A nov. 6-iki rk. közgyűlés.
A nov. 6-iki rk. közgyűlés.
A vármegye közgyűlése november 6-án foglalkozott a főispáni kinevezést tudató belügyminiszteri leírattal s az előbb vázolt levélváltással. Napirend előtt bizalmat szavazott a közgyűlés Beniczky Lajos alispánnak, a ki súlyos természetű betegsége miatt szabadságra menni volt kénytelen és Agorasztó Tivadar tb. főjegyzőnek, a ki a neki miniszteri titkári czímmel és jelleggel felkínált főispáni titkárságot visszautasította és a titkári teendők ellátását – melyet pedig Beniczky Ferencz főispán mellett a legnagyobb buzgósággal teljesített – erélyesen megtagadta és beszüntette.
Áttérve ezután a napirendre, a közgyűlés Szabó Géza aljegyző részletes referádája és Gulner Gyula fulminans szónoklata után a következő határozatot hozta: A vármegye közönsége mindenek előtt legnagyobb sajnálatának, de egyszersmind mélységes megütközésének ad kifejezést a fölött, hogy Tahy István úr személyében a törvényhatósági bizottság tagjai között találkozott olyan egyén, a ki a nemzet alkotmányvédő harczában arra a megbélyegző szerepre vállalkozott, hogy magát eszközül adja oda egy alkotmány- és törvényellenes kormányzat szolgálatára, a nemzet törvényes igazainak letörése czéljából.
A jelenlegi kormány ugyanis, mert az 1848-iki törvényekben biztosított parlamentáris alkotmány követelményeinek nem felel meg, nem tekinthető sem parlamentárisnak, sem alkotmányosnak, ennélfogva törvényesnek sem és pedig annál kevésbé, mert daczára annak, hogy a képviselőház határozatával az ország közjövedelmeinek kezelésétől eltiltatott és az országgyűlés mindkét háza által kimondott bizalmatlansággal van megterhelve, sőt ellenében a képviselőház előtt vád alá helyezési indítvány fekszik, – mégis az ország közjövedelmeit kezeli és az ország közkormányzatát vezeti, az 1848-iki III. törvénygyűlés törvénytelen elnapolásával igyekszik menekülni.
Tahy István úr ennek a törvénytelen kormánynak ellenjegyzésével neveztetett ki főispánnak, mint ilyennek kellene az 1886. évi XXI. t.-cz. értelmében a szokásos esküt a törvényhatóság közgyűlése előtt letennie, tehát a vármegye közönségének hozzájárulásával és segédkezésével hozzájutna azon feltételekhez, hogy a főispáni jogokat az eskü letételétől függő joghatálylyal gyakorolhassa.
A vármegye közönsége már kimondotta, hogy ezen kormányt a fentebbi okokból sem parlamentárisnak, sem alkotmányosnak, sem törvényesnek el nem ismerheti; törvényes kötelességét szegné meg tehát, ha segédkezet nyujtana az ilyen kormány törvénytelen kormányzatának folytatásához, sőt megkönnyítéséhez az által, ha közreműködnék arra, miszerint az eskü letételével Tahy István úr a főispáni jogok törvényes gyakorlásához hozzájárulhasson.
A főispán ugyanis mindaddig, míg a törvényhatóság közgyűlése előtt az esküt le nem tette, a főispáni jogokat nem gyakorolhatja; a hosszas, szakadatlan és zavartalan jogszokáson kívül még azért sem, mert az államhivatalnokok szolgálati idejének megkezdését, a milyen a főispáni is, az 1885. évi XI. t.-cz. 7-ik §-a az eskütétel napjától állapítja meg s ezt az 1893. évi IV. t.-cz. 13-ik §-a nem módosította, már pedig a szolgálati idő megkezdése, vagyis a szolgálati 421viszony beállta előtt semmiféle államhivatalnokok avagy tisztviselő, tehát a főispán is, hatósági jogokkal felruházva nincs és nem is lehet.
Ugyanezt az álláspontot foglalja el az igazságügyminiszter is, a midőn f. évi 37.482. szám alatt a kir. ügyészségekhez intézett rendeletében világosan beismeri, hogy a főispáni joghatóságoknak megkezdése az eskü letételétől függ.
A törvényhatóság tehát csak alkotmányos és törvényes kötelességét teljesíti, a midőn ezennel elhatározza, hogy nem nyújt segédkezet ahhoz, miszerint Tahy István az eskü letétele által, szolgálati idejének megkezdésével, a törvénytelen kormány czéljai érdekében a hatósági jogok gyakorlatát megkezdhesse.
