Lakosság.
Lakosság.
Halas lakossága ma eléri a 25,000-et. Anyanyelve szinte kivétel nélkül magyar. Vallás tekintetében róm. katholikusok, reformátusok, izraeliták és baptisták. Még a XVIII. század derekán Halas tiszta református város volt, a katholikusok száma csak később kezdett szaporodni a tömeges betelepülés következtében. Azonban kálvinista színezetét a város egészen a legújabb időkig megőrizte. A vezető szerepet ennek az ekklézsiának a hívei játszották, s játszák még ma is, a minek okát a régi kálvinista elem nagyobb vagyonában, gimnáziumában és elemi iskoláiban kereshetjük a régebbi lakosság joga mellett.
A halasi nép a pest–zimonyi vasút építése előtt csaknem teljesen el volt zárva a világtól homokbuczkái közé. Idegenekkel ritkán érintkezett és házasság révén szinte az egész város rokonságban állott egymással. Talán ennek a körülménynek is van némi része abban, hogy termetük nem üti meg a közepes magasságot sem s az őslakó parasztok között feltünően sok a satnya testalkatú. De ez szolgál biztos magyarázatául annak is, hogy nyelvjárása még ma sem a duna–tiszaközi tipikus dialektus, hanem nagyon hasonlít a drávamenti magyarság nyelvjárásához, a melynek számos hagyományát őrizte meg. Ugyancsak a zárkózottságból való az idegenek iránt érzett bizalmatlansága, a kiket foghegyről „gyütt-mentek” néven emleget, bár tagadhatatlan, hogy a világgal való gyakori érintkezés és a nagyszámú idegenek betelepedése óta ez az ellenszenv enyhülőben van.
Általában szorgalmas, kitartó munkás ez a nép. Kitünő homoki borai sem csábítják a részegeskedésre, s élénk űzleti szellem fejlődött ki benne. A vendéget rendkívül szereti, a nagy lakomáknak és a rangmutatásnak szintén kedvelője. De szívessége, mint a modern magyar paraszté általában, csak addig terjed, míg érdekeinek megsértéséről szó nincs. Ha egyszer sikerül neki jómódba jutni, szívesen haszonbérbe adja földjeit, ha megélhető bért kap értük és beköltözik a tanyáról a városba, pipálni és politizálni. Ezért a városban egyre nagyobb teret tudnak elfoglalni az idegenek, akik a munkára talán nehezebben lendülnek, de azután sokkal kitartóbbak és többre vágyók.
Ez a tehetős, aczélidegzetű nép szereti a csínt, sokat ad a díszes alkalmakra (keresztelő, esküvő, temetés) és sokat tud ezekre áldozni. Mikor vagyonosodásáról van szó, hallatlan erőfeszítésekre kész. Terméketlen homokjait szőlőkkel ültette be és kemény mívelés alá fogván, az ország egyik legkitünőbb 418szőlő- és gyümölcstermő vidékévé tette. Az anyagi dolgok iránt való fogékonysága lassankint a szellemiekre is kezd kiterjeszkedni, a mint erre számos biztató jelenség van. Általában felébredt ez a nép az elszigeteltség tompa kábultságából és vasakarattal igyekszik helyrehozni egy-egy év alatt évtizedek mulasztásait. Halas az ország haladni akaró és haladni tudó városai közé tartozik.
A város felett lévő Sóstó-fürdő szintén erre a haladásra vall. Kellemes, lombos fák árnyékában húzódik meg a Sóstó partján a fürdő és szálloda. Vize még erősebb, minta Palicsitóé. Híre már emelkedőben van, mert vidékről is számosan keresnek itt bajukra enyhülést. Nagy kár, hogy a kissé messze fekvő Fehértóhoz nincs jó közlekedés, pedig ez a lehető legkitünőbb hasonló fürdőnek kinálkozik. Lassan ereszkedő homokos medre, állándóan tiszta vize párját ritkítja az alföldi tavak között. Hozzájárul még a közelében elterülő pompás nagy erdő, mely a nyári tartózkodást a legkellemesebbé van hívatva tenni, ha egyszer a tó partján kényelmes lakásokra fognak találni az üdülők.
A lakosság még mindig jobban el van foglalva a maga ügyeivel s nem jut eszébe az ilyen természeti áldásoknak kellő értékesítése. Foglalkozásra nézve legnagyobb részben gazdálkodó; földmíveléssel, baromtenyésztéssel, szőlőmíveléssel, gyümölcstermeléssel foglalkozik. Iparosai és kereskedői a népesség arányának megfelelő számban vannak.
