Fidél kanczellár.
Fidél kanczellár.
Pálffy Fidél (szül. 1788 aug. 22-én). Tanulmányai végeztével a m. kir helytartótanács szolgálatába lépett, hol csakhamar tanácsossá neveztetett ki; innen az udvari kanczelláriához helyeztetett át, hol mint osztály-előadó működött. Utóbb Árva vármegye főispánja, majd főtárnokmester, cs. kir. kamarás, val. belső titkos tanácsos, a hétszemélyes tábla bírája. 1820-ban Pozsony vármegye főispáni helytartójává neveztetett ki. Júl. 21-én foglalta el főispáni székét, de már 1832-ben, Pálffy Ernő halála után, megvált a főispáni helytartóságtól. 1830-ban főkincstartó, 1835-ben kanczellár lett. Mint ilyen, magatartásával, főleg a nemzeti irányu mozgalmakkal szemben, népszerűtlenné tette a nevét. Az 1832–36. évi országgyűlés feloszlatása után elfogatta a „Társalkodási egyesület” tagjait, majd Kossuthot és Wesselényi Miklóst, a ki ellen hűtlenségi pert indított.
Az 1839-iki országgyűlés egybehívatása előtt, hogy az ellenzék támadásainak eleje vétessék, felmentették állásától, mely alkalommal az aranygyapjas-rendet, még ezt megelőzőleg, 1836-ban, a Szent István-rend nagykeresztjét nyerte. Neje jobaházi gróf Dőry Ernestin volt, (megh. 1861 aug. 24-én) kit 1816 ápr. 24-én vezetett oltárhoz, s akitől korán elhalt fia Constant és egy leánya született: Fidélia (szül. 1821.), ki azonban élete virágában, 1843-ban szintén elhalálozott.
