A XIX. SZÁZAD ELEJÉTŐL 1847-IG.
A XIX. SZÁZAD ELEJÉTŐL 1847-IG.
Pozsony vármegye, mint az ország legnyugatibb vármegyéje, melynek nagyszámú és értelemes nemességét megerősítette az országgyűlésekre összesereglett nemesség is, sok tekintetben vezérszerepet játszott az országban. A mint azt látni fogjuk, a vármegye a szabadság eszméjéért lándzsát tört; az alkotmány megsértése ellen, túlzás nélkül, de mindig erélyesen felszólalt és átérezve annak a helyzetnek visszás voltát, mely szerint a volt jobbágyok most már nemcsak adóznak, de katonai szolgálatot is teljesítenek, mely kötelesség egyúttal jogalapja is volt a nemesség adómentességének, lassanként, jóformán észrevétlenül, mindig jobban és jobban megadóztatta önmagát, iparkodott javítani a jobbágyok sorsán és e részben annyira haladt, hogy midőn 1848-ban a törvényhozás a közteherviselés elvét kimondotta, ez a változás csak annyiban volt érezhető, hogy a törvény a robotot megszüntette s a nemességre aligha hárított nagyobb adóterhet, mint a mekkorát az már előzetesen különféle czímek alatt önként elvállalt volt.
Emez állításokat bizonyítják a vármegye közgyűléseiről felvett jegyzőkönyvek és különösen a követeknek adott utasítások.
A XVIII. század végén és a XIX. század elején jóformán mindig csak adót és katonát szavaz meg az országgyűlés, a mely áldozatok ellenében a vármegye csak az alkotmány megtartása és a magyarság fejlesztésére adott utasítást a követeknek, de – a mint törvénytárunk bizonyítja – ezt a törekvést siker nem koronázta.
A nemesi felkelések.
A magyar nyelv ügye.
Küzdelem a sérelmes intézkedések ellen.
A szólás- és sajtószabadság.
Ipar és kereskedelem.
A közteherviselés elve.
A megyei székház.
A szereplő családok.
