Az idősebb ág. Miklós nádor.
Az idősebb ág. Miklós nádor.
Pálffy Miklós (szül. 1657 május 1-én). Tanulmányait Nagyszombatban kezdte, de 1670-től kezdve a pozsonyi iskolákban tanult. Erre az időre esik Thököly felkelő hadjárata, mely alatt a család ősi vára: Vöröskő is a kuruczok kezébe került, míg a várbirtokok a felkelők részéről gyakori pusztításnak voltak kitéve. Atyja halála után (1679), Lipót király az özvegyet: született Harrach Eleonora grófnőt, gyermekei nevelésével bízta meg, minek következtében a család Bécsbe költözött; de Miklós, a ki már 1675-ben kamarássá neveztetett ki, ott hagyván a bécsi udvari szolgálatot, a hadsereghe lépett át. 1687 április 19-én ezredes és Esztergom várának parancsnoka, 1688 szept. 1-én a saját költségén felállított magyar gyalogezred élén táborba szállott.
Ezután gyorsan emelkedett. 1690 május 30-án vezérőrnagy lett, 1692 aug. 6-án altábornagy és kassai parancsnok, 1693 ápr. 7-én pedig főkamarásmesterré neveztetett ki. Midőn 1693. év elején a hadműveletek a törökök ellen ismét kezdetüket vették, Miklóst Croy Jenő herczeg seregéhez rendelték, mely sereg Belgrád visszafoglalását tűzte ki czélúl.
Az ostrom-műveletek azonban lanyhán folytak, főleg, mivel Croy herczegnek nem volt kellő tekintélye, s alvezéreivel, közöttük Heisslerrel, folyton viszálykodott. Pálffynak jutott ekkor a feladat, hogy a viszálykodásokat lehetőleg kiegyenlítse és a hadseregben a fegyelmet ismét helyreállítsa. Serege élén gyakori támadásokat intézett a vár ellen. Egy ily támadás alkalmával történt, hogy Kaiserfelddel, az ostrom-műveletek tűérségi vezetőjével együtt oly közel jutott a tűzvonalhoz, hogy egy ágyúgolyó Pálffy mellett alig egy arasznyira süvített el és Kaiserfeldet leterítette. Ugyanekkor Pálffy is súlyosan megsebesült a lábán. E sebe következtében járása egész életére bizonytalan és nehézkes lett s így katonai szolgálatra alkalmatlanná vált. Betegségéből felépülvén, 1694 decz. 10-én Pozsony vármegye főispánja, 1700 aug. 2-án belső titkos tanácsos, 1701-ben koronaőr lett, mely méltóságában az 1715. évi országgyűlés megerősítette. Azután a császári gyalogsági testőrség parancsnoka lett és ugyanazon évben táborszernagygyá neveztetett ki. Az 1703-ban kitört szabadságharcs alatt nevezetesebb szerepet nem játszott, de a szatmári békekötés után mindegyre jobban előtérbe lépett. Még 1707 június 1-én táborszernagygyá, 1711-ben pedig Eleonóra császárnő főlovászmesterévé neveztetett ki.
Midőn II. Károly király 1712. év elején a magyar trónt elfoglalta, a Pálffy-család sarjai siettek őt üdvözölni. Pálffy János, Miklós testvére, még a szatmári békekötés napján írt az új királynak Barcellonába, és mikor a király Bécsbe ért, már ott találta mindkét testvért, a fogadására egybegyűlt főurak közt.
A két testvér csakhamar megnyerte az uralkodó kegyét és a legfelsőbb elismerés, odaadó, hű szolgálataikért, nem késett sokáig. Miklós még 1712 márcz. 30-án az aranygyapjas rend vitéze, 1713 jan. 6-án, Erdődy György elhalálozása után, országbíró lett és 1714 október 14-én nádorrá választatott meg.
713Mint országbíró ő is részt vett az 1713 ápr. 19-én és ezt megelőzőleg tartott azon titkos tanácskozásokon, melyek a Pragmatica Sanctiót előkészítették. Az 1722–23. évi országgyűlésen, mely a Pragmatica Sanctiót törvénybe iktatta, Csáky bibornokon és Károlyi Sándoron kívül tán legtöbbet buzgólkodott az uralkodó család női ágának örökösödési joga érdekében. A király nagy örömmel fogadta e törvényt és nem is maradt hálátlan megalkotói iránt. Még az országgyűlés folyamán, július hó 4-én, rendkívül szívélyes hangu levélben ekként fejezte ki köszönetét: „Mein lieber alt und krumber Palatin! – Weiss auch, dass ich das Meiste meinem Nikerl und den Seinigen schuldig bin”. (Kedves öreg, sánta palatinusom! Tudom, hogy legtöbbet köszönhetek Miklósomnak és hozzátartozóinak.) (Fessler: Gesch. d. Ungarn. X. 49.)
