186Közigazgatási intézkedések.
Iskolai törvények, szabályok a XVIII. század végétől gyakran kerülnek tárgyalás alá a vármegye gyűlésein. 1798-ban az iskolai ifjúság „fegyver- és puskaviselés, tiltott helyekre való járás, veszekedések indítása és azokba való keveredése, sőt az illető jurisdictió rendeléseinek megvetése miatt vádoltatván”, a rossz következmények meggátlására a helytartótanács kötelezi a localis direktorokat, hogy tartsák meg az iskolai törvényeket, ügyeljenek az ifjúság magaviseletére. A rendtartást áthágók az 1771 deczember 1. napján 15. jegyzőkönyvi szám alatt közzétett iskolai törvények 241. czikkelye szerint büntetendők. Kemény fenyíték alatt meghagyatik, ha valaki az iskolai ifjúság közül a Civilis Jurisdictio által fogságba vitetnék, összecsoportosulni ne bátorkodjanak, hanem ha magát az iskola-ifjúság sértve érzi, vagy valaki közülök: fölsőségéhez tegyen panaszt orvoslás végett. Azok pedig, „a kik pártütésben tapasztaltatnának, kemény büntetés alá húzattassanak és az iskolákból kiűzettessenek” és büntetésöket országszerte tegyék közhírré. A vizsgálat vezetése a localis direktorokra bízatott, azzal az utasítással, hogy azokat, „a kik testben való csonkítást okoznak, oly sebeket ejtenek, melyekből halál következhetik, vagy nagyobb tolvajságba s olyas vétkekbe keverednek, melyek magok után criminális büntetést húznának”: az ilyeneket az illető jurisdictióknak adják át.
1802 július 8-án Pest-Pilis és Solt törvényesen egyesült vármegyék kisebb ülése a helytartó tanács rendelete alapján intézkedett az iránt, hogy a mely szülék gyermekeiknek az iskolai törvények áthágására segítséget nyújtanak: „ezek fiscalis actioval conveniáltatni fognak.” A mi pedig a nationalis helybeli oskolákat illeti: ezek iránt ő királyi fölségének az az akaratja, hogy mindenütt, a hol 50 tanulásra alkalmatos gyermek találtatik, ottan iskolák nyittassanak, sőt, a hol kevesebb számú gyermekek vannak is, ha fundus praezistál: ott is iskolák nyittatni rendeltetnek. Hogy pedig az iskolákba több gyermekek összejőjjenek: a lelkipásztorok által az iskolai tanulásnak haszna a szülőknek előadatni rendeltetik. Ama nem nemes szülőkre, a kik gyermekeiket a vallási tanításra el nem küldik, testi fenyítéket (az uraságnak vagy jurisdictio tisztjeinek assistentiája mellett) szabtak. „Ha pedig az nem használ: magistratualis büntetés alá” vetendők. 1802-ben kávé-, bálos- és kocsmaházakba és theatrumokba való járástól” tiltják az ifjúságot büntetés terhe alatt.
A helytartótanács 1811-ben az iránt intézkedik a vármegyénél, hogy miután a falukon az ifjúságot a pásztorkodás vonja el az iskolától: „minden helységben közönséges pásztorok fogadtassanak.” Azután tapasztalták, hogy némely helyen az ifjúságot csak az iskolamesternek tulajdon szobájában oktatják s „különös iskolák nincsenek”, tehát külön iskolaházakat kell építeni, továbbá az iskolák pátronusai szorgalmazandók, hogy a téli hónapokban a fűtéshez tüzelő-fáról gondoskodjanak. – 1813-ban Miskey Ferencz főszolgabíró arról tesz jelentést, hogy a budai kerületben a görög nem egyesült vallásbeliek nemzeti s praeparendális iskolájok felállítására és tartására minő önkéntes adományokkal járúltak. – Ugyanez évben a helytartótanács megküldi ama rendszabályokat, melyek szerint megengedi ő Felsége, hogy a görög nem egyesült vallást követő magyarországi lakosok maguknak iskolákat építhessenek és tanítókat fogadhassanak. A vármegye kis gyűlése a „kegyes intéző levelet” annak módja szerint felolvastatván, kiadta a kecskeméti, solti és pilisi járásbeli főszolgabíráknak azzal a meghagyással, hogy azt a görög nem egyesült valláson levő eklézsiák elüljáróival közöljék a végett, hogy az iskolák felállítására, elrendelésére és a tanítók fogadására nézve a rendszabályokhoz alkalmazkodjanak.
