Talajviszonyok.
Talajviszonyok.
A vármegye nagy része a Tisza–Duna közötti rónaságon terül el. Felső részének nyugati fele átnyúlik a Dunán és felöleli a buda-pilis-visegrádi hegycsoport hegyes, halmos, völgyes részét, míg éjszaki része a nógrádi hegycsoport alsó részén terül el. Ennek egy része Cserhát néven kisebb hegy- és dombsorokat alkot és beékelődve a nagy-alföldi rónába, majdnem Czeglédig (Czeglédberczel) nyúlik le, vízválasztót alkotva a zagyva-tisza- és dunamenti rónák között.
A vármegye Tisza-Duna között elterülő részének középvonalán a homokhalmok lánczolata, a Tisza és a Duna között jóformán vízválasztót alkotva, Budapesttől, sőt már Vácztól le, egészen Kiskunhalasig – a vármegye déli 42széléig – nyúlik; keleti és nyugati irányban pedig a tisza- és a dunamenti lapály-vidékbe megy át. A vármegye földtani és vízrajzi viszonyait e munkának más része ismerteti. A termőföld minőség szerint való változatairól, – a talajviszonyokról, – és a mezőgazdaságra fontosabb vízrajzi állapotokról azonban itt lesz szó. A vármegyének talajviszonyai nemcsak vidékenként, de egyes vidékeken szűkebb körben is igen változók.
A Duna folyó által a buda-pilis-visegrádi hegycsoporthoz osztott, a pomázi és biai (ezelőtt pilisi) járásokhoz tartozó részeknek, – ideértve a szentendrei szigetet is, – a talajviszonyai változók, az ottani hegyeket alkotó képletek részei szerint és a vidék sík, völgyi, vagy dombos-hegyes fekvéséhez képest. E vidék talaja általában különböző meszes változatú és változó termő rétegű humus-dús, vagy humus-szegény agyag. Kivétel a Pilisvörösvártól keleti irányban nyúló löszös homokos domblánczolat, továbbá Szentendrétől Budapestig és innen Nagytétény irányában, a Duna mentén elnyúló iszapos, televényes, márgás agyag és az egész szentendrei sziget, mely utóbbi sovány homok.
A vármegye e hegyvidéki részének a talajviszonyai azonban igen jók, mert egyes fennsíkok és szelídebb lejtésü dombok agyagos-márgás földjei, jó minőségű és biztos termésű szántók; a völgyekben pedig igen jó minőségű réti-földek vannak. A szelídebb lejtők jó minőségű legelőt adnak; meredekebb és löszös hegyoldalokon azonban már sovány szántók és legelők vannak, kivéve ott, a hol még a fennálló erdők az éghajlati viszonyokat mérsékelik. Különösen jó minőségűek azok a földek, melyek Tinnyétől délnek, le egészen a törökbálinti hegyekig terülnek el.
A vármegyének éjszaki, a nógrádi hegyek nyúlványain elterülő részének (váczi és gödöllői járás) talaja szintén meszes jellegű agyag, de sok helyen, – különösen éjszaki fekvésben, – már vörös nyirok is található. A völgyületek itt is jók, de a talaj minősége általában gyengébb a fentinél.
A Duna mentén, Vácztól Budapest irányában elterülő völgy, továbbá a Gödöllőtől éjszaki irányban terjedő, a hegylábaktól határolt fennsík talaja homok, sőt itt-ott kavicsos, mely fekvés szerint, minőségében is változó.
Az Aszódnál kezdődő rónának a talaja, – mely a Cserhát nyúlványain és fennsíkjain át, a Zagyva irányában, továbbá Czegléd, Abony vidékén a vármegye alsó részét alkotó nagy síksággal olvad össze, általában igen jó minőségű és minden kulturnövény termelésére alkalmas. Vannak itt egyes homokos részek is, melyek általában jó minőségűek, kivéve a tápiómenti homokbuczkákat és a kisebb területű szíkes földeket.
A nógrádi hegyek dombos nyúlványát alkotó és Cserhátnak nevezett résznek, mely a vármegye középrészén, Czegléd irányába nyúlik be az alföldi síkságba, a talaj viszonyai hasonlóképen változók. A fennsíkok talaja általában jó minőségű márgás és löszvegyületű, minden kulturnövény termelésére alkalmas agyag; a domboldalaknak – fekvés és minőség szerint – már gyengébb minőségű a talaja; a völgyületekben elterülő réti földek azonban igen jó minőségűek. E vidéken is vannak homokos, sőt kavicsos részek is, melyeknek a talajminősége fekvés szerint változik.
A vármegye alsó középső részét alkotó Tisza–Duna közötti rónaságon a magyar Alföldnek jóformán minden talajminősége feltalálható. A túlnyomó rész homok, mely a kitűnő minőségű fekete homoktól, egész a szélhordta és a terméketlen szíkes szürke homokig, minden változatban fellelhető.
A tisza- és dunamenti lapályokon igen jó minőségü és minden kulturnövény termelésére alkalmas feketeagyag és iszapos változatú földek vannak.
Szigetesen, de nagy kiterjedésben is – különösen Jászkarajenő vidékén és Kunszentmiklóstól le, egészen jóformán Kiskőrösig – a szíkes talajnak minden változata: a teljesen sivár és terméketlen fehér szík, a nehéz mívelésű vagy mívelésre általában alkalmatlan, sipákásnak nevezett szík és a búzát kitűnően termő porhanyószík föllelhető.
A vármegyének tekintélyes része a 10 községet magába foglaló Csepelsziget is. A Csepelsziget talaja általában homok, de a dunamenti részeken, különösen a sziget alsó részén, igen jó minőségű agyagos és iszapos földek vannak.
A vármegye dunamenti alsó részén, Fülöpszállás és Kiskőrös vidékét felölelve, és ettől Dunapataj, Kalocsa és Baja irányában óriási kiterjedésű vizenyős, sőt mocsaras-turjános területek voltak, melyek jó részben lecsapoltatván, ma 43mint mentesített területek vannak a gazdasági kultura szolgálatába bevonva.
A vármegyei terület tekintélyes részének talaja a homok. Az utóbbi két évtizedben a homoktalajok hasznosítása terén óriási eredményeket értek el a vármegyében. Az azelőtt terméketlennek vélt homokot, ma már kellő mívelés mellett hasznosítják, a gazdaságra nem alkalmas részeket pedig fásítják. Bámulatos az a szorgalom és kitartás, melylyel népünk a homokterületeket telkesíti. Érdemes megfigyelni a homokvidéki kis ember munkáját. Óriási fáradsággal dönti, vontatja a buczkás részeket a lapályokba és forgatja mélyen a földet, hogy a sivár homokból paradicsomot varázsoljon. A nagy mérvben megindult szőlő- és gyümölcstermelés következtében nagy kiterjedésű homokterületek kerültek mezőgazdasági hasznosítás alá, és a homokos rónákon ma már viruló szőlős- és gyümölcsös-kertek terülnek el, a törpe-nyár és boróka-cserjések helyén pedig az apró tanyák százai épülnek.
A kis embernek a homok az igazi földje. Gyönge igás erejével, keze munkájával mívelheti annak laza földjét, mely kellően előkészítve, jól neveli a gyümölcsfát, szőlőt és akáczot. Alkalmas kerti mívelésre is; a baromfinak pedig a homok az igazi hazája. A kis ember a homokon a kisebb gazdasági ágak felkarolásával – minő a szőlő- és gyümölcs-termelésen kívül a baromfi-nevelés, méhészkedés stb. – minden időszakban hasznosíthatja és értékesítheti idejét.
