Táplálkozás.
Táplálkozás.
A nép táplálkozása olyan, mint a magyar földmívesnépé általában. Főeledelük a búzából, rozsból, vagy kétszeresből készített kenyér. A kenyeret szalmával fűtött kemenczében sütik, és élesztőül kovászt használnak. Gyakran egész héten át a kenyér minden tápláléka a szegényebb népnek, mikor az otthontól távol dolgoznak. Igen sokat esznek krumplit, babot, levesnek vagy főzeléknek; ezenkívül káposzta, tök, répa a szokottabb főzelékek. Szeretik az uborkát és a nyers zöld paprikát. Az ételt erősen fűszerezik, borsot, paprikát sokat használnak, a ki nincs hozzászokva, nem is bírja megenni. Az efféle erős fűszerezést, mely szinte elveszi az étel valódi ízét, és a zsíros ételeket tartják jó magyarosnak. Húsételhez a szegényebb nép ritkán jut, még legtöbb aprómarhát, szárnyast esznek, marha-, vagy borjuhúst csak ha megbetegszik az állat; birkahust sokat kapnak és disznót, a ki teheti, minden télen öl és a füstölt hús a legbecsesebb része a táplálkozásnak egész nyáron át; különösen a szalonna. Az alföldi munkás gyakran heteken át nem eszik a kenyérhez egyebet, csak szalonnát. Különben a boltok annyira terjednek, hogy a hol nem ritka a pénz, ott a kereskedelem gazdag segítségére jön a népnek a táplálkozásában is. Viszont érdekes, hogy az 7olyan községek és az olyan nép, mely baromfikereskedéssel, tojás-, túró-, tej-, vaj-, sajt-elárusítással foglalkozik, különösen a főváros vidékén, alig fogyaszt valamit ezekből, mert neki pénzértéket jelent, a mit megenne. Rendes étkezési mód az, hogy reggelire szalonnát esznek kenyérrel, délben és este egyféle főtt étel van, jó bőven. Ma már kávéznak is, sőt theát is isznak. A mezőgazdasági munkásnak a munkaadó ád kosztot. A nők épen olyan bőven esznek, mint a férfiak, de nem is dolgoznak kevesebbet sem. Lassan esznek, mintegy kóstolgatva, s evés közben nem beszélnek. Legnagyobb részük kútvizet iszik, az alföldi nagy városok ártézi kútakat fúrtak és a városi népéletnek egyik legérdekesebb, színes képét itt a kútak körül találjuk meg. Bort, gyönge homoki bort isznak, a egyre jobban terjed a pálinkaivás. A hol bort termelnek, ott alig adnak el valamit belőle, egy-egy gazda 50 akót is elfogyaszt a komáival, ha nincsen dolguk, sűrűn járnak ki a szőlőbe, iddogálni. A mulatás rendesen borivást jelent s a barátságot csak poharak között lehet megkötni. A vendégtől megkívánják, hogy egyék-igyék.
