Hazafias adományok.
Hazafias adományok.
Ez a felhívás lelkes visszhangra talált a vármegyében. Mindenekelőtt maga a vármegye, mint törvényhatóság, hozta meg a maga áldozatát. 400.000 pengő forintnyi rendkívüli adót szavazott meg s azt az országgyűlési költségek kulcsa szerint, a birtokos nemességre vetette ki. „Megyénk nemessége, írják a rendek május 27-én tartott választmányi ülésükből, a pénzügyminiszternek, a törvény szerint csak november 1-én beállandó közteherviselési kötelezettségét a haza jelen aggasztó körülményei tekintetéből megelőzvén, jövendő beszámítás mellett 400.000 pfrt. megajánlott…egyszersmind arról is intézkedtünk, hogy az adózók mind az évi adótartozásukat, mind pedig a hátralevőséget rövid idő alatt befizessék. Intézkedtünk továbbá az iránt is, hogy az önkéntes adakozások minél nagyobb számmal befolyjanak.”
A magánosok adományainak egybegyűjtésére és feljegyzésére a vármegye külön bizottságot küldött ki, mely az egyes adományokat külön-külön jegyzőkönyvbe foglalta. Mindez iratok, sajnos, elvesztek s így az önkéntes adományok összegéről még hozzávetőleges számot sem tudunk adni. Csak példaképen, úgy a hogy azt Galgóczy állította össze, mutatjuk be a következő ösmert adományokat: Gróf Károlyi István főispáni helytartó 10.000 forint; gróf Nádasdy Ferencz kalocsai érsek 200 font és 15 lat ezüst; Jankovich Mihály turai plébános 135 1/2 lat ezüst; Tallián Mária 25 font 10 3/16 lat ezüst; Nagy József abonyi orvos 100 darab arany; Fáy Ignácz porvázi birtokos 400 akó bor; Körmendi István csővári telkes gazda 200 forint.
Az 1849 május 29-én Czegléden tartott vármegye-gyűlés példát mutatott arra, miként kelljen megbecsülni azokat, kik a hazáért véröket ontották s megsebesülve munkaképtelenek lettek. Nyáry Pál ugyanis indítványozta, hogy a vármegye tegyen alapítványt, „mely vérünk, nemzetiségünk, hazánk megmentésében példátlan hősiességgel harczolt s a közszabadság e dicsőséges harczában vérpazarló elszántsággal küzdött 200 s a vármegye által fejenként 6 pengő krajczárnyi napi díjjal ellátott sérvvitéz holtiglani ápolására volna fordítandó. Pest vármegye közönsége, miként a fájdalmak napjaiban a jog és Szabadság előharczosa volt, miként a függetlenségi csata vérmezejére első állitá ki katonáját, úgy jelenleg a dicsőségesen kivívott nemzeti győzelem után is első akarván lenni azok közt, kik a honmentő sereg számára hálás érzettel nyujtandják önkéntes ajánlataikat, az elnöklő alispán indítványát örömmel elfogadja oly módosítással, hogy az e szent czélra megkívántató 146.400 ezüstforint tőke behajtására magát ugyan kötelezi, de míg az lenne, addig a kamatot fizeti, mi a kormánynak is bejelentetik.”
