Az isaszegi csata.
Az isaszegi csata.
1849 április 6-án folyt le az isaszegi csata, a mely a magyar hadsereg egyik legfényesebb haditénye volt. Április 5-én, nagycsütörtökön, Damjanich hadteste Szecsőn és Kókán nyugodott; Klapkáé, a balszárnyat alkotva, Úriban és Sülyön állott; Gáspár hadteste a jobbszárnyon állásábán maradt, a hatvan–gödöllői vonalon Turáig terjeszkedve. Auliché védtartalékként, Damjanich háta mögött, Tóalmáson tanyázott. Aasbóth a vasút mentén; Pilisig haladt.
Schlick, az Aszód és Bag táján lefolyt némi csatározás után, Besnyőn állapodott meg, míg Jellasich Dányban éjjelezett.
Az összeütközés, a mint azt Görgei kívánta, Isaszegen történt meg. Jellasich déltájban érkezett oda, és Klapka, a ki tizenegy órakor még csak Sápon volt, két órakor már megtámadta a bán előcsapatát. Azonban a horvátok résen voltak, vitézül ellenállottak és Klapkát hátrálásra bírták. Szerencsére éppen ekkor lépett harczvonalba Damjanich hadteste s új fordulatot adott az ütközetnek. Jellasich, ki hada zömével a Rákos-patak jobb partján állott, a nagytarcsai erdős dombokat foglalta el, jobb szárnyával Péczelre, a ballal az isaszegi malomra támaszkodva, a magaslatról rémséges tüzelést kezdett Damjanich hadaira. Damjanich azonban ezzel nem törődve, éppen szuronyrohamot akart vezényelni 404a dombok ellen, a mikor Gödöllő felől feltűnt Schlick hadosztálya. A mint ezt észrevette, rögtön lemondott a támadásról és a Rákos balpartján vetette meg lábát, hogy a most már túlnyomóan erős ellenség előnyomulását, a míg lehet, feltartsa, esetleg lehető rendben visszavonuljon. Úgy négy óra tájban, a szentkirályi erdő felől, végre Aulich hadai és kevéssel utóbb maga Görgey is megérkezett. Az így megerősödött sereg, kivált mikor a megfélemlített Klapka is újra beállott a sorba, mind jobban és jobban nyomult előre és estére elfoglalta a lángba borított községet, meg azokat a magaslatokat is, a melyeket Jellasich tartolt volt megszállva. Schlick, ki egyenesen szembe került Damjanich-csal, egész éjjeli tizenegy óráig folytatta a harczot, de végre is meg kellett hátrálnia és Gödöllőre visszavonult. Az ellenség nem kételkedvén, hogy a győzedelmes magyar sereg másnap újra fog támadni, czélszerűbbnek vélte, hogy mielőbb lőtávolon kívül kerüljön. Másnap tehát Gödöllő kardcsapás nélkül került magyar kézre s főhadiszállássá lett. Aulich hadteste ekkor Czinkotát és Kerepest szállotta meg, míg Asbóth serege egész Monorig és Üllőig nyomult. Klapka Mogyoródon és Fóthon, Damjanich Gödöllő alatt pihente ki fáradalmait.
