Korona-szálló.
Korona-szálló.
A városháza tőszomszédságában, szintén a Piacztér nyugati oldalán, emelkedik a város tulajdonában levő díszes és impozáns méretű Korona-Szálló, régi kedvelt helye az ide jövő idegeneknek. Nemrég restaurálták s új bérlője, Decker János, a legnagyobb kényelemmel és fénynyel rendezte be. Szép kupolás díszterme színházul szolgál s itt zajlanak le a vidám farsangi mulatságok s a nagyobb bankettek. Ebben az épületben van a helyisége a még Széchenyi korába visszanyuló „Uri Kaszinó Egyesületnek.” Ennek a Korona-Szállónak a helyén állott, bár hatalmasan kiszögelve a piacztérbe, Kiskunfélegyházának messze vidéken híres régi vendéglője, az öreg „Duttyán”. Szépítési szempontból már a múlt század huszas éveiben le akarta bontatni a nádor, de ebbe a városi tanács nem ment bele. Alázattal kérte a nagy urat, hogy irgalmazzon meg az öreg „Duttyán”-nak, mert „azon vendéglő erős anyagból van készítve s gyönyörű pinczével ellátva, igaz, hogy az utczába dísztelenül benyúlik, de másrészt dicsekvés nélkül elmondható, hogy ezen Bécstől Erdélyig vonuló főútvonalon Pesttől Szegedig hasonló szép vendéglő nincs és köztapasztalat szerint igen szükséges.” Valóban igazat mondott az igen tisztelt tanács, mert bizony köztapasztalat szerint igen szükséges volt az. A városháza mellett lévén, ők maguk is gyakorta átjártak néhány „halbseitlira” és a régi „delizsánsz” utasai, kik Erdély felé utaztak, hol melegedtek volna meg a csúnya, zimankós időben. Azután meg mikor a régi „szédriák” tartására összesereglett a kerület színe-virága, no meg egy-egy híres 396agarászat után hol lehetett volna jobban mulatni, vagy vagyont nyerni a „csendes” mellett, mikor még az is járta, hogy az asszonyt is feltették a „blatt”-ra. Hát még a zajos farsangi mulatságok hogy lettek volna meg az öreg „Duttyán” nélkül, hol szépséges szépanyáink egykor oly észbontó kecsességgel járták a menüettet, vagy ropták a tüzes csárdást. Dehát bódító is volt az, mikor az öreg Tanges czigány húzta...