III. Károly király az országgyűlés berekesztése után, 1723 júl. 24-én, Pirnitzben kelt elhatározásával, Pálffy Miklósnak nagybecsű kerettel díszített arczképét külde el, és a kamarától egyszersmind javaslatot kért Szentgyörgy és Bazin jószágok felől, a két testvér jutalmazása czéljából. Pálffy Miklós és János azonban ekkor mégsem a szentgyörgyi uradalmat nyerték adumányul, hanem 1726-ban a bajmóczi uradalmat kapták 200,000 frt kegyadomány fejében. Szetgyörgyöt és Bazint csak 1734-ben szerezte meg a család, oly kötelezettséggel, hogy az akkor kitörőfélben levő háború kölségeihez 50,000 frttal járul. A királyi adománylevél azonban a család hűségét és szolgálatait külön kiemeli. (Millenn. Tört. VIII. k. 223. stb.)
A bazini várkastély mostani alakjában.
Saját felvételünk
Mint nádornak, főleg az országgyűlések alatt, fényes háztartása volt és ilyenkor nagy pompát fejtett ki. Asztala messze földön híres volt. Nádorsága alatt szabályzoták a neoaquisitica commissio működését, mely a törököktől visszafoglalt országrészekben a birtokviszonyok rendezésére volt hivatva. Az 1715. évi X. törvényczikk három ily bizottságot rendszeresitett. Az egyiket Pozsonyban, a másikat Kassán és a harmadikat Zágrábban. A pozsonyi bizottság elnöke a nádor lett. Ezenkívül 1723-ban még a m. kir. helytartótanács és a hétszemélyes kir. tábla elnökségét is reá ruházták.
Ő vetette meg a mai országos levéltár alapját. Az 1723. évi országgyűlés elrendelte a káptalanoknál és más hiteles helyeken, valamint egyes magánosoknál található s az ország ügyeit érdeklő iratok összegyűtését. Pálffy Miklós nagy buzgalommal látott e feladathoz. Az ő rendeletéből válogatták ki a kir. kamaránál levő iratokat az országos levéltár részére és az egyes családoktól is sokat szedtek össze. Az új országos levéltár székhelye 714Pozsony lett. E levéltárban a nádor is gyakran megfordult, a ki szintén nagy érdekkel kutatott hazánk történetének emlékei között.
Élete alkonyán sokat betegeskedett. A köszvény bántotta s ezért mindinkább visszavonult a nyilvános szereplés teréről, míg végre 1732 február 20-án Pozsonyban elhúnyt.
Kora ifjúságában Bécs felmentésénél, Párkánynál, Esztergomnál és Kalánszeménnél (1691), mindmegannyi győztes csatában vett részt, és Belgrádnál történt megsebesüléséig, élete folytonos táborozás volt. Nem volt oly szívós és mozgékony, mint öcscse János, a ki férfi-erejét mindvégig megtartotta. Megsebesülése után fényes hadi pályája félbeszakadt, de ekkor a tudományokban keresett szórakozást.
Bél Mátyás, korának legkiválóbb, sokoldalú tudósa, hatalmas pártfogót nyert benne. Művei kiadásában anyagilag is jelentékenyen támogatta, sőt részére Károly királytól nagyobb kegydíjat eszközölt ki.
Családi élete rendkívül boldog volt. Nejétől, báró Weichs Katalintól a kit 1680 november 24-én vezetett oltárhoz, 9 gyermek származott: Lipót; Eleonóra Mária Terézia; gróf Abensperg és Traun Ferencz Antalné; Mária Erzsébet Filippina; gróf Buquoy-Longueval Károly kapitány neje; János; Ferencz Rudolf Lőrincz; Károly; Ferecz Henrik; Karolin, férjezett gróf Roggendorf Lajosné s Mária Antonia Ernestina, gróv Weissenwolf Antal neje.
