Az adminisztrátor rendszer.
Az adminisztrátor rendszer.
A bécsi kormány, mely Magyarország fejlődését és az ellenzék erősbödését félő szemmel nézte, régóta tisztában volt azzal, hogy az alkotmány legerősebb védőbástyái: a megyék. Ez volt mindig és lesz a jövőben is a nemzet gerincze. Ezt akarta tehát letörni, vagy mert annyi ereje a legerősebb abszolutizmusnak sem volt, legalább szabad mozgásában megbénítani. Erre alkalmas czélnak látszott a megyék főispánjait adminisztrátorokkal helyettesíteni, a kik, inkább beamter-emberek lévén, mindenre kapható közegekké voltak átalakíthatók. Sőt kísérletet tettek arra nézve is, hogy a megyéknél a német szellem egyik legsajátosabb termékét: a bürokrácziát is meghonosítsák.
Pest vármegyében ezt a becsempészni kívánt új rendszert már az 1845 márcziusában tartott közgyűlésen vita tárgyává tették. A megye és az ország elsőrangú szónokai: Kossuth, Eötvös József és mások, nyíltan kimondották, hogy az adminisztrátor-rendszer révén nagy veszély fenyegeti az ország alkotmányát, a mely ellen tehát írtó háborút kell vezetni. „Ha, hallatszatt az egyik szónok ajkairól, ezen felülről nevezett és elmozdítható főhivatalnok, ki a törvényszéken a magánosok élete és vagyona felett ítél, kezében tartja a megyei tisztviselők kijelölési jogát s a korteskedés által legtöbb helyt demoralizált alnemességünkkel rendelkezhetik, ki az utasítások megváltoztatásán folyton munkálhat, mialatt a vármegye legjelesebb férfiai az országgyűlésen távol lesznek, – ha e befolyásos egyén ellenállásra nem fog találni, a megyék nemsokára az ő akaratának registrátoráivá fognak sülyedni.”
A nyílt összeütközésre a honti adminisztrátor esete adott okot. Ez ugyanis a rendes és törvényes úton egybehívott és megalakult közgyűlést rendelettel elhalasztotta, holott erre semminémű rendbontás ürügyül nem szolgált. Maga Eötvös József, ki a megyerendszer ellenzői sorába tartozott, kelt ki legerélyesebben Pest vármegye közgyűlésén e törvénytelenség ellen. „Ki az új főispáni rendszerhez kötött utasítást nem ismeri, mondá egyebek között, nem lehet fogalma, mennyit tehet egy ember, kinek évenként öt-hat ezer forint fizetése van. Vezetni az egész megye közdolgait s azon kívül minden egyes járásait, sőt minden községeit. Elnökölni minden tanácskozásnál, minden törvényszéken. Körülutazni a megyében, felvigyázni a határozatok végrehajtására, átvizsgálni minden falusi bíró vagy jegyző pénztárát…A vármegyegyűlések táborozásokká váltak; a tanácskozások parancsszó mellett tartatnak. – Mind ez a vármegyei hatóság megsemmisítésére vezet.” Indítványozza ennek következtében, hogy a többi vármegyékhez körlevél intéztessék, benn a vármegyében pedig bizottmány választassék, melynek feladata legyen a népképviselet és a felelős kormányzat behozataláról indítványt tenni.
A bécsi kormány egyik törekvése az volt, hogy Horvátországot saját képére és hasonlatosságára alakítsa át. E munkáját természetesen éber figyelemmel kísérte a magyarországi ellenzék. Mikor azután a tartománygyűlés egybeállításánál a kormány a nemesség szavazatjogára vonatkozó alkotmányos joggyakorlatot egyszerű kormányrendelettel megváltoztatta, a flagráns törvénysértés okot szolgáltatott arra, hogy a megyék sorompóba lépjenek. Pest vármegye 1845 novemberében tartott közgyűlésén elhatározta, hogy feliratot készít és a királyhoz küldöttséget meneszt, a mely Horvátország abnormis állapotának szanálását és az egész új kormányrendszer megváltoztatását szorgalmazza. A küldöttség azonban, mint ez már előbb is megesett, nem jutott be a királyhoz, sőt felsőbb rendeletre azt semmiféle kormányközegnek sem volt szabad fogadnia.
