A megye visszaállítása.
A megye visszaállítása.
Gróf Károlyi István 1860 november 29-éről keltezett körlevelében arról értesítette a vármegye rendeit, hogy őfelsége által a vármegye főispáni helytartójává 406neveztetvén ki, deczember 10-ére összehívja az első vármegyei közgyűlést. Első sorban azokhoz intézte meghívását, a kik az 1848-iki bizottmány tagjai közül még életben voltak, de azonfelül felszólította a községeket is, hogy küldötteikkel képviseltessék magokat. Megjelent ezeken kívül számos vármegyei főbb birtokos és sok más előkelő érdeklődő is. „Ő felségének kinevezésénél fogva, mondá Károlyi István gróf megnyitó beszédében, a vármegye kormányzatával megbízva levén, tehát újra elfoglalom azon helyet, melyre tizenkét gyászos év előtt az alkotmányos kormány által helyeztettem. Megújítom tehát ünnepélyesen azt az esküt, a melyet 12 év előtt e helyen letettem.”
A vármegye nevében Nyáry Pál üdvözölte a főispáni helytartót és indítványára megalakította a tisztikart. Jegyzőnek Ivánka Imrét; tiszti ügyésznek Egressy Samut; főszolgabírónak Szilassy Istvánt; esküdtnek Jancsics Antalt nevezték ki ideiglenesen. Ezután Battha Samu indítványára a régi bizottsági tagok lemondottak tisztükről, mire új választást rendeltek el. Az új vármegyei bizottság 623 tagból állott s abban minden osztály képviselve volt.
Természetes, hogy a vármegye rögtön megszüntette az abszolutizmus által történt kettéválasztást s a régi törvényes egységet állította vissza.
Az ekként régi alakjában újjáalakult vármegye 1861 február 11-én tartott közgyűlésében foglalkozott azzal a keményhangú császári leirattal, a melyet I. Ferencz József az októberi diploma alkalmából a nemzethez, 1861 január 16-án intézett. A vármegye hódoló tisztelettel és mély köszönettel vette tudomásul a kegyelmes királyi iratot, de egyúttal férfias nyíltsággal és őszinteséggel mondta el a politikai viszonyokról, az ország helyzetéről, a jövő alakulásáról táplált véleményét, kívánalmát és reményeit. „A nemzet, mondja a vármegye felirata, mintegy feledve a felejthetetlen tizenkét év, az erőhatalom éveinek még égetően sujtoló nyomását, a fejedelmi nyilatkozatot kezdeményezésnek tekintve, a bizalom hajlamával lépett a fejedelmi akarat elébe azon hitben és reményben, hogy Felséged, engedve a nemzet nyilvánulandó kérelmének, a törvényes alkotmány szilárd alapjára építendi a szervezendett országlás építményét; mert a fejedelmi hatalom teljessége és az alkotmányosság dualizmusa összeférhetetlenek az államszervezetben s ha tartósan kisérletül vétetnének, e dualizmus romboló visszahatása magát az államot döntené meg.
Eme dönthetetlen igazság öntudatos érzetével intézte, hódolattal alulírt Pest vármegye bizottmánya, a közjog terén minden eddigi lépteit. S míg egy részről, úgy végzéseiben, felterjesztéseiben, sőt a tanácskozás sikamlós terén is óvatosan kerülte a recriminatio hevességét, míg a fejedelmi jogok és kötelmek fontos, de kényes kérdését a trónváltozás ügyében, az önmérséklet parancsolta hallgatásba temette, míg önkényt visszariadt szellőztetésétől a véráldozatok még tán párolgó sírgödreinek, míg a nemzet legmélyebb lealáztatása, az idegenek által idegenül lett kormányzás felett is elfojtotta élénken kitörni vágyó érzelmeit, addig másrészről, elidegeníthetetlen jogainál fogva, nyíltan, őszintén; minden utógondolat nélkül nyilvánította, kérte és követelte, hogy a visszaszervezés, a szentesített törvények, a hatalom erejénél fogva, a nemzet a jogellenesen felfüggesztett, de el nem töröltethetett alkotmány alapján kezdessék meg és vitessék keresztül. – – – Az el nem késett fejedelmi magábaszállás a nemzet kegyeletét felébresztvén, az annak jelenségében, Isten szent lelke nyilatkozatát szemléli.
A nemzet hitt és remélt e jelenségben Felséged részéről: míg a folyó évi január 18-án kelt királyi leirata első szózata a nemzethez – a kárhoztatás és elitélet e komoly szózata, a hitet s e hit gyermekét; reményünket a jövőben – egy csapással ingatá meg. A helyzetnek ezen komoly és aggasztó felfogását, nem Felségednek elitélő, sőt fenyegető királyi szava okozza csupán, mert a szív törvényénél fogva enyhülés követi a felindulást, – hanem okozza azon szomorú meggyőződés, hogy Felséged a nemzettet egy azon térre, a törvényes alkotmány terére lépni vonakodik még akkor is, midőn a nemzet majdnem egyetemes kivánatát, kérelmét meghallani elég ideje és alkalma volt.” – – –
„Az október 20-iki diploma, midőn a nemzet törvényhozása alól elvonja az alkotmány sarkköveit, az adó- és ujonczadás, a pénz- és hitelügy, a vám- és kereskedelmi dolgok, a jegybank ügy elvei, a posta, távírda- és vasútügy elvei és sóügy kérdéseit s ezeket egy a nemzettől idegen s a haza határain kívül székelő, egy szóval alkotmányunkban merőben idegen testület törvényhozása alá rendelni szándékozik: majdnem egészen megszünteti a Felséged 13 uralkodó 409őse esküi által szentesített koronázási s felavatási okleveleket.” A felírat azután részletesen felsorolja azokat a czikkeket, a melyeket az októberi diploma megsért.
Perczel Mór.
(Az Orsz. Képtárból.)
Damjanich János.
(Az Orsz. Képtárból.)
Nagy Sándor.
(Az Orsz. Képtárból.)
Aulich Lajos.
(Az Orsz. Képtárból.)
Klapka György.
(Az Orsz. Képtárból.)
Schlick.
(Az Orsz. Képtárból.)
Jellasich.
(Az Orsz. Képtárból.)
Windisch-Grätz.
(Az Orsz. Képtárból.)+
„Felséges Úr! – mondja végül a Tanárky Gedeon főjegyző tollából származó felírat. – E nemzet az ősöktől öröklött hagyomány hitével még mindig hisz Szent István ereklyéi varázserejében; hiszi, hogy a király, kinek fejét, a nemzet akaratából a szent korona illeti, nyert bölcsességben, – a palást illetése által vállai erősebbek a kormányzat terhei hordozásában, – a a kard győzhetetlenné teszi az ország védelmében: s a nemzetnek e hite alapja az erőnek és hatalomnak, – mert az alap maga a nemzet: e hatalomhoz rövid és egyenes, de egyetlen út vezet, – a törvényes alkotmány útja: erőszak nem ragadta azt magához soha s nem ragadandja soha; – mert az megfojtaná a varázs erejét, a nemzet hitét, – s ez által a hatalom alapja, a nemzet támogatása kisiklanék az erőhatalom vas karjai közül. Felséged örököse e hatalomnak, lépjen a hozzávezető egyetlen útra s Király és Haza mentve lesz.”
