Rudnay Béla kir. biztos.
Rudnay Béla kir. biztos.
Huszonnégy órával az értekezlet után kézbesítették Beniczky Lajos alispánnak Fejérváry Géza miniszterelnök leíratát, a mely közli a vármegye közönségével, hogy a király Pest vármegyébe Rudnay Béla budapesti főkapitányt teljhatalmú királyi biztosnak nevezte ki. A leírat, mely február 19-éről van keltezve, szószerint következőképen hangzott:
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye törvényhatóságának a felelős kormány törvényes intézkedéseivel szemben tanusított magatartása és ellentállása folytán, ő császári és apostoli királyi Felsége a minisztériumnak előterjesztésére az 1805. évi V. t.-cz.-ben gyökeredző joga alapján ezen törvényhatóságra nézve teljes hatalmú királyi biztos kiküldését szükségesnek találván, teljes hatalommal felruházott királyi biztossá Rudnay Bélát, a budapesti székesfővárosi államrendőrség főkapitányát legkegyelmesebben kinevezni és e részben a vármegye közönségéhez legfelsőbb királyi leiratot intézni méltóztatott.
Erről a vármegye közönségét tudomás végett azzal értesítem, hogy az említett királyi leirat a királyi biztos által összehívandó rendkívüli törvényhatósági bizottság közgyűlésen fog bemutattatni és felolvasás után közhírré tétetni.
Budapesten 1906. évi február hó 19-én. Báró Fejérváry Géza, s. k.
Nyomban e leírat kézbesítése után 26, a vármegyeházán jelenlevő tisztviselő, átnyujtotta Beniczkynek lemondási kérvényét, mely a következőképen hangzott:
Tekintetes Törvényhatóság
Ő cs. és apostoli királyi felsége f. évi február hónap 15-én kelt felsőbb elhatározásával Rudnay Béla Budapest székesfővárosi m. kir. államrendőrségi főkapitány urat Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyébe teljhatalmú királyi biztosi minőségben kiküldötte.
Minthogy királyi biztos úr részére ő cs. és apostoli királyi felsége részéről adott teljhatalom folytán az 1886. XXI. törvényczikkel szervezett törvényhatóságoktól nyert megbízatásunk megszünt, mivel a mi megbízatásunk kizárólag az 1886. XXI. törvényczikkben alapszik, ez a törvény pedig királyi biztosi intézményt nem ismer, Pest-Pilis-Solt-Kiskunvármegyénél viselt állásunkról ezennel lemondunk. Hazafias üdvözlettel:
430Kemény Kálmán vármegyei tb. főjegyző, Agorasztó Tivadar vármegyei tb. főjegyző, Hirkó Béla árvaszéki jegyző, Marschalkó Béla vármegyei aljegyző, Szabó Géza vármegyei aljegyző, Baky Imre árv. jegyző, Mályusz Károly tb. aljegyző, alispáni titkár, Tőkés Gyula árvaszéki ülnök, Dudits Pál árv. fogalmazó, Hirkó Ferencz közig. gyakornok, Simig Gyula dr. közig. gyakornok, ifj. Zolnay Jenő közig. gyakornok, Solnay Kornél dr. árvaszéki fogalmazó, Morlin Adorján közig. gyakornok, Halász Bálint dr. tb. aljegyző, Tolth Kálmán dr. árvsz. fogalmazó, Székely György dr. árvaszéki ügyész, Katona Lajos dr. vármegyei tb. aljegyző, Zlinszky János dr. árvaszéki ügyész, Ivánka Pál főszolgabíró (Vácz), Földváry Bertalan szolgabíró (Vácz), Melczer Gyula szolgabíró (Vácz), Rudnyánszky László főszolgabíró (Ráczkeve), Lipthay Sándor dr. szolgabíró (Ráczkeve), Baross József tb. szolgabíró (Ráczkeve), Endre Zsigmond főszolgabíró (Félegyháza), Erdélyi Lóránt tb. aljegyző.
Alig, hogy Beniczky a kérvényt átvette, megjelent nála Buth Károly belügyi osztálytanácsos, kivel Beniczky hosszu ideig tárgyalt és azután együtt mentek Kristóffyhoz. Ugylátszik, hogy Kristóffy megtudva a tisztikar elhatározását, pressiót akart gyakorolni Beniczkyre azzal, hogy az esetben, ha a tisztikart nem tudja lemondásának visszavonására rávenni, a febr. 27-iki közgyűlést nem engedi megtartani. Beniczky ez irányban el is követett mindent, a minek végre is nyílt szakadás lett a következménye és a tisztikar teljesen elfordult tőle. Erre azután Kristófy azzal válaszolt, hogy az említett közgyűlést tényleg betiltotta, a miről Beniczky táviratban értesítette a törvényhatósági bizottság tagjait.