Egyik 1817. évi kisgyűlésen a hidegkúti oskolaház került szóba, a mely a tanítványok számához (120) képest szűk s különben is romladozó állapotban van. Majthényi Károly főszolgabírónak meghagyják, hogy a földesuraságnál megfelelőleg járjon el. – Az 1820 november 9-iki közgyűlés foglalkozik a 187helytartótanács amaz intézkedésével, hogy „minekutána a községeknek kötelességében áll, ott, a hol grammatikális iskolák vannak, alsóbb, úgynevezett elementális iskolákat is felállítani s ebbeli kötelességének teljesítésére Kalocsa városát szorítsa rá a vármegye.
1828-ban intézkedés történik az iránt, hogy pusztákon és népesebb helyeken kápolnákat és iskolákat kell állítani. – Ugyanez évben intézkedik a vármegye arról is, hogy a tanítók özvegyeinek, kik férjökkel, mint tanítókkal, csak egy esztendeig éltek is, nyugdijul férjeik fizetésének egyharmad része szolgáltatandó ki. Már 1829-ben arról olvasunk följegyzést, hogy a tanítók özvegyei részére penziót rendelő 1807-beli rendszabályok az országgyűlés megállapításától vannak függővé téve. – Az 1829 november 19-iki közgyűlés Csacskovits Mihályné Sticker Borbála váczi tanító özvegye nyugdíj iránti kérelmét tárgyalta. A tanács odautasíttatott, hogy az özvegynek nyugdíj fejében férje tanítói fizetésének egyharmad részét, ha másként nem lehetne, az adózó lakosokra való kivetés útján is fizetni köteles. A város azonban fölmentését kéri a teher alól, mert Csacskovits különben is nem mint tanító, hanem mint tanácsbeli halt el s fundus sincs a nyugdíjra s „mivel teljesíttetvén a rendelés özvegy Csacskovitsnéra nézve: hívatalában megvakult tanító Stintzl Ferencz és Botsányi Ádám, normális tanító özvegye nyomban hasonló kedvezéseket követelvén, a váczi adózó lakosokra nagy teher háramlanék”. – A tanítói jövedelmek egyébiránt nemcsak a városi pénztárból, hanem a püspöki uradalom pénztárából (innen évenként 200 frt átalány jár) fedeztetnek.
Pest, Pilis és Solt vármegyék 1839–40. évi követei törvényczikkelybe foglalását szorgalmazták annak, hogy megengedtessék a katholikus gyermekeknek az evangélikus iskolák látogatása, úgyszintén a katholikus szülőknek evangélikus nevelők tarthatása, azután „az evangélikusoknak elemi és grammatikális oskolák felállításában való biztosítás” adassék s végül a tanítók fizetése s egyebek tekintetében a katholikus és evangélikus vallásúak között, vallásuknál fogva, különbség ne tétessék. (A törvényczikkelyt 1840 május 7-én terjesztették ő felsége elébe.) Az 1845 szeptember 2-iki közgyűlés tárgyalta a helytartótanács amaz intézkedését, hogy a vármegye tegyen jelentést az iskolák állapotáról s egyben a „közoktatási akadályokról is.” A vármegye „előleges megfontolás végett” a rendeletet „az országgyűlési tárgyakkal foglalkozó küldöttségnek” azzal az utasítással adja ki, hogy a mennyiben „az iskolák újabb rendezése a törvényes út mellőzésével kormányilag szándékoltatnék foganatba vétetni, a tárgyalás alkalmával, s teendő tudósításában kiterjeszkedjék azon körülményre is, mi tekintet alá esik az az uton való intézkedés.”