Falkavadászat.
Falkavadászat.
Pest vármegye vadászati viszonyainak dióhéjba szorított körvonalozása is hiányos lenne, ha nem említenők a híres-nevezetes falka-vadászatokat, a melyekben valamikor az udvar is részt vett, de most már nincs a magyar királyi udvarban senki sem, a kinek ez a „parforce” gyönyörűsége volna.
Mindamellett a budapesti falka-vadászatok élénk részvéttel folynak a szezonban, a mely őszutóljától kezdve mindaddig tart, a míg az időjárás a hajszát lehetetlenné nem teszi.
A káposztásmegyeri határ, a régi Pascal-malom környéke, s általában Budapestnek alföldi oldala az a színtér, a hol a kopófalka a vörösfrakkos vadásztársaságot maga után rántja, hogyha jó „cent”-je van. Ilyenkor aztán megindul a vágtató hajsza, a mely nem ösmer akadályt s próbára tesz lovat és lovast egyaránt, a mig csak el nem vész a szimat és így nincs tovább miért koczkára tennie a bőrét az okos és meggondolt lovasnak.
De a míg a falka csaholásának idegizgató zenéje tart, addig lovasbecsület dolga a végsőig kitartani és küzdeni a „halaliért”, sőt az elsőségért a halalinál, a mikor a diadalmas kürtszó felhangzik az agyonhajszolt, s ebek harminczadjára került vad mellett.
Ámbár a „parforce” nem a szó szoros értelmében vett „vadászat”, (a mi alatt a magyar gondolkodás a vadásznak közvetetlen szereplését érti a vad elejtésében), mindamellett annyira hozzátartozik Pest vármegye specziális érdekességéhez a falka-vadászok előkelő úri társaságának ez a mulatsága, hogy a vadászatról szóló tájékoztatásba be kellett iktatnunk erre vonatkozó megemlékezésünket.