Február 26-án Ivánka Pál váczi főszolgabíró, miután Beniczky, lemondása ellenére sem intézkedett a hivatal átvételére nézve, a hivatalt lepecsételte és szolgabíró társaival és a többi tisztviselőkkel együtt otthagyta. Ugyanaz nap Prónay Dezső lakásán ülésezett a 65-ös bizottság és kimondotta, hogy az ellentállási alap megerősítésére járási bizottságokat fog alapítani.
Közben erélyesen folyt a tisztviselők puhítása Rudnay részéről. Egyenként magához idézte őket és mindenféle fenyegetéssel maradásra akarta őket kényszeríteni; sőt mikor az egyik tisztviselő arra is hivatkozott, hogy nem lehet őket munkára kényszeríteni akkor, a mikor a kormány már hónapok lehetetlenné tette javadalmazásuk folyósítását, azonnal intézkedett, hogy ez megtörténjék. Mivel azonban a nyugtákat a királyi biztosnak kellett volna bemutatni láttamozás czéljából, senki sem jelentkezett fizetése felvétele czéljából. Rudnay ennek következtében, a tisztikart megfélemlítendő, beküldte a törvényhatóságnak a teljhatalmát részletesen megállapító, következő királyi leiratot:
MI ELSŐ FERENCZ JÓZSEF
Isten kegyelméből ausztriai császár, Csehország királya, stb. és Magyarország apostoli királya.
Isten kegyelméből ausztriai császár, Csehország királya, stb. és Magyarország apostoli királya.
Kedvelt Híveink!
Az a magatartás, melyet a vármegye törvényhatósága felelős kormányunk törvényes intézkedéseivel szemben tanúsít, s a melylyel az általunk kinevezett, majd a főispáni teendők ellátásával ideiglenesen megbízott főispánt törvényes feladatainak teljesítésében akadályozta és a főispánt törvény szerint megillető jog- és hatalomkör gyakorlásában tettleges ellenszegüléssel is gátolta, nemcsak túlcsapong azon korlátokon, a melyeket a törvény és alkotmány a törvényhatóságok hatáskörére nézve kijelöl, hanem a törvény iránti tiszteletlenség magvait szórván szét, egyúttal egyenes ellentétben áll a törvényhatóság komoly és nemes feladatával és a királyi Személyünk iránt tartozó hódolattal.
Minthogy a kormányunknak eddigi rendelkezései, melyek arra irányultak, hogy a törvényhatóság működése a törvényes mederbe visszatereltessék, eredmény nélkül maradtak és miután királyi legfelső tisztünkhöz tartozik az alkotmányos és társadalmi rendet, a törvények s az államhatalom tényezői iránti tiszteletet fenntartani s ott, a hol az megzavartatott, helyreállítani, egyszersmind pedig az ellenszegülőkre a törvény teljes szigorát alkalmazni:
Magyar felelős minisztériumunknak az 1805. évi V. törvényczikk alapján tett előterjesztésére, méltóságos Rudnay Béla a székesfőváros 431államrendőrségének főkapitányát, kedvelt hívünket, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyére nézve királyi biztosul ezennel kinevezzük, teljhatalommal ruházván őt fel: hogy a törvényhatóság közgyűlését, a közigazgatási bizottságot és a törvényhatóság egyéb bizottságait és választmányait felfüggeszthesse, a törvényhatósági közgyűlés összes jogait maga gyakorolhassa s a szükséghez képest a közigazgatási bizottságot és a törvényhatóság egyéb bizottságait és választmányait megalakíthassa, a törvényhatóság tisztviselőivel és közegeivel közvetlenül rendelkezhessék, a nem engedelmeskedő tisztviselőket vizsgálat alá vonhassa, hivataluktól felfüggeszthesse vagy elmozdíthassa s azokat másokkal véglegesen helyettesíthesse és hogy általában mindent megtehessen, a mit a törvények tekintélyének s felelős kormányunk törvényes rendeleteinek érvényesítésére szükségesnek találand.
Minélfogva komolyan meghagyjuk és parancsoljuk nektek, miszerint fentnevezett királyi biztosunk minden intézkedéseit és rendeleteit tartozó engedelmességgel fogadjátok s működése közben neki mindenben segédkezet nyujtani szigorú kötelességteknek ismerjétek – másként nem cselekedvén.
Kikhez egyébiránt Királyi kegyelmünkkel kegyesen hajlandók maradunk.
Kelt Bécsben, 1906. évi február hó 15-én
FERENCZ JÓZSEF s. k.
Báró Fejérvári Géza s. k.
Báró Fejérvári Géza s. k.
