A török korban.
A török korban.
A mohácsi vész szomorú korszaka e vármegye kereskedését, különösen az első években, nem igen sújtotta. Tanúsítja az, hogy Szapolyay János király alatt még élénk volt a kereskedés a vármegye lakosai és a török között. Az utóbbiak keleti szőnyegeket, selyem-, szőr- és gyapjúszöveteket és gyarmatárúkat hoztak a budai és kecskeméti vásárokra. Budán ez időtájt olasz, német és lengyel kalmároknak voltak üzleteik, Pest pedig 1541-ben főpontja volt a ló és marhakereskedésnek, a melyet osztrákok és morvák látogattak, míg a borért lengyel és sziléziai kereskedők jöttek el távoli hazájukból. De ez az állapot Szapolyay halála után megváltozott és a viszony ellenségessé vált a török és a magyar nép között. Azonban már 1605-ben az egyik felvidéki város követe Budán újra magyar kalmár-boltokat talált, a melyekben selyemszöveteket és festett kanalakat árultak s mint előtte egy török hivatalnok dicsekedett, a magyarok ott szabadon kereskedhettek. Mindamellett a magyar kereskedők biztonsága nem volt valami rózsás. A törökök megtámadták az utazó kereskedőket s kirabolták őket. Ezért a török főtisztektől a legtöbb város menedék levelet kért a kereskedők számára, a kiket még kísérettel is elláttak. Igy Vácz városa, hol akkor vám- és harminczad-hivatal volt, 1576 október 22-én a budai basától kért ilyen menedéklevelet, melynek teljes szövege a következő:
„Mi váczi birák és polgárok köszönetünket és teljes szívünk szerint való jó akaratunknak és szándékunknak ajánlását írjuk minden rendbeli igaz kereskedő személyeknek, Erdély és Magyarországban, kik volnának, nekünk jó barátinknak, atyánkfiainak: Minthogy látjuk és tudjuk, ez mostani időnek dolga erre intett, hogy sok emberek meg nyomorodnak, néha tulajdon és Istentől reájok bocsátott terhek miatt, néha más idegen és gonosz pörpatvart akarók miatt, sok kárvallásra és különkülön féle sanyarúságban esnek: Mely esetekben gyakorta látjuk, hogy az kereskedő rend háborog, ki idegen és halhatlan adósságnak tartóztatása miatt, igen és sírva kesereg, meg azok és egyek mellett, kik az fejedelmeknek és országunk bíróinak igaz vámján és harminczadján igaz szívvel, lélekkel járnak: Kényszerítette erre az N. kegyelmes budai fejedelmet, az dolognak nagy volta, hogy kegyelmes hit levelet adna, egész Erdély országba és ennek kívüle birodalma alatt való kereskedő rendnek, szabad és szokott kereskedőknek igaz járására, melyet meg iratott levelével meg is bizonyított. Mi is azért mind fejenként, ez kegyelmes N. budai fejedelemnek fogadását látván, igérjük magunkat tehetségünk és erőink szerint emberségünkre, tisztségünkre szólván, oltalommal és segítséggel lenni, ha valamikor, valaha és valahol más idegen és gondolt adósság miatt, valamely jámbor uton járó kereskedőnek bolygatása lenne, hírünkkel levén igyekezünk mindenkor szabadulására lenni: Mely dolognak erősb voltáért, hogy minden rendbeliek járjanak, jőjjenek országunk és városunk igaz harminczadján és vámján járván, tulajdon városunknak pecsétit és levelünket adtuk. Isten tartson meg minden rendbeli igaz kereskedő atyánkfiait, barátinkat. 158Költ Váczon 1576-ban octob. 22-kén.” – A zöld viaszba nyomott pecsét Szent Mihályt ábrázolja, jobbjában kereszttel, a mint a sátánt üldözi. Körirata: Sigillum Civitatis Vaciensis.
