viselését már előbb vállalta volt, a közadózásban már ténylegesen részt vett. A társadalmi akczió sikere jóval megelőzte tehát a politikai akczió sikerét.