Rudnay ezután táviratilag elmozdította a váczi szolgabíróság tisztikarát és Beniczky utján Marschalkó Béla aljegyzőt bízta meg a hivatal vezetésével, a ki azonban a rendelet vétele után, semhogy annak eleget tegyen, elbujdosott. Rudnay erre Buth min. osztálytanácsossal és nagy rendőri apparátussal a vármegyeházára ment, a hol a tisztviselőket az alispáni hivatalba hívta össze. Mikor azok ott megjelentek, megdöbbenve látták, hogy Rudnay mellett egy ismerős alak áll: Csapó Lóránd, a pomázi főszolgabíró. Rudnay pedig elővett egy hivatalos iratot és felolvasta azt, a mint következik:
Én Rudnay Béla, ő császári és apostoli királyi Felségének folyó évi február hónap 15-én Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közönségéhez intézett legfelsőbb királyi leíratával nevezett vármegyére nézve legkegyelmesebben kinevezett teljhatalmú királyi biztos, e vármegye törvényhatósági bizottságának működését az 1886. évi XXI. törvényczikk 21. §-ában biztosított hatósági jogoknak gyakorlása tekintetében – ezennel felfüggesztem és az idézett törvényczikknek II. és III. fejezetében körülírt jogok gyakorlását saját hatáskörömbe átveszem.
Ezen rendelkezés indító okai a következők:
A vármegye törvényhatósági bizottságának 1905. évi június hónap 20. napján tartott közgyűlése a vármegye tisztviselőit és elüljáróságait az önként fizetett adók elfogadásától és a királyi adóhivatalokba való beszállításától, továbbá az önként jelentkező ujonczok tényleges kiállításától eltiltotta, – s noha ezen határozata az 1886. évi XXI. törvényczikk 10. §-a alapján a m. kir. belügyminiszter 1905. évi 70.742. és 93.314. számú határozataival ismételten megsemmisíttetett, – ezen határozatot fenntartotta és ismételte, ebből kifolyólag az állam létérdekeit támadta meg.
A törvényhatósági bizottság ellenszegülése a vármegye közönségét és tisztikarát oly mérvben fölizgatta, hogy a törvényesen kinevezett főispán eskütételének, majd az eskütételig helyettesített főispán működésének a tisztikar ellenszegült s úgy a törvényhatósági bizottság, mint részben ennek kényszere folytán a tisztikar, a törvénytelenségek egész sorozatát követte el. A tisztviselők ezen ellentállása a fizetés utalványozásának beszüntetése alapján sem indokolt, mert köztudomású; hogy épen az ellenszegülés miatt lett az visszatartva s az ellentállás beszüntetésének közlése után azonnal kiutalványoztatott volna; de ily kérelemtől az ellentállás vezetői egyenesen eltiltották. Az ellentállás korántsem volt egyhangú véleménye a törvényhatósági bizottság tagjainak, de azon tekintélyes kisebbség, mely ellenvéleményen volt, az izgatók terrorizmusa folytán visszavonult, nem akarván kitenni magát támadásoknak.
432De tekintve az 1886. évi XXI. törvényczikk 19. §-ának intézkedéseit és tekintettel az 1886. évi XXI. törvényczikk 20. §-ára, mely csak a meg nem szavazott adók tényleges behajtására s meg nem ajánlott ujonczok tényleges kiállítására vonatkozik, az ellentállással az állam nélkülözhetetlen anyagi biztosítékai, a véderő kiegészítése és az állam biztonsága törvényellenesen lett veszélyeztetve. A törvényhatósági bizottságnak ellenszegülése oly mérveket öltött, hogy az ajtók eltorlaszolásával megakadályozta a főispánnak a közgyűlési terembe való bejövetelét, majd a következő közgyűlésen a főispán megvédése fegyveres erő alkalmazását tette szükségessé. Midőn ezen közgyűlést a főispán bezárta, ezen tényét kihirdette, ezen kihirdetést a vármegye alispánja ismételte, a törvényhatósági bizottság tagjainak egy része akkor egy magánhelyiségbe vonult és ott törvénytelenül, összehívás és tárgysorozat nélkül gyűlést tartott; ezen a gyűlésen az ellenszegülő tisztviselők anyagi támogatására tíz százalék pótadó kivetését határozta el. Ezen határozat a m. kir. belügyminiszter által semmisnek lett kijelentve; ennek daczára a törvényhatósági bizottság egyes tagjainak kényszere folytán a jelzett tízszázalékos pótadó a községektől, magánosoktól nemcsak szedve lett, de állandó agitáczióval ennek befizetésére a vármegye közönsége még fokozottab mértékben szoríttatott.
