Keresztelés.
Keresztelés.
A mikor a gyermek megszületik, a beteg anya ágya fölé sátrat állítanak. A sátor különböző czifra szövésű és hímzésű szerb vászonból készül, s a mennyezetes ágy mintájára van elkészítve és teljesen csukott. A sátor négy felső sarkába sót, kenyeret és bazsalikomot kötnek csomóba, de az egész csomó egy jókora dió nagyságú. A sátor közepére bazsalikomból keresztet tűznek fel. A beteg asszony feje fölött, közvetetlenül az ágy fala mellett egy konyhakést szúrnak le a szalmazsákba és melléje foghagymát tesznek. A mikor a sátor elkészűl, megjelenik a háznál a lelkész és beszenteli az újszülöttet, imát mond és a gyermeknek ideiglenes nevet ad. Ugyanakkor megszenteli a vizet egy jókora fazékban s azt a fazék vizet a beteg-ágyba teszik és az ott is marad, míg csak le nem bontják a sátort. A sátor rendesen nyolcz napig van felállítva, a kilenczedik nap reggelén napfelkelte előtt lebontják. A sátor azért készül, hogy az anyát, de különösen az újszülöttet senki meg ne nézhesse és szemmel meg ne verhesse. Féltik a gyermeket különösen az apjától, mert az a hit, hogy az apa leginkább megverheti szemmel a gyermeket. Sót, kenyeret azért tesznek a sátor sarkába, hogy só és kenyér mindig legyen a háznál s miután a bazsalikom a legkedvesebb viráguk, mert a nép hite szerint a Jézus keresztfáját bazsalikom között találták meg, azért mindenben felhasználják. A konyhakést azért szúrják le az ágyba, hogy az asszony ne féljen, bátor legyen. A foghagyma arra való, hogy a gyermeket a boszorkányoktól megmentse, szerintük ugyanis a boszorkányok irtóznak a foghagyma szagától. A szentelt vizet pedig a gyermek fürdőjébe öntik.
A gyermeket rendesen harmadnap keresztelik. A keresztszülőt rendesen komának nevezik. A komának a keresztelés napján nem szabad ennie a keresztelés megtörténte előtt. A komaságra bába kéri fel komának azt, a kit a szülők akarnak, s ez alkalommal a bába egy jókora, körülbelül öt kilogramm súlyú kalácsot is visz a komának. A koma, a mint átveszi a kalácsot, rögtön meg is szegi és mindenkinek ad belőle, a ki ott van vagy közben oda jön. Ez azért van, hogy az újszülött, ha felnő s házasságra való, minél kapósabb legyen, mert minél többen kapkodják a kalácsát, annál többen kapnak rajta, ha megnő, akár fiú, akár leány. Kereszteléskor a keresztszülő szerbvászonnal ajándékozza meg a keresztgyermekét annak az emlékére, hogy Jézus szintén vásznat kapott Szent Jánostól, mikor megkeresztelkedett. Ha a gyermek életben marad, inget varrnak belőle neki, ha meghal, akkor ebből lesz a szemfedője. Figyelemre méltó, hogy nem a keresztszülő ad ajándékot, hanem ő kap a szülőktől, kivéve természetesen a vászonajándékot. Ennek az értéke összesen egy-két korona.
A születéstől számított hét nap éjjelén virrasztanak, mert ezeken az éjjeleken szokták a boszorkányok kicserélni a gyermeket. Ezeken a virrasztásokon 37a jelenlevők sok tréfát visznek végbe egymással, de megharagudni nem szabad, még a durvábbakért sem. A gyermek születésétől számított hat héten belül semmit sem szabad kivinni a házból, még az udvarra sem. Ez alatt az idő alatt még pénzt sem adnak ki. A ki a gyermeket ez alatt az idő alatt meglátogatja, ad neki egykét krajczár ajándékot s hogy a gyermek álmát el ne vigye, a ruhájából kiszakít egy darabkát vagy egy szálacskát s azt a gyermekre teszi.