Egyúttal Tahy István úrnak az alispánt helyettesítő főjegyzőhöz intézett átirataival szemben, a melynek egyikében azt tudatja, hogy a mai napra törvényesen összehívott közgyűlésen meg nem jelenik, pedig a mai közgyűlés éppen a főispáni kinevezés tárgyában kelt belügyminiszteri leírat következtében hivatott össze, – másikában pedig arról értesít, hogy saját főispáni esküjének letétele végett f. hó 15-ére rendkívüli közgyűlést hívott össze, kijelenti a vármegye közönsége, miszerint Tahy István úrnak azon jogát, hogy az eskü letétele előtt rendkívüli közgyűlést hívhasson össze, nemcsak el nem ismeri, de ez ellen a leghatározottabban tiltakozik, mert a rendkívüli közgyűlés összehívásának joga is, éppen úgy, mint minden egyéb főispáni jog, csak azon főispánt illeti meg és törvény szerint csak azon főispántól gyakorolható, ki a törvény rendelkezésének eleget tett, vagyis az esküt a törvényhatóság közgyűlése előtt letette.
Ebből kifolyólag a törvényhatóság helyesli és magáévá teszi azon álláspontot, a melyet a vármegye alispáni helyettes főjegyzője ezen átíratokkal szemben elfoglalt; helyesli és magáévá teszi azon törvényen alapuló cselekvényét, a mely szerint tiltakozott Tahy István úrnak azon törvénybe ütköző szándéka ellen, hogy a rendkívüli közgyűlés összehívására vonatkozó jogot törvényellenesen magához ragadja, – helyesli és magáévá teszi a törvényhatóság az alispáni helyettes főjegyzőnek azon eljárását, hogy a törvényellenesen, illetéktelenül összehívni megkísérlett közgyűlés meghívóinak szétküldését megtagadta.
A mennyiben pedig Tahy István úr mindezek daczára mégis arra a törvénytelen lépésre vállalkoznék, hogy rendkívüli közgyűlést összehívna, a jelenlegi egyedül törvényes és törvényesen illetékes alispán vagy helyettese elnöklésének mellőzésével rendkívüli közgyűlést tartani s azon az esküt letenni megkísérelné: – kijelenti a törvényhatóság, hogy a bizottsági tagoknak amaz összejövetelét, legyenek ott bármily számosan, vagy bármily kevesen, törvényes közgyűlésnek elismerni sohasem fogja, az ott hozandó határozatokat előre is érvénytelennek és semmisnek jelenti ki, tisztviselőit abban az esetben gyülekezésben való közreműködéstől eltiltja és ha ott mégis Tahy István úr a törvény kijátszásával és világos sérelmével esküt tenne is, ezen cselekvényét sohasem fogja annak tekinteni, mintha a törvényes esküt letette volna s ennek alapján jogosítva lenne a főispáni jogokat joghatálylyal gyakorolni.
A törvényhatóság egyszersmind azon jogából kifolyólag, a mely szerint saját helyiségeivel kizárólag és feltétlenül rendelkezik, utasítja az alispáni helyettes főjegyzőt, hogy úgy a közgyűlési termek, mint az ú. n. főispáni hivatal helyiségeit bezárva, pecsételje le és eltiltja attól, hogy ezeket további rendelkezésig, bárkinek is rendelkezésére bocsássa.
Végül elhatározza a bizottsági közgyűlés, hogy az 1886:XXI. t.-cz. 55. §-a alapján jelen közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére az alispáni helyettes főjegyző elnöklete alatt báró Prónay Dezső, gróf Keglevich Gábor, gróf Dessewffy Emil, Holló Lajos dr., Szemere Huba, Babó Mihály dr., Förster Aurél dr., Földváry Elemér és Gulner Gyula bizottsági tagokból álló küldöttséget küld ki s ezen hitelesítő küldöttség eljárásának határidejéül f. évi november hó 14-ének délelőtti 11 óráját tűzi ki.
A közgyűlés befejezte után báró Prónay Dezső és Fazekas Ágoston azonnal foganatosította a határozatnak azt a részét, mely a közgyűlési terem s a főispáni helyiségek elzárására vonatkozik s ezeknek a helyiségeknek összes ajtóit Gulner Pál udvari kapitány kíséretében lepecsételték.
A vármegye erélyes állásfoglalása megrendítette Tahy Istvánt. A legközelebbi napok egyikén levelet intézett a főjegyzőhöz, a melyben jelzi, hogy az izgatott kedélyekre való tekintetből egyelőre nem kíván a főispáni eskü 422letevése iránt intézkedni. Majd néhány nap mulva arról értesítette az alispánhelyettest, hogy egészségi szempontból, hosszabb időre, Mentonéba utazott.
Kristóffy vagy nem mert erélyesebben fellépni, vagy még nem találta elérkezettnek a kellő időt. Egyelőre csak a megfélemlítés politikáját űzte. Lapjaiban nap-nap után fenyegette a tisztikart. A legerélyesebb megtorló intézkedéseket helyezte kilátásba. Haragja kivált Fazekas Ágoston és Szabó Géza ellen irányult. Ez utóbbitól azt vette zokon, hogy a 65-ös bizottságnak jegyzői teendőit – ezen kiválóan politikai jellegű hivatást – fiatal kora ellenére erélylyel és nyugodtsággal végezte el.