Mindezek után, midőn királyi biztosi működésemet megkezdettem, méltányolva a tisztviselők hazafias aggodalmait és kényszerhelyzetét, egyik első intézkedésem a törvényhatósági közgyűlés elhalasztása és ezzel a tisztviselők s a vármegye azon érdeke volt, hogy a békés kibontakozásra időt nyerjek. Vártam, mert reméltem, hogy a vármegye vezetői az utolsó órában megmentik tisztviselőiket a súlyos helyzetből, melybe nagyrészt önhibájukon kívül estek és két oldalról jövő nyomás között kellett vergődniök. A tisztviselők megmentésére és ezzel a vármegyei rend helyreállítására senki sem vállalkozott; a romboló szenvedélyek nem csillapultak. A törvényhatósági bizottság vezető elemei nem hagytak föl az ellenszegülésre való izgatással, hogy az ellentállásba sodort tisztikar visszatérhessen rendeltetése czéljához, a nyugodt közérdekű munkához. Sajnos, csalódtam, mert az ellentállásra való izgatás és kényszerítés még erősebb lett. A tisztviselők még le nem mondott része is beadta lemondását és a vármegyei ellentállás vezetője nyilvánosan, kegyetlenül megfenyegetett két szolgabírót, hogy ha le nem mond márczius hónap 1-jén, nem ad nekik fizetést. Mert a különben föloszlatott 65-ös bizottság újabb fölhívást adott ki az ellentállási alapra való gyűjtésre és az ellentállás vezetője a további ellentállást hirdette. Az anarchia előjelei bekövetkeztek. Egy főszolgabíró lezárta hivatalát, kizárta abból az összes személyzetét, megszüntette vele együtt a hivatalos munkát. A központi tisztikar több tagja megszüntette a hivatalos munkát. Több járásban megindult a féktelen izgatás és valamennyi tisztviselő lemondott, mert a törvényhatósági bizottság vezető elemei az ellenszegülésre való kényszerítés terére léptek.
Az ellentállás vezetőinek a tisztviselőkkel való önkénykedése és egyes tisztviselők fékét vesztett izgatása folytonossá válván, ha mindennek gátat nem vetek, tönkre tenné a köztisztviselői tekintélyt és beállana a vármegyét végveszélybe döntő anarchia. Minthogy minden kétséget kizárólag igazolva lett, hogy legemberiesebb, legjobb szándékaim tekintetbe véve nem lettek, – igazolva látszik, hogy a törvényhatósági bizottsági közgyűlés összehívása a kivánt békés megoldást nemcsak lehetővé nem teszi, de a vármegyét újabb czéltalan izgalmaknak teszi ki, a tisztviselőket végromlásba dönti s minthogy a törvényhatósági közgyűléssel minden kísérletezés czéltalannak látszik s a czéltalan küzdelemben a vármegye adminisztrácziója – egyes vidékeinek mezőgazdasági, az egész vármegyének közérdeke nagy veszélynek tétetnek ki, így az állam, a vármegye, a megyei és községi tisztviselői kar egyenes érdekében a felfüggesztést elrendelni kötelességem volt. De el kellett rendelnem azt azon fontos érdekből is, hogy az ellentállás folytán az állam veszélyeztetett érdekeinek biztosításával kapcsolatos és sürgős intézkedéseket a vármegye javára királyi biztosi jogaim érvényesítésével megtehessem. Azon benső óhaj által vezéreltetve tettem ezen rendelkezésemet, hogy vajha megmentenék a jó szándékaim a vármegyének annyi izgalmat szenvedett tisztikarát, – előmozdítanák a vármegye békéjét s mindenkinek azon hazafias 433vágyát, hogy a vármegye területén a békével a régi helyzet álljon be s a tisztviselői kar visszaadassék a közönség érdekében esküje szerint teljesítendő kötelességeinek, a békés munkának.
Erről a vármegye közönségét tudomás és szigorú alkalmazkodás végett értesítvén, egyszersmind meghagyom a vármegye alispánjának, hogy személyi, esetleg anyagi felelősség terhe mellett akként intézkedjék, hogy mindazok az ügyek, a melyek az 1886. évi XXI. törvényczikk II. és III. fejezeteinek rendelkezési alapján a törvényhatósági bizottság működését igénylik, az alispán útján elém terjesztessék. E rendeletem a vármegye hivatalos lapjában közzéteendő.
Eddig terjedt az indokolás. A jelenlevők halálos csendben, mélyen megilletődve hallgatták végig a vármegye önkormányzatának ezt a halálitéletét.
A csendet Beniczky alispán törte meg, ki Rudnayt felkérte, hogy meggyengült egészségére való tekintettel, addig, míg nyugdíjazását elintézik, szabadságolja őt. Ez megtörtént, mire Rudnay Csapót bízta meg az alispáni teendőkkel.
